ANTON és MIRIANA   Magdalena HODONYI - Ickler   
„pillanat” uralja, mert minden a pillanat töredéke alatt dől el. Ezért van úgy, hogy az ördög akár az embertől tanulhatna. Ezzel azonban az is megvilágosodott előttük, hogy amikor a lélek kilép a test hüvelyéből és abba a másik dimenzióba kerül, akkor a pillanatot felváltja az „örökkévalóság”. Ezzel nem csak a ma élő emberek lelke, hanem azoknak a végtelenül sok életeknek a lelkei is, akik a teremtéstől kezdve éltek és azoké is, akik majd csak ezután fognak élni belekerülnek ebbe az örök körforgásba, mert ez az örök körforgás alkotja a Végtelenség fogalmát. Tehát a végtelenség fogalma a lélek jelentette ki Anton az egyik ilyen beszélgetésükkor. Ezenkívül az Élet a legszigorúbb döntőbíró, mert ami talmi, sekélyes azt kiszűri az idők végtelen áradatában, és félreállít mindent, ami hamis. Előbb-utóbb úgy foszlik semmivé az értéktelen, mintha soha nem is létezett volna. Ám ami érték az örökéletű, mert megtartja hatóerejének hallhatatlanságát. Azok pedig a tetteink végeredményére értendő. Ez az egyetlen vagyonunk, amelyet magunkkal vihetünk abba a másik dimenzióba. Anton és Miriana már megtapasztalta, hogy nem is olyan könnyű a ma emberének ebben a látszólagos modern világban az, hogy a Teremtő tiszta törvénye szerint éljen. Ha már annyira fejlettek lennénk gondolják, hogy az energiákkal kommunikálni tudnánk VELE, sokkal könnyebb lenne. Azonban mégsem féltek, mert már tisztában voltak azzal, hogy csak a Teremtő törvénye szerint élhetnek helyt állva ott, ahová helyezte őket és a kiosztott kereszttel követni a kijelölt utat.

– Vége –





48 49
  «első            ‹előző            48-49