Címszó: Hegedüs Lajosné - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZEMELYCIMSZO

SZULETESIEV 1837

SZULETESIEVTIZED 1835

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0286.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0286.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/25/25379.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Hegedüs Lajosné

 

Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/525377.htm

 

Szócikk: Hegedüs Lajosné (Bodenburg Lina), (személy) (információ)  színésznő és énekesnő, a magyar népdalok egyik legkiválóbb előadója, sz. 1837. (születés éve) jún. 22-én, Kéthelyen (megye) (Somogy m.), (megye) megh. 1859. szept. 19-én, Pesten. (Budapest) Atyja: Bodenburg Károly (személy) (információ)  1848-as (időpont) honvédhuszár kapitány, anyja: Steinbach Mária. (személy) A szabadságharc lezajlása után Miskolcon, (megye) majd Kassán (megye) nevelkedett. Apácák nevelték és mégis színésznő lett. A színpad iránt már a nevelőintézetben is nagy érdeklődéssel viseltetett. Ha csak szerét ejthette, színdarabokat olvasott. A benne rejlő nagy tehetséget Havi Mihály (személy) (információ)  színigazgató fedezte fel. Az ő társulatánál lépett fel először 1854. (időpont) febr. 18-án, Aradon, (megye) (információ)  a »Csikós« (cím) (információ)  népszínműben mint Rózsi. (szerep) A következő évben — 1855. (időpont) május 22-én — házasságra lépett Hegedűs Lajos (személy) (L. o.) színész és drámaíróval. Ettől kezdve csak mint »Hegedűsné« (személy) szerepelt. Pár évi vidéki színészkedés után, miközben Aradon, (megye) (információ)  Nagyváradon, (megye) Szegeden (megye) és Győrben (megye) játszott, vendégszereplésre hívták meg a Nemzeti Színházhoz, (intézmény) (információ)  ahol 1858. (időpont) jún. 6-án a »Huszárcsiny«-ben (cím) mint Marcsa (szerep) lépett fel először. Másnap a »Tücsök«-ben, (cím) jún. 9-én az »Egy nő, aki az ablakon kiugrik« (cím) (információ)  c. vígjátékban, jún. 13-án pedig a »Csikós«-ban (cím) (információ)  játszott. Hatása, sikere rendkívüli volt. A közönség egyszerre a kegyeibe fogadta, a sajtó a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott róla, az igazgatóság pedig azonnal leszerződtette. Szerződtetése nagy nyereség volt. A Nemzeti Színházban (intézmény) (információ)  a népszínműnek Füredi Mihály (személy) (információ)  (L. o.) személyében volt kitűnő énekese, de megfelelő énekesnője — talán a rövid ideig itt működött Lászlónét (személy) (De Caus Mimit (személy) (információ)  (L. o.) és Téli Emiliát (személy) (információ)  (L. o.) leszámítva — nem volt. Hegedűsnében (személy) végre megtalálták a népdalok pacsirtáját és Füredi Mihály (személy) (információ)  megfelelő színpadi párját. »Együtt játszottak, együtt énekeltek: a népdalok hőse és a népdalok kedves fülemiléje« — írja róluk a »Hölgyfutár«, (intézmény) majd pedig így folytatja: »Füredi (személy) (információ)  és Hegedűsné (személy) dalaiban a magyar ének gyújtó ereje és igéző bája párosultak s örülheténk e valóban összeülő művészpár fölött.