 |
keresni valamit az egyik könyvből, ami a munkájához kellett. Marih, hogy addig se unatkozzon, bele-beleolvasott a polcokról leemelt könyvekbe. Máig is megmaradt az emlékezetében, amit az egyikben olvasott: – Hogy a nulla értékét csakis az elébe helyezett szám határozza meg. Hirtelen eszébe jutott, hogy azokét az emberi nullákét is, akiknek értékét csak egy másik teszi azzá, éppen úgy, ahogyan őt a férfi tette. S Hiram nélkül most ő is egy ilyen emberi nulla, aki már nem ér semmit. E gondolatát követően elfeketedett előtte minden, elveszítette az eszméletét. Azt sem érzékelte, hogy összefutnak körülötte az orvosok, ápolók, csak azt érezte, hogy lelkének energiapontocskája behatol egy sűrű ködbe burkolt, alagútszerű koromfekete folyosófélébe, s ahogyan mindjobban igyekszik előrenyomulni benne, csak annál jobban sűrűsödik körülötte minden. Később azonban kezdte érzékelni, hogy fent a magasban és messze maga előtt az alagút vége felé fények vibrálnak. Valami olyan fény, amilyent eddig soha nem látott. Emberi értelemmel le sem tudta volna írni, mert csak lelkének energiapontocskája érzékelte. Megremegett erre a misztikus látványra. Felfogta, hogy megérkezett az emberi élet határához, amin ha keresztüljut, belekerül egy másik dimenzióba. A földön azt mondják erre, meghalt. Akaratlanul is megtorpant a félelemtől és már nem igyekezett az előrenyomulással. Egyszerre csak világos lett körülötte, eltűnt a sűrű, fojtogató, szinte markolható sötétség azokkal a misztikus fényekkel, és egy jól ismert kellemes érzés burkolta be. A kicsike Szelídség angyalát érezte maga mellett, és azt, hogy lelkének energiapontocskáját teljesen beborítja a belőle kisugárzó sötétkék fényével. Erre félelme azonnal megszűnt. Tudta, hogy biztonságban van. A kicsike Szelídség örömmel súgta meg neki, hogy az utolsó pillanatban sikerült kieszközölni, hogy nem fog meghalni. Sőt, még a Betegség angyala is utasítást kapott, hogy ami betegséget adott neki, visszavegye. Újra a régi szépség lesz. Mindezt még egy meglepetéssel is megtoldották a Szerencse angyala segítségével. De azt már nem árulhatja el. Minek is tenné, hiszen úgyis mindent meg fog tudni. Beszélgetés közben kijutottak a Halál sötét szférájából, és szinte észrevétlenül érték el az égi magasságokat. Marih boldogan észlelte, hogy újra a gyönyörűségek kertjében van, a „jó birodalmában”, ahol milliárd nap fényében szinte teljesen áttetszően vibrált minden. Olyan csodálatosan szép volt ez a ragyogás, hogy az első pillanatban észre sem vette a Földet, ami változatlanul ott lebegett középen. Boldogan közelítették meg. Marih már
|
 |
nem félt tőle, sőt már ő is úgy viselkedett, mint a körülötte libegő megszámlálhatatlan kicsi lény, amelyek benépesítettek mindent. A kicsike Szelídség sem habozott sokáig, hanem Marihval együtt játékosan, akár két kisgyerek keresztül-kasul át- meg átrepülték. Alig tudtak betelni vele. Semmi sem akadályozta őket ebben, hiszen ez csak egy jelenség, egy fényvibráció volt. Játékos repkedésük közben a kicsike Szelídség angyala figyelmeztette Mariht arra, jól figyeljen, mert a föld különböző pontjain rettenetes dolgok történnek és dúlnak, amik az égig kiáltanak. Mert az ember megint nem fér a bőrébe. Alávetette magát a Sátán csábításának. Miután Marih ezt felfogta, vette csak észre, hogy elözönlenek mindent azok a csúf kis lények, akikkel a Hármasárnyak Birodalmában találkozott. Olyanok voltak, mint a sáskák. Ha be tudták magukat fúrni az emberi értelembe, akkor alapos munkát végeztek, mert abban minden jó akaratot megsemmisítettek. Azonban azt is látta, hogy rengeteg fényes lény is berepül a csúf, gonosz lények közé, és igyekeznek apró kicsinyke lehetőségekkel rendbe hozni mindazt, amit azok tönkretettek. De ez nem mindig sikerült nekik. Erre a látványra Marih lelkének energiapontocskája fájdalmasan jajdult fel. A kicsike Szelídség erre védőn átkarolva vitte el onnan azzal, hogy tovább kell repülniük az emberi erényeket megtestesítő angyalok birodalmába. Mariht erre elfogta a félsz, megilletődött, mert el sem tudta képzelni, mivel érdemelte ki ezt a kegyet. Eközben nagy hévvel tette hozzá a kicsike Szelídség, hogy ahová mennek ott találkozni fog minden olyan angyallal, aki megtestesítője valamelyik emberi tulajdonságnak. Sőt még az Igazság hófehér angyalával, az Idővel, a Halállal, az Örökkévalósággal, a Pillanattal, az Álom angyalának ezerszínű változatával, a Gondolattal, az Akarattal is fog találkozni. El sem lehet sorolni, hogy mennyien vagyunk. Majd azzal folytatta, hogy a Sors és a Szerencse angyalai külön is várják, mivel velük készíttette elő a Teremtő azt a meglepetést, amit nem árulhat el. Erre Marih nagyon izgatott lett, mivel kíváncsi volt ezeknek a lényeknek a világára. Aztán mégsem sikerült megismernie, mert megakasztotta valami őket. Repülés közben sűrű hófehér ködbe kerültek, amiből az Igazság angyala bukkant elő. Utasítást hozott: – Nem állhatnak meg az emberi erényeket megtestesítő angyalok Birodalmában, mert tovább kell repülniük a legfelső szférába, a Tudományok szférájába. A kicsike Szelídség erre lágyan, védőn
|
 |
