Címszó: Káröröm - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0502.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0502.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26575.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

A szöveg linkekkel ellátott változata:

Káröröm

Szócikk: Káröröm A káröröm mások balesetét jó kedvvel kiséri. A kárörömben bizonyos ördögiség mutatkozik, mely mások boldogságának megsemmisítésében megelégedését találja. Az ilyen ember kedve a gúny és öntetszés jellemével bír, ami az eszélyes és biztos számítás tudalmából ered, a szenvedővel szemközt. A káröröm, tehát hangban és arcban így legyen kifejezve. A kárörömnek is sok fokozata van. Legfőbb foka: a mások veszte fölötti diadalérzet. Ily percekben a szúró szemek, s a gúny metsző hangja borzasztóan éreztetik azon sátániságot, mely az emberi természetbe fúrta be magát. A káröröm mások jelenlétében ritkán tör elő leplezetlenül; mert az ember ezen ördögi kedvét titkolni igyekszik. Ez esetben a színész azon lelki mozanatot, mely belülről önkénytelenül nyomul kifelé, az arc és száj azon vonalain láttassa, melyek az akarattól függetlenebbek, míg a hang és test magatartása ez indulatot leplezni akarják. (Egressy Gábor.), (személy) (információ) szin_II.0502.pdf II

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Káröröm címszóvég 26575 Szócikk: Káröröm A káröröm mások balesetét jó kedvvel kiséri. A kárörömben bizonyos ördögiség mutatkozik, mely mások boldogságának megsemmisítésében megelégedését találja. Az ilyen ember kedve a gúny és öntetszés jellemével bír, ami az eszélyes és biztos számítás tudalmából ered, a szenvedővel szemközt. A káröröm, tehát hangban és arcban így legyen kifejezve. A kárörömnek is sok fokozata van. Legfőbb foka: a mások veszte fölötti diadalérzet. Ily percekben a szúró szemek, s a gúny metsző hangja borzasztóan éreztetik azon sátániságot, mely az emberi természetbe fúrta be magát. A káröröm mások jelenlétében ritkán tör elő leplezetlenül; mert az ember ezen ördögi kedvét titkolni igyekszik. Ez esetben a színész azon lelki mozanatot, mely belülről önkénytelenül nyomul kifelé, az arc és száj azon vonalain láttassa, melyek az akarattól függetlenebbek, míg a hang és test magatartása ez indulatot leplezni akarják. (Egressy Gábor.), yszemelynevy egressy gábor yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy yszocikkszerzoy egressy gábor szin_II.0502.pdf II

A szócikk eredeti szövege: