Címszó: Arcfestés - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0080.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/I/szin_I.0080.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/20/20417.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

A szöveg linkekkel ellátott változata:

Arcfestés

Szócikk: Arcfestés A magyar színészet kezdetén is nagy gondot fordítottak a színészek az arcfestésre. A kezdő színész leült idősebb kollégája asztala elé és ott kapta az első útmutatásokat az arcfestés művészetéről. Az arcfestés is természetesen a színházi kultúra technikai fejlődésével haladt és ma már rengeteg ügyeskedését találták fel annak, hogy hogyan lehet az arcot a festéssel, az: alakítandó figura legtökéletesebb formájára átfesteni. Természetes, hogy ma már, amikor az arcfestés technikája kiment az uccára is és a nők nemcsak a színpadon használják, csak kevés olyan mesterkedése van a színészi arcfestésnek, amelyet a közönség ne ismerne. A színpadon legfontosabb, hogy kevés festéket jól helyezzünk el az arcon, a színpadi világításra és a nézőtér dimenzióira is figyelemmel kell lennünk. Régi művészeink közül az arcfestésben is kitűntek: Megyeri, id. Lendvay, Feleky, Tóth József, Egressy Gábor. A színésznők ma egészen másként festik magukat, mielőtt a rivalda előtt megjelennének, mint a régi világban. A modern színpadi arcfestés már valóságos művészet. A divatos színpadi, arcfestéshez a francia és angol művésznők értenek legjobban, de nálunk járt szaktekintélyek szerint a színpadi arcszépítést a magyar színésznők tudják legjobban tökéletesíteni. A külföldi színésznők az arc szépítésénél a feltűnőséget kedvelik, a szemhéjat például élénk zölddel festik. A mi művésznőink diszkrétebben kezelik a festéket. A legfontosabb a szemhéjak festése, mert ez ad jellegzetes és élénk arckifejezést. Szőke nőknek világoskékre, barnáknak barnára, vagy szürkére kell festeni a szemhéjat. Legügyesebb találmány a szempilla meghosszabbítása. A fekete szemfestéket felolvasztják és a felolvadt anyagot apró kefével vagy ecsettel tetszés szerinti hosszuságban hozzáragasztják a szempillához. Így aztán a lecsukott szemnek nagy hatása van a színpadon. Nagyon egyszerűen megy az is, ha egy művésznőnek, akinek egyáltalán nincs pisze orra, fitos orrú nőt kell játszani. A pisze orr úgy készül, hogy az orr végét pirosra festjük. Az orron húzott hosszú, fehér vonal viszont merészebbé, hosszabbá és karakterisztikusabbá teszi az orrot. (Ez az utóbbi festés inkább férfiaknak való.) Idősebb színésznők, hogy fiatalabbnak tessenek, a szemhéj és szemöldök közt levő részt halványpirosra festik. Az arcot és szemet fiatalítja meg a szem sarkában elhelyezett kis piros festék. A nagy szájat egészen el lehet tüntetni. Az ajkakat testszínűre kell festeni és mikor ez megvan, piros szájfestékkel olyan metszésű és nagyságú szájat csinálhat magának a művésznő, amilyet akar. Az arcfestésnek ez a módja természetesen csak színpadra való. (V. ö.: Maszk.) szin_I.0080.pdf I

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Arcfestés címszóvég 20417 Szócikk: Arcfestés A magyar színészet kezdetén is nagy gondot fordítottak a színészek az arcfestésre. A kezdő színész leült idősebb kollégája asztala elé és ott kapta az első útmutatásokat az arcfestés művészetéről. Az arcfestés is természetesen a színházi kultúra technikai fejlődésével haladt és ma már rengeteg ügyeskedését találták fel annak, hogy hogyan lehet az arcot a festéssel, az: alakítandó figura legtökéletesebb formájára átfesteni. Természetes, hogy ma már, amikor az arcfestés technikája kiment az uccára is és a nők nemcsak a színpadon használják, csak kevés olyan mesterkedése van a színészi arcfestésnek, amelyet a közönség ne ismerne. A színpadon legfontosabb, hogy kevés festéket jól helyezzünk el az arcon, a színpadi világításra és a nézőtér dimenzióira is figyelemmel kell lennünk. Régi művészeink közül az arcfestésben is kitűntek: Megyeri, id. Lendvay, Feleky, Tóth József, Egressy Gábor. A színésznők ma egészen másként festik magukat, mielőtt a rivalda előtt megjelennének, mint a régi világban. A modern színpadi arcfestés már valóságos művészet. A divatos színpadi, arcfestéshez a francia és angol művésznők értenek legjobban, de nálunk járt szaktekintélyek szerint a színpadi arcszépítést a magyar színésznők tudják legjobban tökéletesíteni. A külföldi színésznők az arc szépítésénél a feltűnőséget kedvelik, a szemhéjat például élénk zölddel festik. A mi művésznőink diszkrétebben kezelik a festéket. A legfontosabb a szemhéjak festése, mert ez ad jellegzetes és élénk arckifejezést. Szőke nőknek világoskékre, barnáknak barnára, vagy szürkére kell festeni a szemhéjat. Legügyesebb találmány a szempilla meghosszabbítása. A fekete szemfestéket felolvasztják és a felolvadt anyagot apró kefével vagy ecsettel tetszés szerinti hosszuságban hozzáragasztják a szempillához. Így aztán a lecsukott szemnek nagy hatása van a színpadon. Nagyon egyszerűen megy az is, ha egy művésznőnek, akinek egyáltalán nincs pisze orra, fitos orrú nőt kell játszani. A pisze orr úgy készül, hogy az orr végét pirosra festjük. Az orron húzott hosszú, fehér vonal viszont merészebbé, hosszabbá és karakterisztikusabbá teszi az orrot. (Ez az utóbbi festés inkább férfiaknak való.) Idősebb színésznők, hogy fiatalabbnak tessenek, a szemhéj és szemöldök közt levő részt halványpirosra festik. Az arcot és szemet fiatalítja meg a szem sarkában elhelyezett kis piros festék. A nagy szájat egészen el lehet tüntetni. Az ajkakat testszínűre kell festeni és mikor ez megvan, piros szájfestékkel olyan metszésű és nagyságú szájat csinálhat magának a művésznő, amilyet akar. Az arcfestésnek ez a módja természetesen csak színpadra való. (V. ö.: Maszk.) szin_I.0080.pdf I

A szócikk eredeti szövege: