 |
legmélyebb alvilági birodalomba is, ahol kegyetlenül mérnek, és nagy árat szabnak. Azt tartják, ha én adok neked valamit, ha csak a legcsekélyebbet is, cserébe mindenedet nekem kell adnod, még a lelkedet is! – Majd arra is felhívta a figyelmét a kicsike Szelídség angyala, hogy a Sátán, ellentétben a Teremtővel, a fájdalmat és szerencsétlenséget mindig korlátlanul osztja, némelykor még meg is többszörözi. Éppen ezért, hogy enyhítsenek jövőbeni megpróbáltatásán, figyelemmel kísérik sorsát. De ezt Marih már nem hallotta, mert lelkének energiapontocskája repesett a boldogságtól, mivel felfogta, hogy Hiram életben marad, nem fogja elveszíteni. Eközben elérték a felsőbb szférák kapuját, amin semmi földi anyagi nem tud átjutni, csak a lélek energiája. Marih érezte, ahogy energiapontocskája azon besuhan. Abban a pillanatban számtalan égi lény fogta közre őket, s már együtt repültek az „élet termének” palotájáig, ahol a Sors angyala fogadta őket azzal, hogy Marih oda még nem léphet be, azonnal tovább kell mennie a „bűnök kapujáig”, ami a Sátán birodalmába, az alvilágba vezet, ahová a kicsike Szelídség angyala nem mehet. Így Marihnak egyedül kellett továbbrepülnie. Amikor lelkének energiapontocskája besuhant a „bűnök kapuján”, azonnal megcsapta egy fagyos lég. Ezután valamiféle erő, száguldva repítette keresztül egy végtelen labirintszerű folyosón. Amikor már azt hitte, hogy ennek soha nem lesz vége, megpillantott egy apró kis fényt, és huss máris kirepült a labirintusból. A „bűnök vad és bozótos kertjébe” került, ami közrefogta a „boldogság lemondásának” palotáját. Hirtelen Ámor, a szerelem játékos kis angyala toppant elé és egy arany nyílvesszőt irányított energiapontocskája felé. A feszülő húr nyílvesszője pontosan a közepébe talált. Erre Marih élettelenül hullott bele a bűnök bozótjának sűrűjébe. Ámor kis angyala, mint aki jól végezte a dolgát, mosolyogva nyugtázta, hogy most Marihnak saját magának kell utat vágni a palota kapujáig, mivel senkire nem támaszkodhat, csakis a saját erejére. Kuncogott azon, milyen jó, hogy a kicsike Szelídség angyala nincs vele és nem tud segíteni.
Nagy sokára, amikor Marih magához tért, nem tudta, hogy hová került. Körülötte vad, tüskés, áthatolhatatlannak tűnő bozótos terült el, ami energiapontocskájába akaszkodva nem engedte, hogy onnan kijusson. A tüskék némelyike kard, míg mások tövis nagyságúak voltak. Hirtelen nem tudta, hogyan szabadítsa ki magát belőle.
|
 |
Összeszedte minden erejét, nagyot fohászkodott, mire érezte, hogy mint cseppenként a cseppkőbarlang oszlopa is, benne is úgy nő a kőkemény elhatározás, az akarat, hogy innen kijusson. Valóban a tüskés bozót fohászára, szinte félrehajlott előtte, és ő sértetlenül elindulhatott a palota felé. Már nem akadályozta semmi. Közben energiapontocskáját betöltötte a Hiram utáni vágy, tüzes pokolként kínozta a gondolat, hogyha Hiramot elveszítené, számára semminek nem lenne értelme. Milyen jó, hogy meggyógyult, mert a férfinek élnie kell, bármi áron is. Majd látta, hogy sok kicsinyke lény, mint megannyi fénylő szentjánosbogárka bukkannak elő körülötte. Őt észre sem véve, nevetgéltek, fecserésztek sok bohóságot. Hallotta, amint az egyik azt mondja: - Lám a föld alatt a gyökér sem a világosság után vágyik, hanem a még nagyobb mélység és nedvesség után sóvárog. Az emberi szív, ha szerelmes csak a társa után. Majd meg úgy szólt, egy másik: - Sok emberi lénynek kétségbe kellene esnie maga miatt, ha egy idegen szemével vizsgálná magát. Marih előtt ezek a szavak képpé váltak, szinte látta, amiről beszélnek. Ekkor nagyon elszégyellte magát. Aztán egy harmadik kis lény szavát hallotta. Úgy tűnt neki, mintha egyenesen hozzá szólna: - Hogy az ember világában fent és lent, nincsen semmi más csak anyag és anyagot meghajtó különböző energiai formák. Ha azonban csak az anyagok összetételét vizsgálgatja, soha nem jut el a Teremtőig. Ahhoz, hogy kinyíljon előtte a legmagasabb égi, ahhoz meg kell találnia azokat az energiai formákat, amivel eljuthat egészen HOZZÁ. Mert csak az anyag vizsgálgatásával soha nem ér el odáig. Majd egy negyedik kis lény azzal folytatta, – Hogy hiszen eddig is nagyon sok energiahullámot fedezett fel az ember, és a segítségükkel már különböző dolgokat valósított meg, mégis oly primitív náluk minden. Marih energiapontocskája előtt hirtelen világossá vált, hogy a jövőben egy új tudományágat kell kialakítani, egy önmagában is hiteles, teljesen más törvényen alapuló természettudományt. Az emberi civilizáció eddig a fejlődés lépcsőfokait az egyének szellemi értékeinek tégláiból építette fel. A vallás is mind ez ideig nem történelmi igazság, hanem a hit kérdése volt, mindenfajta tudományos alátámasztása nélkül. A jövő véget fog vetni ennek, az új energiák felfedezésével, amivel felvértezi a hitet a valóság élményével, mert csak így tudunk majd azokra a lépcsőfokokra rálépni, ami a Teremtőhöz vezet, a legfelsőbb régiókba. Talán egyszer még
|
 |
