« Hont vármegye népe. Irta Komoróczy Miklós, rozsnyói tanár KEZDŐLAP

Hont vármegye és Selmeczbánya sz. kir. város

Tartalomjegyzék

Hont vármegye erdészete és vadászata. Irta dr. Heller Farkas. »

137Hont vármegye mezőgazdasága és állattenyésztése.
Irták Toldy Zsigmond deméndi földbirtokos és
dr. Heller Farkas földmívelésügyi miniszteri fogalmazó
Talajviszonyok.
Mezőgazdasága szempontjából és földrajzi viszonyainál fogva, a vármegye két egész különböző jellegű területre oszlik. Az éjszaki részen a selmeczbányai hegycsoport van, a vármegye legmagasabb hegysége, mely ezer méteren felül is emelkedik; talaja túlnyomólag bazalt és trachyt-tufa. A középhőmérséklet e vidéken 7.5°, úgy, hogy a nagyobb meleget igénylő kukoricza és szőlő termelésére az már nem alkalmas. A vármegye éjszaknyugati részén a bakabányai hegyek alkotják az előbbi hegycsoport folytatását; magasságuk szintén jelentékeny, átlag azonban a terület már alacsonyabban fekszik. A hegyek lejtőin itt már szántóföldeket is találunk, de azok már talajösszetételüknél fogva is, gyenge termőképességűek és terményeik inkább csak a kisebb igényű rozs, zab, burgonya és pohánka. A vármegye éjszakkeleti részén, a Korpona és Ipoly völgyei között végig vonuló Osztrovszki-hegység alkot magasabban fekvő területet, a mely azonban Bát és Németi között alacsonyabb dombokban húzódik a vármegye déli része felé; ezeken az agyagos talajú dombokon, egész a Dunáig, mindenféle kulturnövény, búza, árpa, rozs, zab, kukoricza, szőlő, dohány és kender igen szépen megterem. A vármegye délkeleti részében még egy jelentékenyebb magasságot elérő hegycsoportot találunk, a börzsönyi hegyeket, melyek talajában szintén a bazalt és trachyt-tufák uralkodnak.
Lényegesen különböző a völgyek talaja, mely az Ipoly mentén főképpen lösz, a Garam és Ipoly között elterülő nyugati részen pedig agyagos. Az Ipoly, a Szekincze, Korpona és Selmecz folyók völgyei igen termékenyek és habár túlnyomó részben réteket alkotnak, szántott földjei mégis termékenység tekintetében az ország bármely jó minőségű talajával kiállják az összehasonlítást.
Vizekben a vármegye eléggé gazdag. Déli határán a Duna vonul végig. A vármegye belsejében a legnagyobb folyó az Ipoly, mely azonban nem hajózható, vizállása rendesen alacsony, száraz időben és nyáron igen megapad, nagy esőzések után pedig a völgyében fekvő földekben gyakran jelentékeny károkat okoz. A Garam a vármegyét csak délnyugati részén érinti és így, habár tutajozható, a vármegye terményeinek forgalombahozatala szempontjából csak kisebb jelentőségű. A vármegye nyugati részében még a Szekincze méltó említésre. Az éjszaki és éjszakkeleti részben a Selmecz és a Korpona a főbb folyók, számos mellékvízzel. A vármegye terményeinek értékesítésére igen hátrányos, hogy a vármegye belsejében hajózható vizek nincsenek. Némi kárpótlást nyújt azonban e tekintetben az a körülmény, hogy a vármegye szárazföldi útjai jó karban vannak. Az állami utak hossza Hont vármegyében 99.9 km., mely mind kőalapú; a törvényhatósági útak hossza 301.6 km., a községieké pedig 415.5 km.
Gazdálkodási rendszer.
A tagosítás alkalmával vármegyeszerte - az erdő, szőlő, rét, legelő és kenderföldeken kívül - a területet három vetőre osztották be, ennek következtében a községekben dívó gazdálkodási rendszer a hármas forgó. Az ugart vörös lóherével, kukoriczával és répával szokták beültetni. A nagyobb uradalmak a talaj viszonyaihoz és és az egész gazdaság körülményeihez képest legmegfelelőbb gazdálkodási rendszert követik; a norfolki rendszer, 5-ös, 6-os és 12-es forgó, fordúlnak elő leginkább nagyobb birtokoknál. Több helyen szabad gazdálkodást is találunk. Egyébként a vármegyében újabban, az okszerű gazdálkodás emelése érdekében sok történt, a talaj jobb megmívelésére most már meglehetős gondot fordítanak és jobb ekék és boronák, továbbá az őszszel teljesített szántások jelentékenyen 138fokozzák a föld termőképességét. Hiányokat mutat fel még a földtől elvont anyagok szükséges visszapótlása, a trágyázás. A kis- és középbirtokosok főképpen természetes trágyát alkalmaznak. Mindamellett a trágyakezelés kevés kivétellel, nem okszerű, a mennyiben rendszeres trágyatelepek alig vannak és így az értékes ammóniák-vegyűletek, melyek visszapótlása a legköltségesebb, nagyrészt kárbavesznek. A nagyobb birtokokon az utóbbi években a foszforsavas műtrágyát is jelentékeny mértékben alkalmazzák és pedig jó eredménynyel, különösen búza, rozs és czukorrépa alá.
A földmívelés belterjesebbé válásában, mely Hont vármegye területén is örvendetesen terjed, nem utolsó része van a mezőgazdasági gépek nagyobbmérvű terjedésének. Csupán a száz holdon felüli birtokosok kezén 75 lokomobil, 145 cséplőgép, 175 járgány, 286 vetőgép, 345 rosta és 297 szecskavágó-gép van, a mi eléggé szép eredménynek tekinthető, annál is inkább, mert a kisgazdáknál is sok a járgányos cséplőgép, rosta, vetőgép és a szecskavágó. Igen fontos lépést jelent a vármegye földmívelésének fejlődésében az 1906. évben alakult gőzekeszövetkezet is.
Tagosítás.
A vármegye egész területe már régóta tagosított, mindamellett az e téren fennálló viszonyok éppenséggel nem tekinthetők kifogástalanoknak. A Hont vármegyében, mint a Duna bal partjának legtöbb vidékén, dívó öröklési szokások ugyanis a birtokok rendkívüli elaprózásához és oda vezetnek, hogy számos községben a kisgazdának 10-15 holdas ingatlana 30-40 parczellában szóródik szét. Általános az a szokás, hogy az örökösök az ingatlan vagyont egymás közt természetben felosztják; és pedig minél értékesebb és minél nagyobb az örökölt ingatlan, annál inkább ragaszkodnak annak a természetben való felosztásához. Ha több ingatlanból áll a hagyaték, igen gyakori, hogy az örökösök az összes ingatlanokon osztoznak, úgy, hogy minden ingatlan több részre szakad. Vajmi ritka eset, hogy csak egy örökös veszi át az egész ingatlant. a túlságos birtokelaprózás hátrányai a vármegyében már annyira érezhetők, hogy egyes helyeken, így a korponai járásban, az egy-gyermekrendszerhez fordúl a nép a további túlságos osztozás megakadályozása végett.
Birtokmegoszlás.
A vármegye birtokmegoszlására nézve egyik legjellemzőbb vonás éppen a törpebirtokok rendkívüli elaprózásában van. A törpe birtokokra a vármegye területéből eső részesedés ugyan nem nagy, sőt a 4.90%-nyi részesedés egyenesen kicsinynek mondható a Duna balpartján a törpebirtokokra eső 6.44%-kal szemben. A gazdaságok számából a törpebirtokosokra igen magas hányad, 58.48% jut, a mi mind a Duna bal partjának, mind pedig az ország átlagának tetemesen fölötte áll - és ez a körülmény bizonyítja, hogy a törpebirtokokra eső, aránylag kis terület a birtokosoknak mennyivel nagyobb száma között oszlik meg a vármegyében. Igy tehát a törpebirtokból az egy-egy birtokosra eső hányad csak igen jelentéktelen lehet. A kisbirtok részesedése a vármegyében szintén nem kedvező. A Duna balpartjának és az egész országnak az átlaga mögött jelentékenyen elmarad és csak 42.48%-ot tesz. E mellett az elaprózás jelei itt is mutatkoznak. Annak ellenére, hogy a Duna bal partján p. o. a kisbirtokok részaránya felülmúlja a hontvármegyei részesedésüket, mégis a gazdaságok számából a kisbirtokra eső hányad, 44.41%, csak valamivel kisebb az egész országrész megfelelő 44.83%-ánál.
