Címszó: Színházi karmester - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0360.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0360.png

 

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31439.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

A szöveg linkekkel ellátott változata:

 

 

Színházi karmester

 

Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/531427.htm

 

Szócikk: Színházi karmester Nálunk úgyszólván minden társulat a zenés, illetőleg énekes-darabokat kultiválja, sőt ezeknek köszönheti a siker javarészét; ennek a szaknak a karmester a lelke, a diktátora és — a legsúlyosabban megterhelt közege. A nagy operaházakat kivéve (mint ahol u. n. korrepetitorok is dolgoznak) ő tanítja be az énekesnek is, a zenekarnak is, a szerepét; ezzel nemcsak technikai, hanem esztétikai munkát is végez; stilt, felfogást magyaráz a művészeknek. Számtalanszor neki kell hangszerelni (zenekari hangszerekre írni) zongorakótából vagy egyetlen énekszólamból olyan „számokat, a melyekkel a darab áll vagy bukik; a Népszínház (intézmény) (információ)  a híres Sullivan-féle (személy) „Mikádó (cím) (információ)  partitúráját (s még egyik-másik operettét) annak idején nem tudta megkapni: a zongorakivonatból kellett a színházi karmesternek az egész darabot hangszerelni, szinte újra megkomponálni. Megtörtént nem egyszer, hogy nagy tehetségű (s később hírneves), de zenekari gyakorlat nélküli zeneszerzők partitúráit a próbán vagy lejátszhatatlannak, vagy nagyon rosszul hangzónak találták; ilyenkor a karmester feladata volt gyökeresen átdolgozni a művet. Tökéletes énekmester és minden hangszer alapos ismerője legyen a sz. k. — s természetesen fölényes zongora játszó is, mert hiszen ezen a hangszeren kiséri az egyes énekszólamok próbáit, s itt nemcsak a kótáról való lejátszásban legyen mester, hanem tudnia kell transzponálni, t. i. ha valamelyik énekes nem bírja eléggé a magasabb (vagy akár a mélyebb) hangokat: a zongoristának más, alkalmas alaphangra kell áttérnie, s az elődáshoz a zenekari szólamot is mind át kell írni a kellő magasságba (ez a transzponálás) — különben az egész előadásnak és a műnek sikere veszélyben van. Sajnos, a karmesterképzést csak az utóbbi években vette kezébe Zeneművészeti Főiskolánk; (intézmény) ezért eddig nem minden vidéki karmesterünk áll a feladata színvonalán, legföljebb belegyakorolta magát „rutinié-nek. szin_IV.0360.pdf IV

 

 

Adatbázisszerű megjelenés

xcímszó Színházi karmester címszóvég 31439 Szócikk: Színházi karmester Nálunk úgyszólván minden társulat a zenés, illetőleg énekes-darabokat kultiválja, sőt ezeknek köszönheti a siker javarészét; ennek a szaknak a karmester a lelke, a diktátora és — a legsúlyosabban megterhelt közege. A nagy operaházakat kivéve (mint ahol u. n. korrepetitorok is dolgoznak) ő tanítja be az énekesnek is, a zenekarnak is, a szerepét; ezzel nemcsak technikai, hanem esztétikai munkát is végez; stilt, felfogást magyaráz a művészeknek. Számtalanszor neki kell hangszerelni (zenekari hangszerekre írni) zongorakótából vagy egyetlen énekszólamból olyan „számokat, a melyekkel a darab áll vagy bukik; a Népszínház yintezmenyy népszínház yintezmenyy Népszính yintezmenyy népszínház yintezmenyy yintezmenyy Népszính yintezmenyy ykodvegy a híres Sullivan-féle yszemelynevy sullivan yszemelynevy Sullivan yszemelynevy sullivan yszemelynevy yszemelynevy Sullivan yszemelynevy ykodvegy „Mikádó ycimy mikádó ycimy Mikádó ycimy mikádó ycimy ycimy Mikádó ycimy ykodvegy partitúráját (s még egyik-másik operettét) annak idején nem tudta megkapni: a zongorakivonatból kellett a színházi karmesternek az egész darabot hangszerelni, szinte újra megkomponálni. Megtörtént nem egyszer, hogy nagy tehetségű (s később hírneves), de zenekari gyakorlat nélküli zeneszerzők partitúráit a próbán vagy lejátszhatatlannak, vagy nagyon rosszul hangzónak találták; ilyenkor a karmester feladata volt gyökeresen átdolgozni a művet. Tökéletes énekmester és minden hangszer alapos ismerője legyen a sz. k. — s természetesen fölényes zongora játszó is, mert hiszen ezen a hangszeren kiséri az egyes énekszólamok próbáit, s itt nemcsak a kótáról való lejátszásban legyen mester, hanem tudnia kell transzponálni, t. i. ha valamelyik énekes nem bírja eléggé a magasabb (vagy akár a mélyebb) hangokat: a zongoristának más, alkalmas alaphangra kell áttérnie, s az elődáshoz a zenekari szólamot is mind át kell írni a kellő magasságba (ez a transzponálás) — különben az egész előadásnak és a műnek sikere veszélyben van. Sajnos, a karmesterképzést csak az utóbbi években vette kezébe Zeneművészeti Főiskolánk; yintezmenyy zeneművészeti főiskola yintezmenyy Zeneművé yintezmenyy zeneművészeti yintezmenyy főiskola yintezmenyy yintezmenyy Zeneművé yintezmenyy ykodvegy ezért eddig nem minden vidéki karmesterünk áll a feladata színvonalán, legföljebb belegyakorolta magát „rutinié-nek. szin_IV.0360.pdf IV

