Címszó: Kezdőszínész - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0565.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0565.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26897.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Kezdőszínész
Szócikk: Kezdőszínész Az ujoncszínész neve, aki
mint legújabb tag fungál a társulatnál. Az első magyar szintársulatnál (intézmény)
(információ)
„próbáló színész-nek hívták. Fizetést nem
kapott, mert ezáltal akarták maguktól elriasztani azokat, akik egyedül csak kenyérkereset
címén ajánlkoztak. A kezdő mihelyt tehetséget és ragaszkodást mutatott, némi könyöradományban
részesült társai részéről. A fizetés megadása a haladás fokozatától függött. A kezdő
színész a színház és színpad körül mindenrendű munkára kötelezve volt. Egressy Gábor
(személy)
(információ)
„A színészet iskolája (cím) c. munkájában
a következőket írja a kezdő szinészről: „Az én koromban a kezdő a pályát szükségkép
a színlapok írásával kezdette; szükségből szét is kellett a lapokat hordania; közreműködött
a szinpadépítés körül; festéket tört a díszítőnek, segített ennek díszleteket festeni
és fölállítani; a lámpákat öntötte és gyújtotta; bútorozta a színpadot, mint szinházi
szolga; majd irta a szerepeket és másolta a darabokat; működött, mint szereplő színész,
táncos, kardalnok és magánénekes; egy pár darab jelmezét át- meg átalakította százféleképen,
mert ugyanazon öltönyből kellett kitelni a magyar fényes dolmánnak és a német (nemzetiség)
(információ)
lovagöltönynek, különböző részletekkel; mert
kiki maga tartozott ellátni magát az előadás minden kellékeivel. A technikai térről
a szellemire lépve át: itt a súgói foglalkozás képezte az ábécét és a művészi önképzés
alapját ezen foglalkozás valóban meg is vetette. Mint súgónak, alkalma volt a kezdőnek
a szinkölteményről egészséges fogalmakat szerezhetni. Hogy értelmesen súghasson,
hogy az előadás alatt történhető hibákat őrszellem gyanánt azonnal helyreüthesse,
kénytelen volt a művet több ízben átolvasni s ekként nem csak átismeri, hanem átéli
az egészben és legkisebb részleteiben, egészen az egyes mondatokig. Mert ha előadáskor
megtörtént, hogy a színész az egyes tételeket más szavakkal kezdette mondani, mint
a darabban írva volt, azonban egy szükséges szó, egy ige nem jutott eszébe, a súgónak
kellett egy olyat rögtönöznie, s az illetőnek odamondani. Minő jártasság és lélekéberség
kívántatott ehhez, gyakran a sugó részéről?! E szerint a sors valódi kedvezésének
tekinthető, ha a színész gyakorlati működését a súgói foglalkozás előzhette meg,
mely a hajdani vándorpályán az elméleti önképzésnek egyetlen biztos módja volt.
szin_II.0565.pdf II
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Kezdőszínész címszóvég 26897 Szócikk: Kezdőszínész
Az ujoncszínész neve, aki mint legújabb tag fungál a társulatnál. Az első magyar
szintársulatnál yintezmenyy első magyar szintársulat yintezmenyy első mag
yintezmenyy első yintezmenyy magyar yintezmenyy szintársulat yintezmenyy
yintezmenyy első yintezmenyy mag yintezmenyy ykodvegy „próbáló színész-nek hívták.