A középbirtok aránya a vármegyében eléggé jó, összesen 17.85% esik a vármegye területéből a középbirtokra. A vármegyében levő összes gazdaságoknak 0.91%-a tartozik a középbirtok csoportjába.
A nagybirtokok arányszáma felülmúlja mind az országos átlagot, mind pedig az országrész átlagát; a területnek összesen 34.77%-át foglalják el a nagybirtokok és így a gazdaságok számának 20%-a jut rájuk. Nagyobb uradalmak a vármegye területén a Koburg herczegi, a herczegprimási és az esztergomi káptalani uradalmak.
A korlátolt forgalmú birtokok aránya a vármegyében nagyobb a Duna balpartjának átlagánál és az országos átlagnál. A korlátolt forgalmú birtokok kiterjedése összesen 167.539 kat. hold, a mi a vármegye területének 38.01%-át jelenti. A római katholikus egyházé a korlátolt forgalmú birtokok legjelentékenyebb része, összesen 51.435 kat. hold, tehát az összes korlátolt forgalmú birtokoknak egyharmadánál nagyobb része. Ez egyházi birtokok nagyobbik hányada a káptalanok és papnevelő intézetek (nevezetesen az esztergomi) kezén van 139összesen 25.790 kat. hold területtel. Majdnem 20.000 hold jut ebből az érseki és püspöki birtokokra, míg a többi a lelkészi birtokok közé tartozik. Az egyházi birtokok után a községi, városi és törvényhatósági, valamint a közbirtokossági birtokok és a volt úrbéresek birtokai következnek. A hitbizományok területe összesen 31.863 kat. hold. Kincstári birtok a vármegye területén csak kevés, összesen 11.791 hold, van. A tulajdoni gazdaságokra a vármegye területének csak 64.89%-a esik, úgy, hogy e hányad jelentékenyen elmarad az országos átlag mögött. A gazdaságok számát tekintve, az ellenkezőt tapasztaljuk, a mennyiben a gazdaságok 88.50%-a tulajdoni gazdaság, a mi a Duna balpartjának és pedig az egész országnak az átlagát tetemesen felülmúlja. E tény magyarázatát abban a már fent érintett körülményben kell keresnünk, hogy a tulajdoni gazdaságok zömét tevő kis- és törpegazdaságok területe Hont vármegyében igen el van aprózva, úgy, hogy a gazdaságok nagy száma mellett is a területnek aránylag csak kis része jut azokra. A haszonélvezeti gazdaságok hányada a Duna balpartján általában igen nagy; Hont vármegyében ezek részesedése az egész területből 7.46% és így még a Duna balpartjának hányadát (6%) is tetemesen felülmúlja. Ennek ellentétjét látjuk a bérgazdaságoknál, melyeknek átlaga a Duna bal partján kicsiny. Hont megyében ezek részesedése - 8.66% - a területet illetőleg a Duna balpartjának átlaga fölé emelkedik ugyan, a gazdaságok számát tekintve azonban a hányad jelentékenyen elmarad mind a Duna balpartjának, mind pedig az országnak átlaga mögött. Ez arra enged következtetni, hogy a vármegyében a bérelt területek átlaga nagyobb, mint az országban és a Duna balpartján, minek következtében a kisebb gazdáknál a bérlet általában nagyon ritka. A vegyes jellegű gazdaságokra a vármegye területének 18.88%-a, a gazdaságok számának pedig 7.63%-a jut.
Szántóföld.
A szántóföld, a vármegye fent jellemzett földrajzi viszonyainál fogva, a vármegye területének aránylag kis részét foglalja el. A vármegye összesen 360.082 kat. holdnyi területéből csak 178.685 kat. hold a szántóföld; tehát nem is a területe fele, hanem csak 49.62%. E tekintetben tehát a vármegye számbavehetően elmarad még az országrész, a Duna balpartja mögött is. Különösen feltünően kicsiny a szántóföld hányada a törpegazdaságoknál és a nagy gazdaságoknál, mely utóbbiaknál e körülmény főképpen arra vezethető vissza, hogy területük nagy része a hegyes, erdős vidékekre esik. A kisgazdaságoknál Hont vármegyében a szántóföld nagyobb mértékben fordúl elő, mint akár a Duna balpartjának, akár az országnak az átlagában.
Erdő.
Az erdő a vármegye területének mintegy negyed részét foglalja el. Összesen 93.608 kat. hold az erdőterület Hont vármegyében és hányada - 26.00% - felülmúlja a Duna balpartjának és az egész országnak az átlagát. az erdőterület tudvalevőleg országszerte mindenütt főképpen a nagy- és középbirtokra esik és a kis- és törpebirtokok részesedése ez irányban csak csekély. Hont vármegyében fokozott mértékben van ez így. A törpe- és a kisbirtokok részesedése az erdőterületből az ország többi vidékeihez viszonyítva is igen csekély, míg a középbirtokokra eső hányad az országos átlagot és a Duna balpartjának átlagát is tetemesen felülmúlja. A nagybirtokokra eső erdőterület még e két említett átlagon is messze felülemelkedik.
Rét.
A rétek területe összesen 37.268 kat. hold, a mi a terület 10.45%-ának felel meg. A törpe- és kisgazdaságoknál a rét körülbelül olyan arányos, mint az ország más vidékein. feltünő kicsiny azonban a rétek területe a közép- és főképpen a nagy gazdaságaknál; ez azonban az egész Duna balpartjának a sajátsága.
Legelő.
A legelők összesen 28.436 kat. holdat foglalnak el és a hányaduk 7.90%, vagyis egy egész százalékkal kisebb az országos átlagnál. Egyedül a középgazdaságoknál foglal el nagyobb területet a legelő, mint a Duna balpart egyéb vidékein; de itt is az országos átlagon alul marad. Feltünően kevés a kis gazdaságoknál és még szembetünőbb a nagy gazdaságoknál a legelők területének csekély volta, a mennyiben Hont vármegyében a legelő a nagybirtokok területének csupán 9.51%-a, holott országos átlagban a nagybirtokok területének 15%-a.
Kert.
Kertekre 6.264 kat. hold jut, vagyis a vármegye területének 1.74%-a. A szőlő összesen 5.421 kat. holdon terem. E mívelési ág tekintetében a vármegye igen szomorú képet nyújt, a mennyiben 3.336 kat. holdnyi szőlőterület hever parlagon, tehát több a beültetett területnél. A parlagon heverő szőlőterület a vármegyében ijesztő mérveket ölt, legkiváltképpen a törpegazdaságokban. Nem szabad azonban 140felejtenünk, hogy az 1895. évi összeírás óta, melyből az idevágó adatokat veszszük, a helyzet tetemesen javult.
Nádas.
Nádas terület a vármegyében kevés van; összesen 54 kat. hold. A nem termő területre 9956 kat. hold, vagyis a vármegye területének 2.76%-a jt.
A mi a mezőgazdaság számára rendelkezésre álló munkaerőt illeti, e tekintetben Hont vármegyében eléggé jók voltak eddig a viszonyok; a megindult amerikai kivándorlás azonban itt is munkáshiányt okozott, melynél - sajnos - még nagyobb fenyegett. Mezőgazdasággal és kertészettel, az 1900. évi népszámlálás szerint, 40.547 kereső foglalkozik; az őstermelés egyéb ágaiban a keresők száma 434. Ha azonban a mezőgazdasággal foglalkozó összes népességet ismerni akarjuk, hozzá kell számítanunk a külön megnevezés nélküli szereplő napszámosokat is.