« Hegedűsné (személy) és Füredi (személy) (információ)  valóban nagyon illettek egymáshoz énekben s játékban egyaránt. Mindketten kiváló művészi interpretálói voltak a magyar népléleknek. Mindkettőjükben isteni szikra égett és ellenállhatatlan varázserő lakott. A »Hölgyfutár« (intézmény) azt írja Hegedűsnéről, (személy) hogy »egyetlen futó mosolya, egyetlen elfordulása által is képes a nézőt meghatni.« Erre pedig csak a legnagyobbak képesek, csak azok, akik élni tudnak a színpadon. Hegedűsné (személy) mindenkit elbájolt, a páholyok előkelő közönségétől kezdve fel a karzat legmagasabb fokáig, az egész közönséget, az íróvilágot, a kritikát. Mindenki dicsérte, mindenki rajongott érte. A lapok egyedül csak egy kissé palócos kiejtését kifogásolták, ami talán Kassán (megye) ragadt rá. Az öreg emberek azonban, akik még látták és hallották, egyhangúlag odanyilatkoztak, hogy ez a kis palócos íz nagyon jól állott neki s egyáltalában nem volt zavaró. A népszínműben nem is lehetett az, annál kevésbé, mert Füredi Mihály, (személy) (információ)  a »népdalok hőse«, szintén palócosan ejtette a beszédet. Hegedűsnét (személy) a természet megáldotta mindenféle külső és belső bájjal. Szép sugár alakja, kifejezésteli arca, ragyogó szeme, könnyed járása, szép hangja és szabályos mozdulatai egyként alkalmassá tették őt a külső illúzió felköltésére; de a lélek s a kedély megnyilvánulásai — úgy beszédben, mint nótáiban — szintén tökéletest belső illúziót keltettek. Róla is el lehetett mondani, hogy a magyarok Istene jókedvében teremtette. Amikor a Nemzeti Színházhoz (intézmény) (információ)  került, csak 21 éves volt, tehát pályája kezdetén állott — és mégis magával ragadta az egész közönséget. De ezt a nagy sikert csak részben lehet egyéniségének rendkívüli bájával megmagyarázni. Nagy tehetség volt, nemcsak a népdal éneklésben, hanem a színjátszásban is. A »Tücsök« (cím) c. vígjátékban például háromszor játszotta Fanchont. (szerep) A darab harmadik előadásáról ezt írja a »Hölgyfutár«: (intézmény) »Hegedűsné (személy) most még nagyobb gonddal játszotta e szerepet, mint első alkalommal. Sokat haladt. Sokat gondolt arra is, hogy Fanchon (szerep) alakját minden felvonáson át teljes összhangba hozhassa. Az első felvonásban pajzánul szilaj volt ugyan, de gondosan került minden vadságot, nehogy elégesse maga után a hidat, mely a 4-ik felvonáshoz vezet. A holdfény melletti táncot, miközben a sziklára vetődő árnyékának mozgásában gyönyörködik, szebben adta, mint bármikor.« A kis Hegedűsné (személy) tehát a komplikáltabb színpadi feladatoknál nem bizta magát kitűnő színészi ösztönére, hanem okos számítással összhangba tudta hozni szerepének egyes kilengéseit, még pedig a mesterkéltségnek minden látszata nélkül. Maga volt a megtestesült báj és a tűzről pattant elevenség. Már puszta megjelenése is hatásos volt. Hát még, ha megszólalt, vagy nótára nyitotta a száját. Diadalokban gazdag pályafutása azonban rövid ideig tartott. Mindössze egy évig. Mert ez a rendkívül bájos, kedves színpadi jelenség egy évi Nemzeti Színházi (intézmény) (információ)  tagsága és egy heti betegsége után — 1859. (időpont) szept. 