Címszó: Színházi karmester - Magyar
Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0360.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0360.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31439.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
A szöveg linkekkel ellátott változata:
Színházi
karmester
Ugyanígy kezdődő szócikkek: https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/e/531427.htm
Szócikk: Színházi karmester Nálunk úgyszólván minden
társulat a zenés, illetőleg énekes-darabokat kultiválja, sőt ezeknek köszönheti
a siker javarészét; ennek a szaknak a karmester a lelke, a diktátora és — a legsúlyosabban
megterhelt közege. A nagy operaházakat kivéve (mint ahol u. n. korrepetitorok is
dolgoznak) ő tanítja be az énekesnek is, a zenekarnak is, a szerepét; ezzel nemcsak
technikai, hanem esztétikai munkát is végez; stilt, felfogást magyaráz a művészeknek.
Számtalanszor neki kell hangszerelni (zenekari hangszerekre írni) zongorakótából
vagy egyetlen énekszólamból olyan „számokat, a melyekkel a darab áll vagy bukik;
a Népszínház (intézmény)
(információ)
a híres Sullivan-féle (személy) „Mikádó
(cím) (információ)
partitúráját (s még egyik-másik operettét)
annak idején nem tudta megkapni: a zongorakivonatból kellett a színházi karmesternek
az egész darabot hangszerelni, szinte újra megkomponálni. Megtörtént nem egyszer,
hogy nagy tehetségű (s később hírneves), de zenekari gyakorlat nélküli zeneszerzők
partitúráit a próbán vagy lejátszhatatlannak, vagy nagyon rosszul hangzónak találták;
ilyenkor a karmester feladata volt gyökeresen átdolgozni a művet. Tökéletes énekmester
és minden hangszer alapos ismerője legyen a sz. k. — s természetesen fölényes zongora
játszó is, mert hiszen ezen a hangszeren kiséri az egyes énekszólamok próbáit, s
itt nemcsak a kótáról való lejátszásban legyen mester, hanem tudnia kell transzponálni,
t. i. ha valamelyik énekes nem bírja eléggé a magasabb (vagy akár a mélyebb) hangokat:
a zongoristának más, alkalmas alaphangra kell áttérnie, s az elődáshoz a zenekari
szólamot is mind át kell írni a kellő magasságba (ez a transzponálás) — különben
az egész előadásnak és a műnek sikere veszélyben van. Sajnos, a karmesterképzést
csak az utóbbi években vette kezébe Zeneművészeti Főiskolánk; (intézmény)
ezért eddig nem minden vidéki karmesterünk áll a feladata színvonalán, legföljebb
belegyakorolta magát „rutinié-nek. szin_IV.0360.pdf IV
Adatbázisszerű megjelenés
xcímszó Színházi karmester címszóvég 31439 Szócikk:
Színházi karmester Nálunk úgyszólván minden társulat a zenés, illetőleg énekes-darabokat
kultiválja, sőt ezeknek köszönheti a siker javarészét; ennek a szaknak a karmester
a lelke, a diktátora és — a legsúlyosabban megterhelt közege. A nagy operaházakat
kivéve (mint ahol u. n. korrepetitorok is dolgoznak) ő tanítja be az énekesnek is,
a zenekarnak is, a szerepét; ezzel nemcsak technikai, hanem esztétikai munkát is
végez; stilt, felfogást magyaráz a művészeknek. Számtalanszor neki kell hangszerelni
(zenekari hangszerekre írni) zongorakótából vagy egyetlen énekszólamból olyan „számokat,
a melyekkel a darab áll vagy bukik; a Népszínház yintezmenyy népszínház
yintezmenyy Népszính yintezmenyy népszínház yintezmenyy yintezmenyy Népszính
yintezmenyy ykodvegy a híres Sullivan-féle yszemelynevy sullivan yszemelynevy
Sullivan yszemelynevy sullivan yszemelynevy yszemelynevy Sullivan yszemelynevy
ykodvegy „Mikádó ycimy mikádó ycimy Mikádó ycimy mikádó ycimy ycimy Mikádó
ycimy ykodvegy partitúráját (s még egyik-másik operettét) annak idején nem tudta
megkapni: a zongorakivonatból kellett a színházi karmesternek az egész darabot hangszerelni,
szinte újra megkomponálni. Megtörtént nem egyszer, hogy nagy tehetségű (s később
hírneves), de zenekari gyakorlat nélküli zeneszerzők partitúráit a próbán vagy lejátszhatatlannak,
vagy nagyon rosszul hangzónak találták; ilyenkor a karmester feladata volt gyökeresen