Munkaerő.
A mezőgazdasággal és kertészettel foglalkozók a lakosság 72.6%-át, az őstermelés egyéb ágaival foglalkozók 1.2%-át, a külön megnevezés nélkül szereplő napszámosok pedig 2.3%-át teszik, úgy, hogy őstermeléssel a vármegye lakosságának közel 76%-a foglalkozik.
Az amerikai kivándorlás, mely a felvidék munkásságának sorait tizedeli, Hont vármegyében eddig még nem okozott nagyobb károkat. Újabban azonban, sajnos, már a vármegye területén is mutatkoznak az amerikai kivándorlás kezdetei; az 1904. év folyamán 90 ember hagyta el kivándorlási szándékkal a vármegyét és ezek közül 86 Amerikába ment. Egyelőre a baj még csirájában van, de igen fontos volna mindent elkövetni a terjedés megakadályozására.
Búza.
A vármegye főterménye a búza, mely körülbelül a bevetett terület egy harmadrészét veszi igénybe; 1903-ban, mely évből az alábbi adatokat vesszük, 29.086 hektáron termeltek búzát. A talaj, összetételénél fogva biztos és kielégítő hozamot szokott adni. Átlagos termése hektáronként 11.36 métermázsa, mely összeg a Duna bal partjának és az egész országnak átlagos búzatermése mögött elmarad ugyan, de ez nem annak a körülménynek tulajdonítandó, mintha Hont vármegye völgyeiben kevésbbé termékeny földek terülnének el. A vármegye átlagát csak az éjszakibb hegyvidék hozamának sovány volta nyomja le valamennyire; ennek ellenére mégis alig egy métermázsával marad csak a Duna balpartjának átlaga mögött, a mi eléggé mutatja, hogy a vármegye délibb vidéke és völgyei mennyire alkalmasak a búzatermelésre. Általánosságban a vörös kalászú búzát vetik; a nagyobb birtokosok több helyen a tiszavidéki fehérkalászú búzát is termelik, melynek hektoliterenkint 80 kg. a súlya, tehát nem marad az alföldön elért súly mögött. Ujabban a szakálltalan franczia búzával tesznek kisérletet és az enyhe teleken, a hol kifagyás nem veszélyezteti, szép az elért eredmény. A búza előveteménye ott, a hol nem ugarba vetik, legtöbbször vöröshere, bükköny, néhol pedig valamely kapásnövény szokott lenni. Az istálló- és műtrágyát, ha közvetetlenül alája is adják, jól tűri, ritka években csökken megdülés következtében, a termés eredménye. A búza üszög ellen való páczolása a vármegye területén általában elterjedt és mindennapos már a kisgazdáknál is.
Rozs.
Rozs a vármegye területén csak kisebb mennyiségben terem; a bevetett terület 9.576 hektár. Nagyobb területen csak Csalomia és Vámosmikola vidékén termelik, hol a homokosabb talajon indokoltabb is, mint a búza. A vármegye felső részén főterményképpen a búza helyét pótolja, míg a többi vidékeken inkább csak élelem és konvenczió czéljaira termelik. A régi rozsfajtát már kiszorítja a montagni rozs, a mely mindenütt kielégítő eredményt ad, szem- és szalmahozamra nézve egyaránt. A rozs átlagos súlya hektoliterenként 73 kg.
Árpa.
Igen nagy jelentőség jut a vármegye terményei között az árpának, mely a tavaszi vetemények között első helyen áll és vármegyeszerte terem. Az árpával bevetett terület 15.984 hektár. A honti árpa mindenütt első minőségű sörárpaként kerül forgalomba. Az átlaghozam azonban éppenséggel nem mondható kielégítőnek, mert mögötte marad a Duna balparti és az országos átlagnak. Ennek oka csupán a gazdák helytelen eljárásában keresendő, mert előveteményül többnyire kalászosat használnak, a mi pedig a termés mennyiségére és minőségére egyaránt káros.
Ha mindemellett mégis elsőrendű a hontvármegyei árpa, ez eléggé bizonyítja, hogy a talaj és az éghajlat mennyire alkalmas a vármegye legtöbb vidékén az árpatermelésre. A kisebb gazdák főleg a közönséges, ú. n. tót árpát termelik, van azonban a vármegyében chevalier és hanna árpa is, mely utóbbi különösen jól terem és elsőrangú fontossággal bir. Az átlagos hozam hektáronként 12.01 métermázsa, az átlagos súly pedig hektoliterenként 67 kg.
141Zab
A kalászosok közül a vármegyében még a zabot termelik nagyobb területeken. Jelentősége az egyéb kalászosokénál kisebb; az ezzel bevetett terület 7.572 hektár. Igénytelenségénél fogva a zabot a vetésforgó utolsó növényeként szokták termelni és inkább a rosszabb földeken; mégis a talaj és éghajlat alkalmas voltánál fogva jó hozamot ad. az átlagos hozam hektáronként 10.14 métermázsa, mi a Duna bal partjának hozamát felülmúlja, az ország átlagos zabtermése mögött azonban elmarad. A zab átlagos súlya hektoliterenként 45-46 kg.
Tengeri.
A szemes tengerit 3537 hektáron, az éjszaki rész kivételével, a vármegye egész vidékén termelik. A völgyekben nem ritkán évről-évre ezzel vetik be a jól termő földeket, mert a házi szükségletre szánt tengerimennyiséget biztosan megkapja a termelő. Az uradalmak nagyban termelik és elég jó hozamokat érnek el; az átlagos hozam azonban csak 12.01 métermázsa hektáronként. Rendesen a közönséges magyar kukoriczát termelik, e mellett találunk azonban apró szemű székely kukoriczát és előfordl a cinquantino kukoricza is. Az amerikai lófogú kukoriczával is történtek kisérletek, ez a faj azonban rendesen nem érik be.
Burgonya.
A gumós növények közül a burgonya általánosan elterjedett és vármegyeszerte termelt növény, melyet emberi táplálékul, takarmányul és szeszgyárak részére egyaránt nagy mennyiségben termelnek. A burgonya a vármegye egész területén megterem; a bevetett terület 3938 hektár. A veczei homokon kitünő minőségű asztali burgonyát termelnek, mely kat. holdanként 30-45 métermázsát is eredményez. A legelterjedtebb fajok a vármegye területén a rózsa, kék és magyar kincs; az új, jobb fajokat még csak kisérletül termelik, így kiváltképen Kiskéren. Igen üdvös a burgonyatermelés emelése szempontjából a vármegyebeli gazdasági egyesület részéről eszközölt burgonyaszétosztás, mely a kisgazdáknál még mindig gyakran rosszabb fajoknak jobbakkal való helyettesítését czélozza. Egyébként a vármegye talaja és éghajlata a burgonyatermelésre a legmagasabb fokban alkalmas; éppen ezért az átlagos burgonyahozam Hont vármegyében különösen magas. Hektáronként átlag 85.37 métermázsa terem, a mi a Duna balpartjának átlagát messze, majdnem kilencz métermázsával és még az ország átlagát is számbavehetően felülmulja.
Répa.
Nagyobb jelentőségre vergődik újabban Hont vármegyében a répa-termelés is. Czukorrépával 1597 hektár volt bevetve. A kisebb gazdáknál azonban még most is csak igen kevés czukorrépát találunk; ennek okai főképpen a czukorgyár részéről minimálisan megszabott beváltási ár és ugyanily mértékben a beváltási nehézségek, melyek számos kisgazdát visszatartanak a répatermeléstől, ellenére annak, hogy éppen a kisgazdák egyhangú és kevés változatosságú vetésforgójában a czukorrépa felvétele igen jótékonyan hatna a talaj változatosabb kihasználására és jobb megművelésére is, mert a répatermelés a talaj jó megkapálására és a gyomnak nagyobb értékben való irtására késztetné a földmívest. A nagyobb birtokok túlnyomó része foglalkozik czukorrépatermeléssel és kat. holdanként 100-200 métermázsás hozamot ér el, a szerint, a mint lapos területet, vagy fensíkot használ a répatermelésre. A répa átlagos beváltási ára egy korona 70 fillér és 41% répaszelet.