Fizetést nem kapott, mert ezáltal akarták maguktól elriasztani azokat, akik egyedül
csak kenyérkereset címén ajánlkoztak. A kezdő mihelyt tehetséget és ragaszkodást
mutatott, némi könyöradományban részesült társai részéről. A fizetés megadása a
haladás fokozatától függött. A kezdő színész a színház és színpad körül mindenrendű
munkára kötelezve volt. Egressy Gábor yszemelynevy egressy gábor yszemelynevy
Egressy Gábor yszemelynevy egressy yszemelynevy gábor yszemelynevy yszemelynevy
Egressy yszemelynevy Gábor yszemelynevy ykodvegy „A színészet iskolája ycimy a
színészet iskolája ycimy A színészet iskolája ycimy a ycimy színészet ycimy
iskolája ycimy ycimy A ycimy színészet ycimy iskolája ycimy ykodvegy c. munkájában
a következőket írja a kezdő szinészről: „Az én koromban a kezdő a pályát szükségkép
a színlapok írásával kezdette; szükségből szét is kellett a lapokat hordania; közreműködött
a szinpadépítés körül; festéket tört a díszítőnek, segített ennek díszleteket festeni
és fölállítani; a lámpákat öntötte és gyújtotta; bútorozta a színpadot, mint szinházi
szolga; majd irta a szerepeket és másolta a darabokat; működött, mint szereplő színész,
táncos, kardalnok és magánénekes; egy pár darab jelmezét át- meg átalakította százféleképen,
mert ugyanazon öltönyből kellett kitelni a magyar fényes dolmánnak és a német ynemzetisegy
német ynemzetisegy német ynemzetisegy német ynemzetisegy ynemzetisegy német
ynemzetisegy ykodvegy lovagöltönynek, különböző részletekkel; mert kiki maga tartozott
ellátni magát az előadás minden kellékeivel. A technikai térről a szellemire lépve
át: itt a súgói foglalkozás képezte az ábécét és a művészi önképzés alapját ezen
foglalkozás valóban meg is vetette. Mint súgónak, alkalma volt a kezdőnek a szinkölteményről
egészséges fogalmakat szerezhetni. Hogy értelmesen súghasson, hogy az előadás alatt
történhető hibákat őrszellem gyanánt azonnal helyreüthesse, kénytelen volt a művet
több ízben átolvasni s ekként nem csak átismeri, hanem átéli az egészben és legkisebb
részleteiben, egészen az egyes mondatokig. Mert ha előadáskor megtörtént, hogy a
színész az egyes tételeket más szavakkal kezdette mondani, mint a darabban írva
volt, azonban egy szükséges szó, egy ige nem jutott eszébe, a súgónak kellett egy
olyat rögtönöznie, s az illetőnek odamondani. Minő jártasság és lélekéberség kívántatott
ehhez, gyakran a sugó részéről?! E szerint a sors valódi kedvezésének tekinthető,
ha a színész gyakorlati működését a súgói foglalkozás előzhette meg, mely a hajdani
vándorpályán az elméleti önképzésnek egyetlen biztos módja volt. szin_II.0565.pdf
II
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Kezdőszínész - Magyar Színművészeti
Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0565.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/II/szin_II.0565.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/26/26897.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Kezdőszínész
Szócikk: Kezdőszínész Az ujoncszínész neve, aki
mint legújabb tag fungál a társulatnál. Az első magyar szintársulatnál „próbáló
színész-nek hívták. Fizetést nem kapott, mert ezáltal akarták maguktól elriasztani
azokat, akik egyedül csak kenyérkereset címén ajánlkoztak. A kezdő mihelyt tehetséget
és ragaszkodást mutatott, némi könyöradományban részesült társai részéről. A fizetés
megadása a haladás fokozatától függött. A kezdő színész a színház és színpad körül
mindenrendű munkára kötelezve volt. Egressy Gábor „A színészet iskolája c. munkájában
a következőket írja a kezdő szinészről: „Az én koromban a kezdő a pályát szükségkép
a színlapok írásával kezdette; szükségből szét is kellett a lapokat hordania; közreműködött
a szinpadépítés körül; festéket tört a díszítőnek, segített ennek díszleteket festeni
és fölállítani; a lámpákat öntötte és gyújtotta; bútorozta a színpadot, mint szinházi
szolga; majd irta a szerepeket és másolta a darabokat; működött, mint szereplő színész,
táncos, kardalnok és magánénekes; egy pár darab jelmezét át- meg átalakította százféleképen,
mert ugyanazon öltönyből kellett kitelni a magyar fényes dolmánnak és a német lovagöltönynek,
különböző részletekkel; mert kiki maga tartozott ellátni magát az előadás minden
kellékeivel. A technikai térről a szellemire lépve át: itt a súgói foglalkozás képezte
az ábécét és a művészi önképzés alapját ezen foglalkozás valóban meg is vetette.
Mint súgónak, alkalma volt a kezdőnek a szinkölteményről egészséges fogalmakat szerezhetni.
Hogy értelmesen súghasson, hogy az előadás alatt történhető hibákat őrszellem gyanánt
azonnal helyreüthesse, kénytelen volt a művet több ízben átolvasni s ekként nem
csak átismeri, hanem átéli az egészben és legkisebb részleteiben, egészen az egyes
mondatokig. Mert ha előadáskor megtörtént, hogy a színész az egyes tételeket más
szavakkal kezdette mondani, mint a darabban írva volt, azonban egy szükséges szó,
egy ige nem jutott eszébe, a súgónak kellett egy olyat rögtönöznie, s az illetőnek
odamondani. Minő jártasság és lélekéberség kívántatott ehhez, gyakran a sugó részéről?!
E szerint a sors valódi kedvezésének tekinthető, ha a színész gyakorlati működését
a súgói foglalkozás előzhette meg, mely a hajdani vándorpályán az elméleti önképzésnek
egyetlen biztos módja volt. szin_II.0565.pdf II
