Világegyetemünk létrejötte után, ha Ádám és Éva teremtésének történetével folytatom tovább, akkor újra bebizonyosul, hogy ezt sem értettük meg, mivel egy újonnan kialakuló Világ első emberpárjának gondoltuk, pedig ellenkezőleg valóságos.
Ők voltak az özönvíz előtti Világ utolsó túlélői, akik megpróbálták elpusztult világukat újabb generációkkal megmenteni.
Ilyen folyamat azonban eddig a Föld történetében nem fordulhatott elő. Éspedig az, hogy egy elmúlt Világ léti csírái, ha el is torzultak, az újonnan kialakuló Világban tovább folytatódhasson. Nekik sikerült, mivel kilenc generáció származott belőlük. Nyolc generáció elpusztult az özönvízzel. A kilencedikkel Noéval azonban Világuk tovább folytatódott, mert mink az előttünk létező világ maradványából, Noéból származunk.
Az azonban bizonyos, hogy az a Világ megsemmisült, nem Isten akarata, vagy egy űri katasztrófa által történt, hanem azon lények miatt akik abban a Világban léteztek.
Ha a mi Világunk is megsemmisülne, azt is az ember saját maga tetteivel viszi véghez.
Azon lények is olyan fejlettek voltak, hogy Világuk majdnem elpusztult. Azért „majdnem”, mivel csak a vízözönnel fejeződött be a földfelület teljes megsemmisülési folyamata. Azért, hogy a lét csírái átmentődhessenek.
Mink azt a megmaradt özönvíz előtti léti maradványt, próbáljuk meseszerű tartalomba burkolni. Az almafa, a kígyó szimbólumával, a kerubokkal, amelyek különböző energiai Erőket, és teljesen más valóságokat takarnak.
De, ha a mi Világunk az özönvíz előtti Világ maradványából származik, akkor már világos, hogy hasonlóak vagyunk azokhoz.
A BÁRKA, Noé és családjával, a növényekkel, állatokkal a legérthetőbben adja a tudtunkra, hogy minden, az özönvíz előtti megsemmisülő Világ csíráiból mentődött át és alakult újjá.