A takarmányrépa valamivel kisebb területet, összesen 1544 hektárt foglal el. A termelés eredménye kielégítő; a legtöbb gazda ebből fedezi téli takarmányszükségletének nagy részét. Ha a talajt jobban megválogatják, az átlagos hozam a 200 métermázsát is eléri.
Takarmány.
A szántóföldön termelni szokott takarmányneműek között a vörös lóhere emelkedik nagy jelentőségre. A bevetett terület 5948 hektár. A vármegye legnagyobb részében kitünő eredménynyel termelik, mert a vörös agyagos talaj, a milyen a vármegye termő területének jelentékeny része, igen alkalmas a vörös here termelésére. Az átlagos hozam 25 métermázsa. A vármegye mezőgazdasága szempontjából általában még azért is nagy a jelentősége a vörös lóherének, mert az agyagos talaj kötöttségét mérsékli és igy eléggé jó előveteménye a búzának, különösen ott, a hol csak egyszer használják és így elegendő idő marad a kétháromszori szántásra, a míg a talaj beérik.
A hidegebb felső vidéken ugyancsak szép eredményt érnek el a nyulszapukával, melyet ott általánosan termelnek és kivált a korponai járásban karolnak fel nagyobb mértékben. A luczerna összesen 1539 hektárt foglal el és kitünően sikerül, kiváltképpen a mélyebb talajú völgyekben, a hol három-négy kaszálást is ad. A pillangósok közül termelik meg a bükkönyt, részint magnak, részint zabbal, 142vagy árpával keverten, takarmánynak. A baltaczim is jó hozamot ad a könnyebb homokos talajon; általában azonban csak kis területeken termelik. A takarmánytengeri, a csalamádé elterjedése csak kisebb mérvű, 274 hektár volt ezzel bevetve.
Bab.
A hüvelyesek közül a bab foglalja el a legnagyobb bevetett területet; összesen 277 hektáron termelték a vármegyében. Legnagyobbrészt mellékterményként fordúl elő és a kukoricza között szokták termelni. Legelterjedtebb a nagyszemű fehér bab. A borsót 151, a lencsét pedig 124 hektáron termelték. Mákot itt-ott, a jobb talajon, szép eredménynyel termeltek, 500 métermázsa átlagos hozammal; kis mennyiségben, házi szükségletre, vármegyeszerte elterjedt.
Kereskedelmi növények.
A kereskedelmi növények közül a kender 410 hektárt, a repcze 92, a len pedig csak 16 hektárt foglalt el, a mi e növények alárendelt jelentőségét mutatja a vármegyében. A földmivelésügyi miniszterium felhivására a vármegyei gazdasági egyesület bizottságot küldött ki, hogy a kender- és lentermelésnek a vármegye területén való lehetőségét vitassa meg. A bizottság nyilatkozata kedvezőtlen volt; azóta azonban a kérdést újra napirendre tűzték, s a megejtett kisérleti termelés után itélve a lentermelés valószinűleg nagy lendületet fog venni.
Dohány.
A dohánytermelés a vármegye területén csekély; összesen 109 hektár jut ennek. A kisbirtokosok Füzesgyarmat vidékén termelnek kerti dohányt a kincstár számára. Nagyban a dalmadi, kistúri, zsemberi, veczei és pereszlényi gazdaságok foglalkoznak dohánytermesztéssel.
Rét és legelő.
A rétek Hont vármegyében igen változatosak. Az Ipoly és a Szekincze völgyeiben elterülő rétek, valamint a felső vidék erdei és rétjei szintén kitünő szénát adnak; a többi folyó völgyeiben levő rétek nagy része azonban rosszabb minőségü szénát hoznak. Általában a rétek gondozása és trágyázása még igen alacsony fokon áll és e téren a jövő számára még sok feladat vár. Ujabban a nedves rétek szárazzá tétele tárgyában már sok történt és így remélni lehet, hogy a termés hozama és minősége vármegyeszerte javulni fog.
Elhanyagolt állapotban vannak a vármegyében nagyrészt a legelő-területek is, melyek egyébként meglehetős nagy kiterjedésűek. A marhának általában csak szűk megélhetést biztosítanak és felújításuk, esetleg újból való bevetésük ugyancsak a jövő feladata lesz, hogy a silány, mohás legelők czéljuknak jobban megfelelhessenek, a mi az állattenyésztés fellendülésére nézve is igen fontos volna.
Gyümölcstermelés.
A gyümölcstermelés Hont vármegyében is igen fontos termelési ág. Egyes vidékeken a gyümölcstermelés a legjövedelmezőbb gazdasági ágak közé tartozik és némely községnek országos hírű gyümölcs-különlegessége van. Ilyen a Bakabánya vidékén elterjedett és igen kitűnő minőségű szilvatermelés; híres a csali cseresznye is. Dacsólam és Szuhány környékén az erdőkben sok jó mogyoró terem. A vármegyében szelid gesztenyével is kisérleteztek, még pedig igen szép eredménynyel Nagymaroson, Szokolya, Palojta vidékén és másutt. Igen jó minőségű almát és körtét szintén találunk Hont vármegyében. Az elért eredmény annak a gondozásnak köszönhető, melyben a gyümölcstermelés több oldalról részesül a vármegyében. Mindenekelőtt meg kell itt emlékeznünk a felső-hontvármegyei gyümölcsfatenyésztő egyesületről, melyet Czobor László volt alispán alapított nagy buzgósággal és sok fáradtsággal; ez az egyesület évek óta valóságos missziót teljesít az arra való területeknek gyümölcsfákkal való beültetésével a vármegye felső részében. Orosházy vármegyei gyümölcsészeti felügyelő szintén elvitázhatlan érdemeket szerzett a gyümölcstermelés szakszerű vezetésével. - Igen buzgón gondozza a vármegye gyümölcstermelését a honti gazdasági egyesület is, mely főképen azt az elvet követi, hogy a gyümölcsfatenyésztés érdekében első sorban közreműködni a községi faiskolák kezelői hivatottak. Hogy eme legfntosabbnak felismert czél eléressék, a vármegyei gazdasági egyesület a faiskolakezelők buzdítására minden évben jutalmakat tűz ki. 1905-ben a gyerki, a palásti és a nagykereskényi faiskolák kezelői nyerték el a jutalmakat. - Községi faiskolák most már a vármegye minden községében vannak és így remélhető, hogy ez a gyümölcstermelés további emelésére igen jó hatással lesz. Mint mindenhol, úgy Hont vármegyében is főképpen a nagyobb mennyiségű egynemű gyümölcs termelésére kell súlyt helyezni, mert csak így lehet arra kilátás, hogy azt jó árban lehessen értékesíteni. A Mailáth-, Honecz- és Ivánka-féle uradalmak máris nagyobb mennyiségű gyümölcsöt adnak el és a vármegyéből a Dunán és vasúton egyaránt sok gyümölcsszállítmány indúl útnak.
Szőlőművelés.
A szőlészet és borászat Hont vármegyében nagyjelentőségű, mert kiváltképpen 143a délebbi hegyek enyhe lejtői a szőlőmívelésre igen alkalmasak; a phylloxera pusztítása ugyan Hont vármegyében is erősen éreztette a hatását és a bortermelésre kiválóan alkalmas és régóta erre használt enyhe hegyoldalok a mult század kilenczvenes éveiben kopárok voltak. E pusztítások hatását a vármegye szőlőgazdái még ma sem heverték ki teljesen, a szorgalmas kezek munkája mégis ismét szép szőlővé változtatta át a kipusztult régi szőlők területét. A vármegyében főképpen amerikai alanyon nevelt oltványokkal találkozunk.
