A jövőben, ha megérjük és nem pusztítjuk el magunkat az energiákkal, kémiai szerekkel, be fog bizonyosulni, hogy az összes korábban megsemmisülő Világok teljesen más összetételeken alapultak, mint az újonnan beindulók. Kivétel erre az özönvíz előtti, és a mi Világunk.
És, ha ezután végig kísérjük a régiből kialakult életek, vagyis Noétól, napjainkig a generációk tetteit. Akkor már kezdettől fogva kinyilvánul az is, hogy azért pusztítunk mink is, akár az előttünk létező Világ lényei, mert ez nem más, mint a fejlődés csapdája. Azért, hogy az összes háború és rettenet így fátyolozódjon el a generációk váltakozásával, és ne ismerhessük fel, hogy minden csak előjátéka annak, hogy az újbóli VÉG bekövetkezzen.
Hiszen, a Föld viszonylatában törvényszerű az állandó totális megsemmisülés, és az újbóli beindulás. S, ha a tudomány erejével mink is olyan hasonló pusztító fegyvereket birtokolunk, mint valamikor az előttünk létező lények, és azokat meggondolatlanul vetjük be, akkor újra bekövetkezik a földfelület újbóli teljes megsemmisülése.
Azonban utánunk már egy teljesen más valóságú lét fog kialakulni, mint a miénk. Nem úgy, mint az előttünk létező Világ, ami velünk, ha megváltozva is, de tovább folytatódott.
Mink sajnos eddigi összes egyenetlenségeinket és háborúinkat meseszerű tartalommal ruháztuk fel, mert ezt nem értettük meg. Sőt megtetézzük még azzal is, hogy Isten ítéletének vesszük a legtöbbet. Azonban ez nincsen így. Ellenkezőleg! Isten minden időben kiválasztotta azokat a Prófétákat, bármelyik időben éltek is, hogy egyöntetűen tárják fel: „minden szeretet, kellemesség, rettenet és borzalom egyedül az ember tettein múlik, mert értelme erejével kell gondolatait a jó iránya felé terelni.”
Ezért már a legkorábbi időkben élt Próféták is felismerték a fejlődés veszélyét, és azok határtalan pusztító erejét, amit a Világ egyszer birtokolni fog, amit még mink sem tudunk elképzelni. Mert, akik túléltek egy atom-
