Címszó: Gyűlölet - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0217.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0217.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/25/25026.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Gyűlölet

 

Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/525026.htm

 

Szócikk: Gyűlölet A szerelem abban keresi üdvét, hogy tárgyával egyesüljön; a gyűlölet pedig arra törekszik, hogy tárgyát megsemmisítse. A gyűlölet abban különbözik a megvetéstől, hogy a gyűlölet előtt a tárgynak, mint hatalomnak, érvénye van. A torzsalkodás: alattomban táplált gyűlölet, mely csak alkalomra vár, hogy nyílt ellenségeskedésben törjön ki. Így torzsalkodik Shylock Antonio ellen s ennek megsemmisítésére célzó indulatát csak addig nyomja vissza, míg tettleg föl nem léptetheti. Hanem ezen elfojtott gyűlöletnek látszania kell. A ki nem törhetés gyötrő lángja lobogjon a szemekben és az egész tekinteten s a hang éreztesse, mily küzdelmébe kerül az indulatot féken tartani. Azért a torzsalkodó ember hangja, erejében és szabadságában meg van törve, szándékosan eltompítva. A titkon gyűlölködő ember kedélye olyan, mint a vulkán gyomra, mely tűzanyagát a végső kitörésre gyűjti össze; míg végre a sokáig visszafojtott bősz indulat kirohanásával az embert eddigi láncaitól fölszabadítani látszik. Minél tovább volt a lázongó düh visszafojtva s minél inkább gyötörte az embert: annál irtózatosabb annak kitörése. Azonban ilyenkor az indulat túlzását józan eszmélet fegyelmezze; csak e magas fegyelem óvja meg a színészt a természetesség durva túlcsapongásaitól. A gyűlölség, a szétrombolás és megsemmisítés gondolatával táplálkozik. E táp azonban nemcsak ki nem elégíti a gyűlölködő lelket, hanem szükségének érzetét csak sokszorozza. Innen van a gyűlölködőnek boldogtalansága. Mert ő, dacára tevékenységének, magát örökké gátolva, korlátozva érzi. Ő soha sem juthat elégültséghez, melyet a lélek teljes szabadsága, és az érzésnek teljes nyíltsága élvez. Megelégedést ő csak akkor érez, ha győzött s a bosszúvágy azonnal kialszik, mihelyt ki van elégítve. Minél nagyobb a gyűlölet, annál tehetetlenebbnek érzi magát. Mert a gyűlölt úgy tűnik fel előtte, mint újra meg újra megnőtt hatalom. Ez indulat az arcon barázdákba ássa be magát s mint önkínzó állapot, az életet fölemészti. A gyűlölet legmagasabb fogalma az ördögben testesül meg; aki azon sikertelen és mégis örök harcra vállalkozik, hogy az önmagát örökké megújító életet megsemmisítse. Az ördögi jellem alapvonásait, a végtelen gyűlölet és saját tehetetlenségének tudalma teszi, a gyűlöletnek örökös újjászületésével szemben; a gúny, pusztító méreg és düh különbféle vegyületeivel. /Egressy Gábor/ (személy) (információ)  szin_II.0217.pdf II