Hogy a vármegye területén a phylloxera pusztításai az 1895. évben mily szomorú képet mutattak, láttuk már, a midőn a vármegye területét mívelési ágak szerint vizsgáltuk és a nem termő szőlők rendkívül magas hányadát állapítottuk meg. Annál nagyobb örömmel szemlélhetjük az 1904. évi szőlőterületre vonatkozó adatokat, melyek az utolsó évtizedben bekövetkezett tetemes javulásról tanuskodnak. 1904-ben az összes szőlőterület 1596 hektár volt Hont vármegyében, ebből 1129 hektár jutott a termőszőlőknek, ide számítva a phylloxerától ellepett, de még termő területet is. A termő, egészséges szőlők területe 1065 hektár. Immunis homoktalajon csak 77 hektár fekszik, melyből 53 már termő szőlő. A nem immunis, vagyis agyagos, kavicsos, sziklás, televényes talajon fekvő hegyi szőlők területe 1259 hektár, melyből 907 hektár termő, a többi új ültetés. A nem immunis hegyi szőlőkből már csak 146 hektáron van európai vessző, ebből is csak 44 hektár a termő egészséges szőlő, míg 62 hektár phylloxerától belepett, habár még termő, 40 hektár pedig még nem termő új szőlőterület. A nem immunis sík és lapály-szőlők sokkal alárendeltebb jelentőségüek a hegyi szőlőknél, területük összesen 116 hektár, melyből 21 európai és 95 amerikai szőlővesszővel beültetett. Az európai vesszőkkel beültetett szőlőkből csak hat hektár az egészséges termő terület, míg 13 még nem terem. az amerikai alanyú oltványoknál 55 hektár a termő és 40 hektár az új szőlő. A szénkénegezést összesen 32 hektárnyi területen alkalmazták, a peronoszpora ellen pedig 1353 hektárt permeteztek meg. Szőlőbetegségek és rovarok a vármegye szőlőiben 1904-ben kárt nem tettek.
A szüret Hont vármegyében, 1904-ben 13.622 hl. mustot eredményezett; a termelt bor összesen 12.261 hl. volt. Az átlagtermés hektáronként csak 7.67 hl. volt, a mi a Duna bal partjának 11.03 hl.-es és az ország 13.99 hl.-es átlagához viszonyítva, eléggé alacsony. E jelenség magyarázatát azonban sem a talaj, vagy az éghajlat alkalmatlan voltában, sem a gazdáknál kellő szakértelem és gondosság hiányában keresnünk nem szabad; a bortermés alacsony átlagszámának más az oka. Hont vármegyének ugyanis a Dunán kitünő olcsó viziútja van Budapest és Bécs felé egyaránt; a Budapest és Bécs között naponként közlekedő személyszállító hajó is felveszi a gyümölcsszállítmányokat, a melyek ilyenképpen gyorsan, a vasúti szállítással járó költségek és nehézségek nélkül a fogyasztó piaczokra hozhatók. Nagy hasznot hajt a vármegyében, kivált annak déli részében, a csemegeszőlőnek a budapesti és bécsi piaczra való szállítása, a hol az árú biztos és jól fizető vevőre talál; ez okból a vármegye szőlőtermésének tekintélyes részéből nem is készítenek mustot, hanem gyümölcsként adják el. 1904-ben 21.044 métermázsa szőlő került árúba, úgy, hogy az eladott szőlőmennyiség tekintetében Hont vármegye az országban harmadik helyen áll. Nagyobb mennyiséget csak Pest és Heves vármegyék hoznak forgalomba. A honti termés értékét 1904-ben az országos középponti statisztikai hivatal 887.878 koronára becsülte. Jó borokat termelnek Csalomián, Szobon, Apátiban, Paláston, Börzsönyön, Nagymaroson, és Túron, mely utóbbi vidék boráról már a régi mondás is így szól: »Túri bor, úri bor.«
Méhészet.
A kisebb termelési ágak közül Hont vármegyében a méhészet érdemel említést, a mely eléggé kedvezően fejlődik, kiváltképpen azért, mert a vármegye legtöbb vidékén sok az akáczos és réti virág is elég bőven akad, hogy tavaszszal és őszszel bő legelőt találjanak a méhek. Az akáczvirágzás kedvező voltára nagy befolyással van az is, hogy a vármegye dombos-völgyes déli lejtőin a virágzás jóval korábban kezdőik, mint az éjszakiakon és így a virágzási idő jelentékenyen tartósabb. Az őszi méhlegelőnek szárazság következtében való ki nem fejlődése, miként az 1904-ben megesett, inkább csak a szakavatatlan méhészeket sújtja. Hont vármegyének Inám községében találjuk a legnagyobb méhtelepet, a melyet Sőtér Kálmán, az országos hírű méhészeti szakíró alapított és fejlesztett a legmagasabb fokig. Kiválóan tudományos alapra helyezte egész telepét s a terményének 144híre a távol külföldön is jó, a hova évenkint sokat szállít. Általában azonban Hont vármegye egyes vidékein a méhészek szaktudása még hiányos. Pedig a kitünő akáczosok mellett a méhészet a vármegyében igazán igen magas fokra emelkedhetnék. Mutatja ezt az a körülmény is, hogy ott, a hol a földmívelésügyi miniszter méhészeti szakközege többször megfordult és tanácsait a gazdák követték, még kedvezőtlen esztendőkben sem pusztult a méhállomány. 1903-ban Hont vármegyében 1260 méhész volt, kik 1497 keretes kaptárban és 4200 köpüben levő méhcsaláddal méhészkedtek. A termelt méz 266.70 métermázsára rúgott, mely métermázsánként 84 koronával 22.402.80 korona értéket képvisel. A viasztermelés 1078 kg.-ot adott, melynek értéke körülbelül 2156 korona, úgy, hogy a méhészet összes hozama még kedvezőtlen évben is 24.558.80 koronát ért el, a mi elég szép eredmény. Utóbbi időben Egeg községben a keltéssenyv nevű ragadós betegség tizedelte meg a méhállományt, hasonlóképpen volt a korponai járás némely községében. A vármegye méhészetére jó hatással lesz bizonyára a palásti és füzesgyarmati mintagazdaságoknak méhészeti felszereléssel való ellátására.
Selyemtenyésztés.
A selyemtenyésztés Hont vármegyében aligha honosodik meg; ma általában kevéssé számbavehető. Egyes helyeken kisérleteznek ugyan szederfák ültetésével és selyemhernyótenyésztéssel, de lényegesebb eredményeket e téren még nem értek el.
Állattenyésztés.
Szarvasmarhatenyésztés.
Hont vármegye legfontosabb állattenyésztési ága a szarvasmarhatenyésztés, mely tekintetben a vármegye előkelő helyet hódított magának az országban. A kis- és nagybirtokosok szarvasmarhái majdnem kivétel nélkül szépek és jól tápláltak. Régebben, harmincz-negyven év előtt nem így volt még, mert akkor vármegyeszerte a legelő tekintetében annyival igénytelenebb juhtenyésztés állott előtérben, mely a magas gyapjúárak mellett jó jövedelmet is biztosított. A szarvasmarhánál főképpen a magyar fajú tehén és ennek rosz keresztezései adták az állományt, melynek tejelési képessége és testnagysága egyaránt másodrendű volt. A tenyésztés rendszeres vezetésével akkor még nem is törődtek a vármegyében. A múlt század hetvenes évei végén mindez megváltozott, a mikor a gazdák megértették, hogy a tervszerűtlen tenyésztés nem hajt hasznot. Kénytelenek voltak belátni azt is, hogy a magyar fajú szarvasmarha, igénytelenségénél fogva, talán a régebbi viszonyok között megfelelhetett a követelményeknek, a modern gazdaságban azonban nagyobb tejelőképességű, gyorsabb növésű és hízlalásra alkalmasabb állatokra van szükség. Igy fordúlt azután a vármegye tenyésztőinek figyelme a nyugati szarvasmarha felé.