19-én — váratlanul elhalt. Szeptember 11-én még játszott a »Csikós«-ban (cím) (információ)  s nyolcad napra már ki volt terítve a ravatalon. Színpadi pályáját a »Csikós«-ban (cím) (információ)  kezdte s a »Csikós«-ban (cím) (információ)  végezte. Elszállt, mint a tiszavirág. Mindössze 22 éves volt. Más ilyen fiatal korban még a kezdet nehézségeivel küzd s ő már büszkesége volt nemzetének. Halálára megdöbbent az ország. Férje és egyetlen kis fia még abban az évben utána haltak. Közös sírba temették a kis családot. Nagy űr maradt utána, melyet egészen Blaháné (személy) felléptéig — tehát 12 évig — nem tudott betölteni senki. De egy jóidéig még Blaháné (személy) sem tudott megszabadulni a vele való összehasonlítástól. »A népdalok fülemiléje« méltó elődje volt a »nemzet csalogányá«-nak. (Pataki József.) (személy) (információ)  szin_II.0286.pdf II

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Hegedüs Lajosné címszóvég 25379 Szócikk: Hegedüs Lajosné (Bodenburg Lina), yszemelynevy bodenburg lina yszemelynevy Bodenburg Lina yszemelynevy bodenburg yszemelynevy lina yszemelynevy yszemelynevy Bodenburg yszemelynevy Lina yszemelynevy ykodvegy színésznő és énekesnő, a magyar népdalok egyik legkiválóbb előadója, sz. 1837. jún. xtalanevtizedx 1845 22-én, Kéthelyen ytelepulesy kéthely ytelepulesy Kéthely ymegyey komárom megye ykodvegy (Somogy m.), ytelepulesy somogy m. ytelepulesy Somogy m. ymegyey somogy megye ykodvegy megh. 1859. szept. 19-én, Pesten. pest ytelepulesy nagybudapest ytelepulesy budapest ykodvegy Atyja: Bodenburg Károly yszemelynevy bodenburg károly yszemelynevy Bodenburg Károly yszemelynevy bodenburg yszemelynevy károly yszemelynevy yszemelynevy Bodenburg yszemelynevy Károly yszemelynevy ykodvegy 1848-as xevtizedx 1845 honvédhuszár xtalanevtizedx 1855 kapitány, anyja: Steinbach Mária. yszemelynevy steinbach mária yszemelynevy Steinbach Mária yszemelynevy steinbach yszemelynevy mária yszemelynevy yszemelynevy Steinbach yszemelynevy Mária yszemelynevy ykodvegy A szabadságharc lezajlása után Miskolcon, ytelepulesy miskolc ytelepulesy Miskolc ymegyey borsod megye ykodvegy majd Kassán ytelepulesy kassa ytelepulesy Kassá ymegyey abauj-torna megye ykodvegy nevelkedett. Apácák nevelték és mégis színésznő lett. A színpad iránt már a nevelőintézetben is nagy érdeklődéssel viseltetett. Ha csak szerét ejthette, színdarabokat olvasott. A benne rejlő nagy tehetséget Havi Mihály yszemelynevy havi mihály yszemelynevy Havi Mihály yszemelynevy havi yszemelynevy mihály yszemelynevy yszemelynevy Havi yszemelynevy Mihály yszemelynevy ykodvegy színigazgató fedezte fel. Az ő társulatánál lépett fel először 1854. xevtizedx 1855 febr. 18-án, Aradon, ytelepulesy arad ytelepulesy Arad ymegyey arad megye ykodvegy a »Csikós« ycimy csikós ycimy Csikós ycimy csikós ycimy ycimy Csikós ycimy ykodvegy népszínműben mint Rózsi. yszerepy rózsi yszerepy Rózsi yszerepy rózsi yszerepy yszerepy Rózsi yszerepy ykodvegy A következő évben — 1855. május 22-én — házasságra lépett Hegedűs Lajos yszemelynevy hegedűs lajos yszemelynevy Hegedűs Lajos yszemelynevy hegedűs yszemelynevy lajos yszemelynevy yszemelynevy Hegedűs yszemelynevy Lajos yszemelynevy ykodvegy (L. o.) színész és drámaíróval. Ettől kezdve csak mint »Hegedűsné« yszemelynevy hegedűsne