Címszó: Kezdőszínész - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0565.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0565.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26897.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Kezdőszínész

Szócikk: Kezdőszínész Az ujoncszínész neve, aki mint legújabb tag fungál a társulatnál. Az első magyar szintársulatnál (intézmény) (információ)  „próbáló színész-nek hívták. Fizetést nem kapott, mert ezáltal akarták maguktól elriasztani azokat, akik egyedül csak kenyérkereset címén ajánlkoztak. A kezdő mihelyt tehetséget és ragaszkodást mutatott, némi könyöradományban részesült társai részéről. A fizetés megadása a haladás fokozatától függött. A kezdő színész a színház és színpad körül mindenrendű munkára kötelezve volt. Egressy Gábor (személy) (információ)  „A színészet iskolája (cím) c. munkájában a következőket írja a kezdő szinészről: „Az én koromban a kezdő a pályát szükségkép a színlapok írásával kezdette; szükségből szét is kellett a lapokat hordania; közreműködött a szinpadépítés körül; festéket tört a díszítőnek, segített ennek díszleteket festeni és fölállítani; a lámpákat öntötte és gyújtotta; bútorozta a színpadot, mint szinházi szolga; majd irta a szerepeket és másolta a darabokat; működött, mint szereplő színész, táncos, kardalnok és magánénekes; egy pár darab jelmezét át- meg átalakította százféleképen, mert ugyanazon öltönyből kellett kitelni a magyar fényes dolmánnak és a német (nemzetiség) (információ)  lovagöltönynek, különböző részletekkel; mert kiki maga tartozott ellátni magát az előadás minden kellékeivel. A technikai térről a szellemire lépve át: itt a súgói foglalkozás képezte az ábécét és a művészi önképzés alapját ezen foglalkozás valóban meg is vetette. Mint súgónak, alkalma volt a kezdőnek a szinkölteményről egészséges fogalmakat szerezhetni. Hogy értelmesen súghasson, hogy az előadás alatt történhető hibákat őrszellem gyanánt azonnal helyreüthesse, kénytelen volt a művet több ízben átolvasni s ekként nem csak átismeri, hanem átéli az egészben és legkisebb részleteiben, egészen az egyes mondatokig. Mert ha előadáskor megtörtént, hogy a színész az egyes tételeket más szavakkal kezdette mondani, mint a darabban írva volt, azonban egy szükséges szó, egy ige nem jutott eszébe, a súgónak kellett egy olyat rögtönöznie, s az illetőnek odamondani. Minő jártasság és lélekéberség kívántatott ehhez, gyakran a sugó részéről?! E szerint a sors valódi kedvezésének tekinthető, ha a színész gyakorlati működését a súgói foglalkozás előzhette meg, mely a hajdani vándorpályán az elméleti önképzésnek egyetlen biztos módja volt. szin_II.0565.pdf II