 

 

A szócikk eredeti szövege:

Címszó: Színházi karmester - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

 

Szócikktípus:

SZINHAZIFOGALOM

NEMSZEMELYNEV

 

 

A szócikk eredeti képe megtekinthető:

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0360.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0360.png

Az itt olvasható változat forrása: B Kádár Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa. (Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása keretében.

https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31439.htm

Az adatbázis kódja: 1357986421928

 

A szócikk három változatban található meg az oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.

 

Színházi karmester

Szócikk: Színházi karmester Nálunk úgyszólván minden társulat a zenés, illetőleg énekes-darabokat kultiválja, sőt ezeknek köszönheti a siker javarészét; ennek a szaknak a karmester a lelke, a diktátora és — a legsúlyosabban megterhelt közege. A nagy operaházakat kivéve (mint ahol u. n. korrepetitorok is dolgoznak) ő tanítja be az énekesnek is, a zenekarnak is, a szerepét; ezzel nemcsak technikai, hanem esztétikai munkát is végez; stilt, felfogást magyaráz a művészeknek. Számtalanszor neki kell hangszerelni (zenekari hangszerekre írni) zongorakótából vagy egyetlen énekszólamból olyan „számokat, a melyekkel a darab áll vagy bukik; a Népszínház a híres Sullivan-féle „Mikádó partitúráját (s még egyik-másik operettét) annak idején nem tudta megkapni: a zongorakivonatból kellett a színházi karmesternek az egész darabot hangszerelni, szinte újra megkomponálni. Megtörtént nem egyszer, hogy nagy tehetségű (s később hírneves), de zenekari gyakorlat nélküli zeneszerzők partitúráit a próbán vagy lejátszhatatlannak, vagy nagyon rosszul hangzónak találták; ilyenkor a karmester feladata volt gyökeresen átdolgozni a művet. Tökéletes énekmester és minden hangszer alapos ismerője legyen a sz. k. — s természetesen fölényes zongora játszó is, mert hiszen ezen a hangszeren kiséri az egyes énekszólamok próbáit, s itt nemcsak a kótáról való lejátszásban legyen mester, hanem tudnia kell transzponálni, t. i. ha valamelyik énekes nem bírja eléggé a magasabb (vagy akár a mélyebb) hangokat: a zongoristának más, alkalmas alaphangra kell áttérnie, s az elődáshoz a zenekari szólamot is mind át kell írni a kellő magasságba (ez a transzponálás) — különben az egész előadásnak és a műnek sikere veszélyben van. Sajnos, a karmesterképzést csak az utóbbi években vette kezébe Zeneművészeti Főiskolánk; ezért eddig nem minden vidéki karmesterünk áll a feladata színvonalán, legföljebb belegyakorolta magát „rutinié-nek. szin_IV.0360.pdf IV