yszemelynevy Hegedűsné yszemelynevy hegedűsne yszemelynevy yszemelynevy Hegedűsné yszemelynevy ykodvegy szerepelt. Pár évi vidéki színészkedés után, miközben Aradon, ytelepulesy arad ytelepulesy Arad ymegyey arad megye ykodvegy Nagyváradon, ytelepulesy nagyvárad ytelepulesy Nagyvárad ymegyey bihar megye ykodvegy Szegeden ytelepulesy szeged ytelepulesy Szeged ymegyey csongrád megye ykodvegy és Győrben ytelepulesy győr ytelepulesy Győr ymegyey győr megye ykodvegy játszott, vendégszereplésre hívták meg a Nemzeti Színházhoz, yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy ahol 1858. jún. 6-án a »Huszárcsiny«-ben ycimy huszárcsiny ycimy Huszárcsiny ycimy huszárcsiny ycimy ycimy Huszárcsiny ycimy ykodvegy mint Marcsa yszerepy marcsa yszerepy Marcsa yszerepy marcsa yszerepy yszerepy Marcsa yszerepy ykodvegy lépett fel először. Másnap a »Tücsök«-ben, ycimy tücsök ycimy Tücsök ycimy tücsök ycimy ycimy Tücsök ycimy ykodvegy jún. 9-én az »Egy nő, aki az ablakon kiugrik« ycimy egy nő, aki az ablakon kiugrik ycimy Egy nő, aki az ablakon kiugrik ycimy egy ycimy nő, ycimy aki ycimy az ycimy ablakon ycimy kiugrik ycimy ycimy Egy ycimy nő, ycimy aki ycimy az ycimy ablakon c. vígjátékban, jún. 13-án pedig a »Csikós«-ban ycimy csikós ycimy Csikós ycimy csikós ycimy ycimy Csikós ycimy ykodvegy játszott. Hatása, sikere rendkívüli volt. A közönség egyszerre a kegyeibe fogadta, a sajtó a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott róla, az igazgatóság pedig azonnal leszerződtette. Szerződtetése nagy nyereség volt. A Nemzeti Színházban yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy a népszínműnek Füredi Mihály yszemelynevy füredi mihály yszemelynevy Füredi Mihály yszemelynevy füredi yszemelynevy mihály yszemelynevy yszemelynevy Füredi yszemelynevy Mihály yszemelynevy ykodvegy (L. o.) személyében volt kitűnő énekese, de megfelelő énekesnője — talán a rövid ideig itt működött Lászlónét yszemelynevy lászlóne yszemelynevy Lászlóné yszemelynevy lászlóne yszemelynevy yszemelynevy Lászlóné yszemelynevy ykodvegy (De Caus Mimit yszemelynevy de caus mimi yszemelynevy De Caus Mimi yszemelynevy de yszemelynevy caus yszemelynevy mimi yszemelynevy yszemelynevy De yszemelynevy Caus yszemelynevy Mimi yszemelynevy ykodvegy (L. o.) és Téli Emiliát yszemelynevy téli emilia yszemelynevy Téli Emiliá yszemelynevy téli yszemelynevy emilia yszemelynevy yszemelynevy Téli yszemelynevy Emiliá yszemelynevy ykodvegy (L. o.) leszámítva — nem volt. Hegedűsnében yszemelynevy hegedűsne yszemelynevy Hegedűsné yszemelynevy hegedűsne yszemelynevy yszemelynevy Hegedűsné yszemelynevy ykodvegy végre megtalálták a népdalok pacsirtáját és Füredi Mihály yszemelynevy füredi mihály yszemelynevy Füredi Mihály yszemelynevy füredi yszemelynevy mihály yszemelynevy yszemelynevy Füredi yszemelynevy Mihály yszemelynevy ykodvegy megfelelő színpadi párját. »Együtt játszottak, együtt énekeltek: a népdalok hőse és a népdalok kedves fülemiléje« — írja róluk a »Hölgyfutár«, yintezmenyy hölgyfutár yintezmenyy Hölgyfut yintezmenyy hölgyfutár yintezmenyy yintezmenyy Hölgyfut yintezmenyy ykodvegy majd pedig így folytatja: »Füredi yszemelynevy füredi yszemelynevy Füredi yszemelynevy füredi yszemelynevy yszemelynevy Füredi yszemelynevy ykodvegy és Hegedűsné yszemelynevy hegedűsne yszemelynevy Hegedűsné yszemelynevy hegedűsne yszemelynevy yszemelynevy Hegedűsné yszemelynevy ykodvegy dalaiban a magyar ének gyújtó ereje és igéző bája párosultak s örülheténk e valóban összeülő művészpár fölött.« Hegedűsné yszemelynevy hegedűsne yszemelynevy Hegedűsné yszemelynevy hegedűsne yszemelynevy yszemelynevy Hegedűsné yszemelynevy ykodvegy és Füredi yszemelynevy füredi yszemelynevy Füredi yszemelynevy füredi yszemelynevy yszemelynevy Füredi yszemelynevy ykodvegy valóban nagyon illettek egymáshoz énekben s játékban egyaránt. Mindketten kiváló művészi interpretálói voltak a magyar népléleknek. Mindkettőjükben isteni szikra égett és ellenállhatatlan varázserő lakott. A »Hölgyfutár« yintezmenyy hölgyfutár yintezmenyy Hölgyfut yintezmenyy hölgyfutár yintezmenyy yintezmenyy Hölgyfut yintezmenyy ykodvegy azt írja Hegedűsnéről, yszemelynevy hegedűsne yszemelynevy Hegedűsné yszemelynevy hegedűsne yszemelynevy yszemelynevy Hegedűsné yszemelynevy ykodvegy hogy »egyetlen futó mosolya, egyetlen elfordulása által is képes a nézőt meghatni.« Erre pedig csak a legnagyobbak képesek, csak azok, akik élni tudnak a színpadon. Hegedűsné yszemelynevy hegedűsne yszemelynevy Hegedűsné yszemelynevy hegedűsne yszemelynevy yszemelynevy Hegedűsné yszemelynevy ykodvegy mindenkit elbájolt, a páholyok előkelő közönségétől kezdve fel a karzat legmagasabb fokáig, az egész közönséget, az íróvilágot, a kritikát. Mindenki dicsérte, mindenki rajongott érte. A lapok egyedül csak egy kissé palócos kiejtését kifogásolták, ami talán Kassán ytelepulesy kassa ytelepulesy Kassá ymegyey abauj-torna megye ykodvegy ragadt rá. Az öreg emberek azonban, akik még látták és hallották, egyhangúlag odanyilatkoztak, hogy ez a kis palócos íz nagyon jól állott neki s egyáltalában nem volt zavaró. A népszínműben nem is lehetett az, annál kevésbé, mert Füredi Mihály, yszemelynevy füredi mihály yszemelynevy Füredi Mihály yszemelynevy füredi yszemelynevy mihály yszemelynevy yszemelynevy Füredi yszemelynevy Mihály yszemelynevy ykodvegy a »népdalok hőse«, szintén palócosan ejtette a beszédet. Hegedűsnét yszemelynevy hegedűsne yszemelynevy Hegedűsné yszemelynevy hegedűsne yszemelynevy yszemelynevy Hegedűsné yszemelynevy ykodvegy a természet megáldotta mindenféle külső és belső bájjal. Szép sugár alakja, kifejezésteli arca, ragyogó szeme, könnyed járása, szép hangja és szabályos mozdulatai egyként alkalmassá tették őt a külső illúzió felköltésére; de a lélek s a kedély megnyilvánulásai — úgy beszédben, mint nótáiban — szintén tökéletest belső illúziót keltettek. Róla is el lehetett mondani, hogy a magyarok Istene jókedvében teremtette. Amikor a Nemzeti Színházhoz yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy került, csak 21 éves volt, tehát pályája kezdetén állott — és mégis magával ragadta az egész közönséget. De ezt a nagy sikert csak részben lehet egyéniségének rendkívüli bájával megmagyarázni. Nagy tehetség volt, nemcsak a népdal éneklésben, hanem a színjátszásban is. A »Tücsök« ycimy tücsök ycimy Tücsök ycimy tücsök ycimy ycimy Tücsök ycimy ykodvegy c. vígjátékban például háromszor játszotta Fanchont. yszerepy fanchon yszerepy Fanchon yszerepy fanchon yszerepy yszerepy Fanchon yszerepy ykodvegy A darab harmadik előadásáról ezt írja a »Hölgyfutár«: yintezmenyy hölgyfutár yintezmenyy Hölgyfut yintezmenyy hölgyfutár yintezmenyy yintezmenyy Hölgyfut yintezmenyy ykodvegy »Hegedűsné yszemelynevy hegedűsne yszemelynevy Hegedűsné yszemelynevy hegedűsne yszemelynevy yszemelynevy Hegedűsné yszemelynevy ykodvegy most még nagyobb gonddal játszotta e szerepet, mint első alkalommal. Sokat haladt. Sokat gondolt arra is, hogy Fanchon yszerepy fanchon yszerepy Fanchon yszerepy fanchon yszerepy yszerepy Fanchon yszerepy ykodvegy alakját minden felvonáson át teljes összhangba hozhassa. Az első felvonásban pajzánul szilaj volt ugyan, de gondosan került minden vadságot, nehogy elégesse maga után a hidat, mely a 4-ik felvonáshoz vezet. A holdfény melletti táncot, miközben a sziklára vetődő árnyékának mozgásában gyönyörködik, szebben adta, mint bármikor.« A kis Hegedűsné yszemelynevy hegedűsne yszemelynevy Hegedűsné yszemelynevy hegedűsne yszemelynevy yszemelynevy Hegedűsné yszemelynevy ykodvegy tehát a komplikáltabb színpadi feladatoknál nem bizta magát kitűnő színészi ösztönére, hanem okos számítással összhangba tudta hozni szerepének egyes kilengéseit, még pedig a mesterkéltségnek minden látszata nélkül. Maga volt a megtestesült báj és a tűzről pattant elevenség. Már puszta megjelenése is hatásos volt. Hát még, ha megszólalt, vagy nótára nyitotta a száját. Diadalokban gazdag pályafutása azonban rövid ideig tartott. Mindössze egy évig. Mert ez a rendkívül bájos, kedves színpadi jelenség egy évi Nemzeti Színházi yintezmenyy nemzeti színház yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy nemzeti yintezmenyy színház yintezmenyy yintezmenyy Nemzeti yintezmenyy ykodvegy tagsága és egy heti betegsége után — 1859. szept. 19-én — váratlanul elhalt. Szeptember 11-én még játszott a »Csikós«-ban ycimy csikós ycimy Csikós ycimy csikós ycimy ycimy Csikós ycimy ykodvegy s nyolcad napra már ki volt terítve a ravatalon. Színpadi pályáját a »Csikós«-ban ycimy csikós ycimy Csikós ycimy csikós ycimy ycimy Csikós ycimy ykodvegy kezdte s a »Csikós«-ban ycimy csikós ycimy Csikós ycimy csikós ycimy ycimy Csikós ycimy ykodvegy végezte. Elszállt, mint a tiszavirág. Mindössze 22 éves volt. Más ilyen fiatal korban még a kezdet nehézségeivel küzd s ő már büszkesége volt nemzetének. Halálára megdöbbent az ország. Férje és egyetlen kis fia még abban az évben utána haltak. Közös sírba temették a kis családot. Nagy űr maradt utána, melyet egészen Blaháné yszemelynevy blaháne yszemelynevy Blaháné yszemelynevy blaháne yszemelynevy yszemelynevy Blaháné yszemelynevy ykodvegy felléptéig — tehát 12 évig — nem tudott betölteni senki. De egy jóidéig még Blaháné yszemelynevy blaháne yszemelynevy Blaháné yszemelynevy blaháne yszemelynevy yszemelynevy Blaháné yszemelynevy ykodvegy sem tudott megszabadulni a vele való összehasonlítástól. »A népdalok fülemiléje« méltó elődje volt a »nemzet csalogányá«-nak. (Pataki József.) yszemelynevy pataki józsef yszemelynevy Pataki József yszemelynevy pataki yszemelynevy józsef yszemelynevy yszemelynevy Pataki yszemelynevy József yszemelynevy ykodvegy szin_II.0286.pdf II