A vármegye szarvasmarhatenyésztésében igen fontos fordulópontot jelez az 1882. év, a midőn az újonnan alakúlt vármegyei gazdasági egyesület, már fennállása első idejében, erélylyel és lelkesedéssel karolta fel a szarvasmarhatenyésztést. Messze megelőzve az ország többi vármegyéit, azt tűzte ki czéljául a gazdasági egyesület, hogy a vármegye szarvasmarhaállományát a svájczi tájfajta behozatalával megnemesíti. A kivitel módját olyképpen szervezte az egyesület, hogy azoknak a tagoknak, a kik az egyesület útján szerzik be bikaszükségletüket, a vételárból 20%-ot enged és a vételár lefizetését részletekben is megengedi. Gróf Chorinsky Igó, Nagy Sándor és Bolgár János voltak azok a férfiak, a kik a vármegye gazdaközönségét ez irányú fáradozásaikkal örökös hálára kötelezték. A lelkes vármegyei gazdasági egyesület törekvése mind a vármegye törvényhatósági bizottsága, mind pedig a földmívelésügyi miniszter támogatásában részesült és így a siker is bizonyos volt. A birtokosok és a községek egyaránt siettek élni a gazdasági egyesület támogatásával és a kínált kezdvezménynyel. A mozgalom első hónapjaiban 39 bikát osztottak ki. Az egyesület azonban ezután sem hagyta el a szarvasmahatenyésztés különös gondozását és az apaállatok vételének állandó közvetítése mellett, marhakiállítások és díjazások rendezésével is fokozta a tenyésztési kedvet. E törekvések gyökeres változást eredményeztek Hont vármegye marhaállományában. A magyar fajú szarvasmarha lényegesen háttérbe szorúlt; ma az egész állománynak alig egy harmadát teszi és főképpen csak igásökörként fordúl elő. Magyar fajú tenyészet pedig a vármegye területén általában nincsen; 145e helyett a berni és siementhali szarvasmarhatenyészetet űzik, a felső vidéken pedig a pinzgaui van előtérben. A szép vörös-tarka marha tetszik kiváltképpen a gazdának, míg a siementhali fajnak sárgás változata alig mondható népszerűnek. Kuhlandi és kevés borzderes marha is van a vármegyében, de csak nagyobb birtokosoknál. A vármegye szarvasmarhatenyésztésének fejlettségét és gondozottságát leginkább az mutatja, hogy a piros-tarka marhának czéltudatos neveléséből különleges tájfaj alakult ki, melyet ipolyvölgyi tájfajtának neveznek. Oláh Dezső állattenyésztési felügyelő ezen ipolyvölgyi tájfajtát így határozza meg: »Ipolyvölgyi tájfajtába sorolhatók azon állatok, melyek a berni és siementhali keresztezésből származnak, színük rendesen piros-tarka és pedig inkább a sötét-piros felé hajló, a fej fehér és helyes arányú, nagy, barátságos szemekkel; a tehenek szarvai kis csákók, a bikáé lapított és oldaltálló csutak alakúak, a szutyak hamvas-fehér, a tehén nyaka lebbenyes, a test hosszú, öblös, a mar és hát széles, a kötés többnyire helyes, a tar egyenes, elvétve tornyos, a lábak zömök, erősek, a széles test alatt egymástól távol állanak. A szarv és köröm halványsárga. Gyors fejlődésű állatok s úgy tejelési, mint igavonásra és hízlalási czélokra igen alkalmasak.«
A vármegye szarvasmarhaállománya 35.144 darab, melyből már 25,000 körülbelül nyugati fajta, míg magyar fajta csak mintegy 10,000 darab van. Számszerűleg is elég szép a fejlődés, a mennyiben húsz év előtt a vármegye körülbelül csak 31,560 darabot számlált. Egyébként újabban a Hont vármegyei szarvasmarhatenyésztés bizonyos aggályos tünetet is mutat, a mennyiben az ipolyvölgyi kitünő tájfajta keresletének erős megnövekedése a vármegye tenyészanyagát csökkenéssel fenyegeti, a mit minden eszközzel meg kell akadályozni.
Lótenyésztés.
Sajnos, azt a sok jót, a mit a vármegye szarvasmarhatenyésztéséről mondottunk, nem ismételhetjük a lótenyésztésre vonatkozólag. már csak a nagyban való tenyésztéshez szükséges nagy legelőterületek hiánya következtében is, a lótenyésztés Hont vármegyében kezdettől fogva kisebb jelentőségű a szarvasmarhatenyésztésnél. Az állományt főképpen a gazdaságban igás lovakként szolgáló tenyészkanczák ivadékai adják, Ipolyság, Garamkisalló, Ipolypásztó, Korpona és Füzesgyarmat; ezek az állami fedeztetési állomások. Ezenkivül nehány nagyobb birtokosnak van magánménje és a gazdák körében is több mén nyer a lótenyésztési bizottság részéről tenyészengedélyt.
A vármegye lóállománya általános faji jelleget nem mutat. A sok évi egyenlő apaállat után következtetve, az angol félvér, Gidran és lipizzai fajták a túlnyomók. Az Ipoly és Szekincze völgyében levő kisbirtokosok igen értékes lóanyaggal rendelkeznek. A nagyobb birtokosok, mint Ivánka László, gróf Wilczek, Bartakovics, Bossányi, inkább a telivér-tenyésztést kedvelik. Újabban a vármegye lótenyésztése terén bizonyos visszafejlődés nyomai is észlelhetők. Ennek nem utolsó oka éppen a szarvasmarhatenyésztés igen nagy fejlődésében keresendő. A vármegye viszonyai között ugyanis a szarvasmarhatenyésztés általában jövedelmezőbb a lótenyésztésnél és igy a szarvasmarha előtérbe nyomulása okozza nagy részben a lótenyésztésnek másodrendű szerepre való szorítását. A vármegye lóállománya körülbelül 11.953 darabot tett ki 1904-ben. Ebből az oroszlánrész a szobi, ipolysági és báti járásokra jutott.
Juhtenyésztés.
A mint már az eddig mondottakból is következik, a juhtenyésztés inkább a multé. Mielőtt a vármegyében a szarvasmarhatenyésztést jobban felkarolták, a juhtenyésztés jelentősége elsőrendű volt, mert az extenziv gazdálkodás és a kevés takarmánytermelés mellett ez felelt meg leginkább a viszonyoknak. A tagosíttatlan határok jó legelőin a juhtenyésztés szépen virágzott és a magas gyapjuárak mellett igen jövedelmező is volt. Mindenekelőtt a gyapjuárakban bekövetkezett sülyedés, továbbá a legelők tagosítása és egyéb körülmények vezettek e tenyésztési ág elhanyagolásához és háttérbe szorulásához. a juhtartás helyét mindenfelé a szarvsmarhatenyésztés foglalta el. A tenyésztett fajokat tekintve, a vármegye felső részén a raczkajuhot, az alsóbb vidéken pedig a merinó keresztezését tartják a különféle angol fajtákkal. A vármegye felső vidékén a juhászatot tejelési szempontból űzik, sajtot és vajat termelnek saját használatra és eladásra. A délre fekvő vidékeken inkább a gyapju- és hustermelést tekintik lényegesebbnek a juhenyésztésnél. A juhállomány a vármegyében körülbelül 57-58 ezer darab között ingadozik. a legjelentékenyebbet az ipolysági járásban találjuk.
Sertéstenyésztés.