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Kezdőszínész címszóvég 26897 Szócikk: Kezdőszínész Az ujoncszínész neve, aki mint legújabb tag fungál a társulatnál. Az első magyar szintársulatnál yintezmenyy első magyar szintársulat yintezmenyy első mag yintezmenyy első yintezmenyy magyar yintezmenyy szintársulat yintezmenyy yintezmenyy első yintezmenyy mag yintezmenyy ykodvegy „próbáló színész-nek hívták. Fizetést nem kapott, mert ezáltal akarták maguktól elriasztani azokat, akik egyedül csak kenyérkereset címén ajánlkoztak. A kezdő mihelyt tehetséget és ragaszkodást mutatott, némi könyöradományban részesült társai részéről. A fizetés megadása a haladás fokozatától függött. A kezdő színész a színház és színpad körül mindenrendű munkára kötelezve volt. Egressy Gábor yszemelynevy egressy gábor yszemelynevy Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy „A színészet iskolája ycimy a színészet iskolája ycimy A színészet iskolája ycimy a ycimy színészet ycimy iskolája ycimy ycimy A ycimy színészet ycimy iskolája ycimy ykodvegy c. munkájában a következőket írja a kezdő szinészről: „Az én koromban a kezdő a pályát szükségkép a színlapok írásával kezdette; szükségből szét is kellett a lapokat hordania; közreműködött a szinpadépítés körül; festéket tört a díszítőnek, segített ennek díszleteket festeni és fölállítani; a lámpákat öntötte és gyújtotta; bútorozta a színpadot, mint szinházi szolga; majd irta a szerepeket és másolta a darabokat; működött, mint szereplő színész, táncos, kardalnok és magánénekes; egy pár darab jelmezét át- meg átalakította százféleképen, mert ugyanazon öltönyből kellett kitelni a magyar fényes dolmánnak és a német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy ynemzetisegy német ynemzetisegy ykodvegy lovagöltönynek, különböző részletekkel; mert kiki maga tartozott ellátni magát az előadás minden kellékeivel. A technikai térről a szellemire lépve át: itt a súgói foglalkozás képezte az ábécét és a művészi önképzés alapját ezen foglalkozás valóban meg is vetette. Mint súgónak, alkalma volt a kezdőnek a szinkölteményről egészséges fogalmakat szerezhetni. Hogy értelmesen súghasson, hogy az előadás alatt történhető hibákat őrszellem gyanánt azonnal helyreüthesse, kénytelen volt a művet több ízben átolvasni s ekként nem csak átismeri, hanem átéli az egészben és legkisebb részleteiben, egészen az egyes mondatokig. Mert ha előadáskor megtörtént, hogy a színész az egyes tételeket más szavakkal kezdette mondani, mint a darabban írva volt, azonban egy szükséges szó, egy ige nem jutott eszébe, a súgónak kellett egy olyat rögtönöznie, s az illetőnek odamondani. Minő jártasság és lélekéberség kívántatott ehhez, gyakran a sugó részéről?! E szerint a sors valódi kedvezésének tekinthető, ha a színész gyakorlati működését a súgói foglalkozás előzhette meg, mely a hajdani vándorpályán az elméleti önképzésnek egyetlen biztos módja volt. szin_II.0565.pdf II

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Kezdőszínész - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0565.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0565.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26897.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Kezdőszínész

Szócikk: Kezdőszínész Az ujoncszínész neve, aki mint legújabb tag fungál a társulatnál. Az első magyar szintársulatnál „próbáló színész-nek hívták. Fizetést nem kapott, mert ezáltal akarták maguktól elriasztani azokat, akik egyedül csak kenyérkereset címén ajánlkoztak. A kezdő mihelyt tehetséget és ragaszkodást mutatott, némi könyöradományban részesült társai részéről. A fizetés megadása a haladás fokozatától függött. A kezdő színész a színház és színpad körül mindenrendű munkára kötelezve volt. Egressy Gábor „A színészet iskolája c. munkájában a következőket írja a kezdő szinészről: „Az én koromban a kezdő a pályát szükségkép a színlapok írásával kezdette; szükségből szét is kellett a lapokat hordania; közreműködött a szinpadépítés körül; festéket tört a díszítőnek, segített ennek díszleteket festeni és fölállítani; a lámpákat öntötte és gyújtotta; bútorozta a színpadot, mint szinházi szolga; majd irta a szerepeket és másolta a darabokat; működött, mint szereplő színész, táncos, kardalnok és magánénekes; egy pár darab jelmezét át- meg átalakította százféleképen, mert ugyanazon öltönyből kellett kitelni a magyar fényes dolmánnak és a német lovagöltönynek, különböző részletekkel; mert kiki maga tartozott ellátni magát az előadás minden kellékeivel. A technikai térről a szellemire lépve át: itt a súgói foglalkozás képezte az ábécét és a művészi önképzés alapját ezen foglalkozás valóban meg is vetette. Mint súgónak, alkalma volt a kezdőnek a szinkölteményről egészséges fogalmakat szerezhetni. Hogy értelmesen súghasson, hogy az előadás alatt történhető hibákat őrszellem gyanánt azonnal helyreüthesse, kénytelen volt a művet több ízben átolvasni s ekként nem csak átismeri, hanem átéli az egészben és legkisebb részleteiben, egészen az egyes mondatokig. Mert ha előadáskor megtörtént, hogy a színész az egyes tételeket más szavakkal kezdette mondani, mint a darabban írva volt, azonban egy szükséges szó, egy ige nem jutott eszébe, a súgónak kellett egy olyat rögtönöznie, s az illetőnek odamondani. Minő jártasság és lélekéberség kívántatott ehhez, gyakran a sugó részéről?! E szerint a sors valódi kedvezésének tekinthető, ha a színész gyakorlati működését a súgói foglalkozás előzhette meg, mely a hajdani vándorpályán az elméleti önképzésnek egyetlen biztos módja volt. szin_II.0565.pdf II