átdolgozni a művet. Tökéletes énekmester és minden hangszer alapos ismerője legyen
a sz. k. — s természetesen fölényes zongora játszó is, mert hiszen ezen a hangszeren
kiséri az egyes énekszólamok próbáit, s itt nemcsak a kótáról való lejátszásban
legyen mester, hanem tudnia kell transzponálni, t. i. ha valamelyik énekes nem bírja
eléggé a magasabb (vagy akár a mélyebb) hangokat: a zongoristának más, alkalmas
alaphangra kell áttérnie, s az elődáshoz a zenekari szólamot is mind át kell írni
a kellő magasságba (ez a transzponálás) — különben az egész előadásnak és a műnek
sikere veszélyben van. Sajnos, a karmesterképzést csak az utóbbi években vette kezébe
Zeneművészeti Főiskolánk; yintezmenyy zeneművészeti főiskola yintezmenyy
Zeneművé yintezmenyy zeneművészeti yintezmenyy főiskola yintezmenyy yintezmenyy
Zeneművé yintezmenyy ykodvegy ezért eddig nem minden vidéki karmesterünk áll a feladata
színvonalán, legföljebb belegyakorolta magát „rutinié-nek. szin_IV.0360.pdf IV
A szócikk eredeti szövege:
Címszó: Színházi karmester - Magyar
Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Szócikktípus:
SZINHAZIFOGALOM
NEMSZEMELYNEV
A szócikk eredeti képe megtekinthető:
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0360.pdf
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/IV/szin_IV.0360.png
Az itt olvasható változat forrása: B Kádár
Zsuzsanna - Nagy Péter Tibor: Az 1929-31-es színművészeti lexikon adatbázisa.
(Szociológiai dolgozatok No. 8., WJLF, Budapest, 2017) Készült a Wesley Egyház-
és Vallásszociológiai Kutatóközpont 19-21. századi magyar elitek c. kutatása
keretében.
https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/31/31439.htm
Az adatbázis kódja: 1357986421928
A szócikk három változatban található meg az
oldalon. Legfelül linkekkel kiegészítve; középen, apróbetűvel a keresőmotort
szolgáló technikai változat; legalul pedig az eredeti 1929-31-es szöveg.
Színházi
karmester
Szócikk: Színházi karmester Nálunk úgyszólván minden
társulat a zenés, illetőleg énekes-darabokat kultiválja, sőt ezeknek köszönheti
a siker javarészét; ennek a szaknak a karmester a lelke, a diktátora és — a legsúlyosabban
megterhelt közege. A nagy operaházakat kivéve (mint ahol u. n. korrepetitorok is
dolgoznak) ő tanítja be az énekesnek is, a zenekarnak is, a szerepét; ezzel nemcsak
technikai, hanem esztétikai munkát is végez; stilt, felfogást magyaráz a művészeknek.
Számtalanszor neki kell hangszerelni (zenekari hangszerekre írni) zongorakótából
vagy egyetlen énekszólamból olyan „számokat, a melyekkel a darab áll vagy bukik;
a Népszínház a híres Sullivan-féle „Mikádó partitúráját (s még egyik-másik operettét)
annak idején nem tudta megkapni: a zongorakivonatból kellett a színházi karmesternek
az egész darabot hangszerelni, szinte újra megkomponálni. Megtörtént nem egyszer,
hogy nagy tehetségű (s később hírneves), de zenekari gyakorlat nélküli zeneszerzők
partitúráit a próbán vagy lejátszhatatlannak, vagy nagyon rosszul hangzónak találták;
ilyenkor a karmester feladata volt gyökeresen átdolgozni a művet. Tökéletes énekmester
és minden hangszer alapos ismerője legyen a sz. k. — s természetesen fölényes zongora
játszó is, mert hiszen ezen a hangszeren kiséri az egyes énekszólamok próbáit, s
itt nemcsak a kótáról való lejátszásban legyen mester, hanem tudnia kell transzponálni,
t. i. ha valamelyik énekes nem bírja eléggé a magasabb (vagy akár a mélyebb) hangokat:
a zongoristának más, alkalmas alaphangra kell áttérnie, s az elődáshoz a zenekari
szólamot is mind át kell írni a kellő magasságba (ez a transzponálás) — különben
az egész előadásnak és a műnek sikere veszélyben van. Sajnos, a karmesterképzést
csak az utóbbi években vette kezébe Zeneművészeti Főiskolánk; ezért eddig nem minden
vidéki karmesterünk áll a feladata színvonalán, legföljebb belegyakorolta magát
„rutinié-nek. szin_IV.0360.pdf IV