A sertéstenyésztés eléggé virágzó a vármegyében. Több akadálylyal kell ugyan ennek a tenyésztési ágnak is megküzdenie; nevezetesen csökkenti az állományt a 146vármegyében meg nem szünő sertésvész. Nagy baj, hogy a vármegyében a sertéstenyésztés nem tud egészen kielégítő eredményeket felmutatni; ennek egyik főoka, hogy a községi sertéscsordákból sokszor hiányzik a kellő számu kan, vagy ha van is, az nem felel meg a követelményeknek. Mindamellett a vármegye sertésállománya mégis gyarapszik, mert a nagy- és kisgazdák egyaránt belátják, hogy e tenyésztési ág szép jövedelmet biztosít az azzal foglalkozóknak. A hazai fehér kondorszőrű faj az elterjedtebb, újabban kiváltképpen ott, a hol tehenészet van. Nagyon terjednek még a gyorsan fejlődő angol fajták is. Figyelemreméltó kisérleteket végez özv. Szabadhegyiné a törzskönyvezett szerbfajú sertéssel, melyet nagyban tenyészt, főképpen azért, mert e fajnak állítólag nagyobb az ellenállási képessége a sertésvészszel szemben. A nevelt egyedek igen szépek, de a sertésvész ellen való nagyobb ellenállási képességük eddig nem bizonyult be. A vármegye sertésállománya 24.539 darab; ezek nagyrésze a sertésekben gazdag szobi járásban van. Az ipolysági és a báti járásokban találunk még jelentékenyebb sertésállományt, míg a hátralevő két járásban kevesebb a sertés.
Kecsketenyésztés.
A vármegye kecskeállománya valamivel több 300 darabnál; ennek azonban nem nagy a jelentősége. Nehány kis gazda és béres gazdaságában jut e tenyésztési ágnak némi jelentősége.
Baromfitenyésztés.
A baromfitenyésztés eléggé virágzó Hont vármegyében és a mennyiben a mindig nagyon ingadozó és sokszor megbízhatatlan adatokból megállapítható, 48,917 tyúk, 15,911 lúd, 3275 kacsa, 678 pulyka és 2776 galamb van a vármegye területén. Igen sokat lendítene a megye baromfitenyésztésén egy tojás- és baromfiértékesítő szövetkezet létesítése, a mi sajnos, eddig még hiányzik. A nemesebb baromfi tenyésztése iránt a vármegyében nem nagy az érdeklődés és csak elvétve kisérleteznek fajbaromfi meghonosításával.
Gazdasági hitelügy.
A vármegye gazdáinak hiteligényeit az Ipolysági Takarékpénztár, a Selmeczbányai Takarékpénztár, a Selmeczbányai Népbank, a Bakabányai Kölcsönös Segélyző-Egyesület, a Mikolai Takarékpénztár, a Nagymarosi Takarékpénztár és az Ipolysági Népbank elégítik ki.
Ezek mellett azonban újabban már hitelszövetkezetek is kezdenek alakulni a vármegye területén. Az 1905. év végén ezek száma összesen nyolczra emelkedett. A következő községekben van már hitelszövetkezet: Bát, Csáb, Drégelypalánk, Ipolynyék, Ipolyság, Kemencze, Nagycsalomia, Palást és Szalka. Legnagyobb a báti hitelszövetkezet, mely az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja és 1904-ben 660,631 korona 32 fill.-nyi összforgalmat mutatott fel. Az eddig létesült hitelszövetkezetek azonban még távolról sem elégítik ki a kisebb gazdák összes hiteligényeit és igy a hitelszövetkezetek alakítását még nagyobb mérvekben kell folytatni.
Fogyasztási és tejszövetkezetek.
A vármegyében a szövetkezeti mozgalom súlypontja a fogyasztási értékesítő szövetkezetek alakításában van. Az 1905. év végén már tizenhárom szövetkezet működött a vármegye területén önállóan és négy szövetkezeti fiók a szövetkezetek székhelyén kivül. A következő községekben van fogyasztási szövetkezet: Csáb, Csall, Drégelypalánk, Felsőszemeréd, Felsőtúr, Ipolybalog, Ipolynyék, Kemencze, Kóvár, Letkés, Magasmajtény, Palást és Visk. Fogyasztási szövetkezeti fiókok működnek: Horváti, Ipolyvecze, Szalatnya és Szentantal községekben.
Tejszövetkezetek alakítása iránt a vármegye területén, sajnos, eddig csak kevés érdeklődés mutatkozott; mindössze is csak négy van eddig. Pedig oly vármegyében, melynek szarvasmarhatenéysztése ezen a magas fokon áll, igen nagy jelentőség jutna ezeknek a szövetkezeteknek. Nagyobbarányú tejszövetkezet van Kemenczén, mely 1902-ben alakult és 1905 végén negyvenkilencz tagot számlált száztíz üzletrészszel. Évi forgalma 34-35 ezer korona. 1905-ben tehenek vásárlására 20,000 korona államkölcsönt kapott. Tejszövetkezet van még Bát, Felsődacsólam és Füzesgyarmat községekben. A szövetkezetek az 1903. évben összesen 22,300 kg. vajat termeltek.
A Hont vármegyei Gazdasági Egyesület.
A vármegye gazdaközönségének egyesületi életében a Hont vármegyei Gazdasági Egyesületnek van nagy jelentősége. 1882-ben Chorinsky Igó elnöklete alatt kezdte meg áldásos működését, melynek eredményeivel már volt alkalmunk a vármegye mezőgazdasági viszonyai ismertetésénél többször találkozni. Az egyesület jelenleg Ivánka István elnöklete alatt működik és az 1905. év végén 262 tagot számlált. Bevételeit az 1906. évi költségvetése 6214 koronával, kiadásait pedig 7050 koronával irányozza elő, a miből eléggé kitűnik, hogy anyagi tekintetben a Hont vármegyei Gazdasági Egyesület nincs megfelelő helyzetben.
147Egyéb gazdasági egyesületek.
Az egyes termelési ágak különös istápolására alakult egyesületek közül a felsőhontvármegyei fatenyésztési egyesület, valamint a nagymarosi gyümölcs- és szőlészeti egyesület érdemelnek különösen említést, mert az azok körébe vágó termelési ágak felkarolása körül igazán elsőrendü érdemeket szereznek.
Gazdakör eddigelé csak Ipolyreczén, Visken és Paláston van.
Háziipar.
A vármegye munkásviszonyainak és a szegényebb gazdák helyzetének javítására a vármegyei gazdasági egyesület fejt ki dicséretes munkásságot. Mindenekelőtt, igen helyesen, a szakértelem és a szükséges gazdasági ismeretek terjesztésével igyekszik a kisgazdát jobb megélhetéshez juttatni. Említésre méltók a háziiparnak a vármegye népessége között való meghonosítására irányuló törekvések is. E tekintetben a honti kákafonás jó hírnévnek örvend máris, azonban a lakosság, sajnos még nem mutat ez iránt elég érdeklődést, holott iparvállalatok híján ez volna leginkább hivatva tél idejére a népességnek foglalkozást és keresetet biztosítani. A Nagymaroson rendezett kosárfonási tanfolyam az 1905. évben szép eredménynyel járt, a mennyiben 72 tanuló összesen 2151 darab gyümölcs- és szőlőszállító kosarat készített.
Népkönyvtárak.
A földmíves nép szellemi műveltségének és olvasmánynyal való szórakoztatásának ügyéről is már történt gondoskodás. A vármegye területén ugyanis 18 népkönyvtár működik, melyek összesen 3731 kötetet foglalnak magukban. A következő községekben van népkönyvtár: Apátmarót, Bakabánya, Bori, Felsőrakoncza, Felsőszemeréd, Felsőterény, Ipolypásztó, Kisgyarmat, Leléd, Nagypeszek, Szalka, Szob, Szokolya, Tergenye, Teszér, Vámosmikola (kettő) és Zalaba.
A mezőgazdasági munkások helyzete.