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Hegedüs Lajosné - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZEMELYCIMSZO

SZULETESIEV 1837

SZULETESIEVTIZED 1835

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0286.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0286.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/25/25379.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Hegedüs Lajosné

Szócikk: Hegedüs Lajosné (Bodenburg Lina), színésznő és énekesnő, a magyar népdalok egyik legkiválóbb előadója, sz. 1837. jún. 22-én, Kéthelyen (Somogy m.), megh. 1859. szept. 19-én, Pesten. Atyja: Bodenburg Károly 1848-as honvédhuszár kapitány, anyja: Steinbach Mária. A szabadságharc lezajlása után Miskolcon, majd Kassán nevelkedett. Apácák nevelték és mégis színésznő lett. A színpad iránt már a nevelőintézetben is nagy érdeklődéssel viseltetett. Ha csak szerét ejthette, színdarabokat olvasott. A benne rejlő nagy tehetséget Havi Mihály színigazgató fedezte fel. Az ő társulatánál lépett fel először 1854. febr. 18-án, Aradon, a »Csikós« népszínműben mint Rózsi. A következő évben — 1855. május 22-én — házasságra lépett Hegedűs Lajos (L. o.) színész és drámaíróval. Ettől kezdve csak mint »Hegedűsné« szerepelt. Pár évi vidéki színészkedés után, miközben Aradon, Nagyváradon, Szegeden és Győrben játszott, vendégszereplésre hívták meg a Nemzeti Színházhoz, ahol 1858. jún. 6-án a »Huszárcsiny«-ben mint Marcsa lépett fel először. Másnap a »Tücsök«-ben, jún. 9-én az »Egy nő, aki az ablakon kiugrik« c. vígjátékban, jún. 13-án pedig a »Csikós«-ban játszott. Hatása, sikere rendkívüli volt. A közönség egyszerre a kegyeibe fogadta, a sajtó a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott róla, az igazgatóság pedig azonnal leszerződtette. Szerződtetése nagy nyereség volt. A Nemzeti Színházban a népszínműnek Füredi Mihály (L. o.) személyében volt kitűnő énekese, de megfelelő énekesnője — talán a rövid ideig itt működött Lászlónét (De Caus Mimit (L. o.) és Téli Emiliát (L. o.) leszámítva — nem volt. Hegedűsnében végre megtalálták a népdalok pacsirtáját és Füredi Mihály megfelelő színpadi párját. »Együtt játszottak, együtt énekeltek: a népdalok hőse és a népdalok kedves fülemiléje« — írja róluk a »Hölgyfutár«, majd pedig így folytatja: »Füredi és Hegedűsné dalaiban a magyar ének gyújtó ereje és igéző bája párosultak s örülheténk e valóban összeülő művészpár fölött.« Hegedűsné és Füredi valóban nagyon illettek egymáshoz énekben s játékban egyaránt. Mindketten kiváló művészi interpretálói voltak a magyar népléleknek. Mindkettőjükben isteni szikra égett és ellenállhatatlan varázserő lakott. A »Hölgyfutár« azt írja Hegedűsnéről, hogy »egyetlen futó mosolya, egyetlen elfordulása által is képes a nézőt meghatni.