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Gyűlölet címszóvég 25026 Szócikk: Gyűlölet A szerelem abban keresi üdvét, hogy tárgyával egyesüljön; a gyűlölet pedig arra törekszik, hogy tárgyát megsemmisítse. A gyűlölet abban különbözik a megvetéstől, hogy a gyűlölet előtt a tárgynak, mint hatalomnak, érvénye van. A torzsalkodás: alattomban táplált gyűlölet, mely csak alkalomra vár, hogy nyílt ellenségeskedésben törjön ki. Így torzsalkodik Shylock Antonio ellen s ennek megsemmisítésére célzó indulatát csak addig nyomja vissza, míg tettleg föl nem léptetheti. Hanem ezen elfojtott gyűlöletnek látszania kell. A ki nem törhetés gyötrő lángja lobogjon a szemekben és az egész tekinteten s a hang éreztesse, mily küzdelmébe kerül az indulatot féken tartani. Azért a torzsalkodó ember hangja, erejében és szabadságában meg van törve, szándékosan eltompítva. A titkon gyűlölködő ember kedélye olyan, mint a vulkán gyomra, mely tűzanyagát a végső kitörésre gyűjti össze; míg végre a sokáig visszafojtott bősz indulat kirohanásával az embert eddigi láncaitól fölszabadítani látszik. Minél tovább volt a lázongó düh visszafojtva s minél inkább gyötörte az embert: annál irtózatosabb annak kitörése. Azonban ilyenkor az indulat túlzását józan eszmélet fegyelmezze; csak e magas fegyelem óvja meg a színészt a természetesség durva túlcsapongásaitól. A gyűlölség, a szétrombolás és megsemmisítés gondolatával táplálkozik. E táp azonban nemcsak ki nem elégíti a gyűlölködő lelket, hanem szükségének érzetét csak sokszorozza. Innen van a gyűlölködőnek boldogtalansága. Mert ő, dacára tevékenységének, magát örökké gátolva, korlátozva érzi. Ő soha sem juthat elégültséghez, melyet a lélek teljes szabadsága, és az érzésnek teljes nyíltsága élvez. Megelégedést ő csak akkor érez, ha győzött s a bosszúvágy azonnal kialszik, mihelyt ki van elégítve. Minél nagyobb a gyűlölet, annál tehetetlenebbnek érzi magát. Mert a gyűlölt úgy tűnik fel előtte, mint újra meg újra megnőtt hatalom. Ez indulat az arcon barázdákba ássa be magát s mint önkínzó állapot, az életet fölemészti. A gyűlölet legmagasabb fogalma az ördögben testesül meg; aki azon sikertelen és mégis örök harcra vállalkozik, hogy az önmagát örökké megújító életet megsemmisítse. Az ördögi jellem alapvonásait, a végtelen gyűlölet és saját tehetetlenségének tudalma teszi, a gyűlöletnek örökös újjászületésével szemben; a gúny, pusztító méreg és düh különbféle vegyületeivel. /Egressy Gábor/ yszemelynevy egressy gábor yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy szin_II.0217.pdf II

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Gyűlölet - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0217.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0217.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/25/25026.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Gyűlölet

Szócikk: Gyűlölet A szerelem abban keresi üdvét, hogy tárgyával egyesüljön; a gyűlölet pedig arra törekszik, hogy tárgyát megsemmisítse. A gyűlölet abban különbözik a megvetéstől, hogy a gyűlölet előtt a tárgynak, mint hatalomnak, érvénye van. A torzsalkodás: alattomban táplált gyűlölet, mely csak alkalomra vár, hogy nyílt ellenségeskedésben törjön ki. Így torzsalkodik Shylock Antonio ellen s ennek megsemmisítésére célzó indulatát csak addig nyomja vissza, míg tettleg föl nem léptetheti. Hanem ezen elfojtott gyűlöletnek látszania kell. A ki nem törhetés gyötrő lángja lobogjon a szemekben és az egész tekinteten s a hang éreztesse, mily küzdelmébe kerül az indulatot féken tartani. Azért a torzsalkodó ember hangja, erejében és szabadságában meg van törve, szándékosan eltompítva. A titkon gyűlölködő ember kedélye olyan, mint a vulkán gyomra, mely tűzanyagát a végső kitörésre gyűjti össze; míg végre a sokáig visszafojtott bősz indulat kirohanásával az embert eddigi láncaitól fölszabadítani látszik. Minél tovább volt a lázongó düh visszafojtva s minél inkább gyötörte az embert: annál irtózatosabb annak kitörése. Azonban ilyenkor az indulat túlzását józan eszmélet fegyelmezze; csak e magas fegyelem óvja meg a színészt a természetesség durva túlcsapongásaitól. A gyűlölség, a szétrombolás és megsemmisítés gondolatával táplálkozik. E táp azonban nemcsak ki nem elégíti a gyűlölködő lelket, hanem szükségének érzetét csak sokszorozza. Innen van a gyűlölködőnek boldogtalansága. Mert ő, dacára tevékenységének, magát örökké gátolva, korlátozva érzi. Ő soha sem juthat elégültséghez, melyet a lélek teljes szabadsága, és az érzésnek teljes nyíltsága élvez. Megelégedést ő csak akkor érez, ha győzött s a bosszúvágy azonnal kialszik, mihelyt ki van elégítve. Minél nagyobb a gyűlölet, annál tehetetlenebbnek érzi magát. Mert a gyűlölt úgy tűnik fel előtte, mint újra meg újra megnőtt hatalom. Ez indulat az arcon barázdákba ássa be magát s mint önkínzó állapot, az életet fölemészti. A gyűlölet legmagasabb fogalma az ördögben testesül meg; aki azon sikertelen és mégis örök harcra vállalkozik, hogy az önmagát örökké megújító életet megsemmisítse. Az ördögi jellem alapvonásait, a végtelen gyűlölet és saját tehetetlenségének tudalma teszi, a gyűlöletnek örökös újjászületésével szemben; a gúny, pusztító méreg és düh különbféle vegyületeivel. /Egressy Gábor/ szin_II.0217.pdf II