« Erre pedig csak a legnagyobbak képesek, csak azok, akik élni tudnak a színpadon. Hegedűsné mindenkit elbájolt, a páholyok előkelő közönségétől kezdve fel a karzat legmagasabb fokáig, az egész közönséget, az íróvilágot, a kritikát. Mindenki dicsérte, mindenki rajongott érte. A lapok egyedül csak egy kissé palócos kiejtését kifogásolták, ami talán Kassán ragadt rá. Az öreg emberek azonban, akik még látták és hallották, egyhangúlag odanyilatkoztak, hogy ez a kis palócos íz nagyon jól állott neki s egyáltalában nem volt zavaró. A népszínműben nem is lehetett az, annál kevésbé, mert Füredi Mihály, a »népdalok hőse«, szintén palócosan ejtette a beszédet. Hegedűsnét a természet megáldotta mindenféle külső és belső bájjal. Szép sugár alakja, kifejezésteli arca, ragyogó szeme, könnyed járása, szép hangja és szabályos mozdulatai egyként alkalmassá tették őt a külső illúzió felköltésére; de a lélek s a kedély megnyilvánulásai — úgy beszédben, mint nótáiban — szintén tökéletest belső illúziót keltettek. Róla is el lehetett mondani, hogy a magyarok Istene jókedvében teremtette. Amikor a Nemzeti Színházhoz került, csak 21 éves volt, tehát pályája kezdetén állott — és mégis magával ragadta az egész közönséget. De ezt a nagy sikert csak részben lehet egyéniségének rendkívüli bájával megmagyarázni. Nagy tehetség volt, nemcsak a népdal éneklésben, hanem a színjátszásban is. A »Tücsök« c. vígjátékban például háromszor játszotta Fanchont. A darab harmadik előadásáról ezt írja a »Hölgyfutár«: »Hegedűsné most még nagyobb gonddal játszotta e szerepet, mint első alkalommal. Sokat haladt. Sokat gondolt arra is, hogy Fanchon alakját minden felvonáson át teljes összhangba hozhassa. Az első felvonásban pajzánul szilaj volt ugyan, de gondosan került minden vadságot, nehogy elégesse maga után a hidat, mely a 4-ik felvonáshoz vezet. A holdfény melletti táncot, miközben a sziklára vetődő árnyékának mozgásában gyönyörködik, szebben adta, mint bármikor.« A kis Hegedűsné tehát a komplikáltabb színpadi feladatoknál nem bizta magát kitűnő színészi ösztönére, hanem okos számítással összhangba tudta hozni szerepének egyes kilengéseit, még pedig a mesterkéltségnek minden látszata nélkül. Maga volt a megtestesült báj és a tűzről pattant elevenség. Már puszta megjelenése is hatásos volt. Hát még, ha megszólalt, vagy nótára nyitotta a száját. Diadalokban gazdag pályafutása azonban rövid ideig tartott. Mindössze egy évig. Mert ez a rendkívül bájos, kedves színpadi jelenség egy évi Nemzeti Színházi tagsága és egy heti betegsége után — 1859. szept. 19-én — váratlanul elhalt. Szeptember 11-én még játszott a »Csikós«-ban s nyolcad napra már ki volt terítve a ravatalon. Színpadi pályáját a »Csikós«-ban kezdte s a »Csikós«-ban végezte. Elszállt, mint a tiszavirág. Mindössze 22 éves volt. Más ilyen fiatal korban még a kezdet nehézségeivel küzd s ő már büszkesége volt nemzetének. Halálára megdöbbent az ország. Férje és egyetlen kis fia még abban az évben utána haltak. Közös sírba temették a kis családot. Nagy űr maradt utána, melyet egészen Blaháné felléptéig — tehát 12 évig — nem tudott betölteni senki. De egy jóidéig még Blaháné sem tudott megszabadulni a vele való összehasonlítástól. »A népdalok fülemiléje« méltó elődje volt a »nemzet csalogányá«-nak. (Pataki József.) szin_II.0286.pdf II