A mezőgazdasági munkások anyagi helyzete Hont vármegyében, sajnos, nem mindenben mondható kielégítőnek. Az évszaki férfi napszámbérek általában mögötte maradnak a Duna balpartján szokásos napszámbéreknek. Az egyes járások közül általában a báti járás mutatja a legalacsonyabb béreket. A női és gyermek napszámbérek aránylag valamivel jobbak. Egyébként az 1905. év az előző évekkel szemben némi emelkedést mutat a napszámbérek tekintetében. A földmívelésügyi miniszter újabban a munkások részéről munkában eltöltött napokra is kiterjesztvén az adatgyűjtést, most már lehetővé válik annak a megállapítása is, hogy a mezőgazdasági napszámból élők évenkint mennyit keresnek átlagosan. E tekintetben Hont vármegye eléggé kedvező képet nyújt az alacsonyabb bérek mellett is. A napszámosoknak munkában eltöltött ideje ugyanis, az ország számos más vidékéhez viszonyítva, kedvezően alakul és így a napszámosok évi keresete az országos átlag fölé emelkedik.
Nevezetesebb gazdaságok
A vármegye területén levő nevezetesebb gazdaságok leírását az alábbiakban adjuk:
Alsózsemberi gazdaság. Schrank Salamon tulajdona. Területe 1040 m. hold. Ezenkivül Komárom megyében. Norfolki rendszer, főképp búza-, rozs-, árpa- és zab-, továbbá vörös lóhere-, bükköny-, nyulszapuka- és takarmányrépa-termeléssel. Nyugati fajta szarvasmarhatenyésztés. Juhállomány: német fajta. Az erdők főképp cser-, tölgy- és gyertyánfából állnak és tűzi-, valamint gazdasági szerszámfát szolgáltatnak. Az uradalom kiváló gyümölcsészettel rendelkezik, mely főképp almát, körtét, diót és szilvát termel. A munkaerőt helyben szerzi be. Átlagos napszámbérek: férfiaknák 80 fill. -1 korona 50 fill, nőknél 60 fill. - 1 korona. Átlagos földhaszonbér kicsinyben 25 korona, nagyban 15-20 korona.
Bozóki uradalom. Az esztergomi papnövelde tulajdona. Területe: 8567 kat. hold. Hozzátartozik: Bozók, Bozókalsók, Terpény, Litva, Kecskevarbók, Csákvár, Unyad, Alsólegénd, Felsőlegénd, Szénavár, Alsóbágyon, Felsőbányon, Szelencz, Magasmajtény, Bozóklehotka, Alsórakoncza. Ezenkivül Nyitra, Esztergom és Abauj vármegyében belterjes váltógazdaság, melynek főterményei: búza, rozs, árpa, zab, maglóher és borsó. Szarvasmarhatenyésztés: vöröstarka korponai tájfajta. Lótenyésztés kisebb mértékben. Rambouillet-juhok tenyésztése. az uradalom nagyobb erdőterülettel rendelkezik, mely főképp bükk, cser, gyertyán és tölgyállományt tartalmaz. Üzemrendszer a 60-100 éves forda. A fát főképpen vasúti talpfa, telegráfpózna és szőlőkaró, részben pedig tűzifaként értékesítik. az uradalom jelentékeny gyümölcstermeléssel is foglalkozik; főképpen szilvát és almát termelvén. Szénaváron, Litván és Bozókon egy-egy 2 pár kővel parasztőrlésre berendezett, Unyadon pedig egy hengerrel finom őrlésre berendezett vízimalom képviselik a mezőgazdasági ipart. A munkáskezek szerzése az amerikai kivándorlás következtében nehéz. A földhaszonbér kicsinyben 10-12 korona, nagyban pedig 5-8 korona.
Dacsókeszii gazdaság. Hell Jenő tulajdona. Területe 1100 m. hold. ebből 300 hold erdő. nyolczas vetésforgó szerint kezelt gazdaság, melynek főtermékét a gabonafélék 148teszik, 12 igásökör; kisebb tejgazdaság, sertés- és juhtenyésztés (600 db.). A gazdaság piacza Balassagyarmat. Az erdőt a szükséghez mérten vágják. Átlagos napszámbér férfiaknál 1-2 korona, nőknél 80 fillértől 1.60 koronáig. A földhaszonbér 10-20 korona között váltakozik.
Deméndi gazdaság. Jancsó Kálmán tulajdona. Területe 800 m. hold. Szabad váltógazdaság, melyben főképp lóherét, luczernát, baltaczimet és répamagot termelnek; emellett nagyobb kiterjedésű máktermelés is van. Szarvasmarhatenyésztés: fehér erdélyi és vöröstarka. Bergshirei és mangalicza keresztezésű sertéstenyésztés. A gazdaságban nagyobb tyúkászat van, minek következtében nagy mennyiségben árúsít tojást. Eladási piacza főképp Bécs. Gazdasági gépek közül gőzcséplővel és sorvetőgéppel rendelkezik. A férfi napszám 80 fillér és 5 korona, a női napszám 60 fillér és 2 korona közt váltakozik. az átlagos földhaszonbér 15 korona.
Deméndi gazdaság. Özv. Paczolay Jánosné és özv. Szabadhegyi Zoltánné tulajdona. Területe 720 kat. hold. Szabad gazdaság, főképp búza-, rozs- és árpatermeléssel és csekély lóállománynyal. Fehér és tarka, továbbá siementhali szarvasmarhatenyésztés. Juhtenyészet 300 drb. Szerb sertéstenyésztés. 70 méhcsaládból álló méhészet. Napszámbérek férfiaknál 1-3 korona, nőknél 80 fill. - 2 korona között.
Deméndi gazdaság. Toldy Zsigmond tulajdona. Területe 796 kat. hold. Üzemrendszer: hatos vetőforgó. Főtermények: búza, árpa, rozs, lóhere, luczerna, bükköny, kukoricza és burgonya. Ezenkivül a gazdaság czukorrépát is termel. Lótenyésztés: angol félvér; szarvasmarhatenyésztés. Különböző fajta 600 drb. juh. Bergshirei sertések. Méhészet 24 kaptár. Vadászat őzre, nyúlra, fogolyra és fáczánra. Az erdők húsz éves forda szerint kezeltetnek. Mezőgazdasági gépek: gőzcséplőgarnitura és sorvetőgép. Átlagos munkabérek: férfiaknál 60 fillér - 2.40 kor., nőknél 50 fillér - 1.80 korona. Az átlagos haszonbér 15 korona.
Drégelypalánki uradalom. Az esztergomi érsekség tulajdona. Javadalmas: Magyarország herczegprimása. Hozzátartozik: Bajta, Bernecze, Börzsöny, Drégelypalánk, Füzesgyarmat, Garamkövesd, Hidvégh, Hont, Kemencze, Kisölved, Leléd, Szalka, Szalkaszekeresd és Szete. Az uradalom 20.462.8 kat. holdnyi kiterjedésű. Ezenkivül Esztergom, Komárom, Bars, Nógrád, Trencsén, Nyitra és Pozsony vármegyékben. Hetes vetésforgó szerint kezel belterjes gazdaság. Főterményét a gabonaneműek képezik, emellett takarmányféléket és kapásnövényeket termel. Nagyobb területet foglal el a czukorrépatermelés és Kemenczén a dohánytermelés. A lóállomány muraközi fajta, a szarvasmarhaállomány magyar. Van nagyobb Rambouillet-juhtenyésztés is. A nagyobb kiterjedésű erdőségek 80 éves forda szerint kezeltetnek, a sarjerdő 40 éves forda szerint. Az erdőállomány főképp tölgy, bükk és cser, kisebb mennyiségben előfordul a gyertyán és akácz. Átlagos napszámbér férfiaknál 2 korona, nőknél 1.20 korona.
Egyházasnényei gazdaság. Róth Gyula tulajdona. 900 magy. hold. Főképp a gabonatermelésre helyez súlyt, melyből nagyobb mennyiségben termel búzát, árpát, rozsot és zabot, 10 igáslóval és 2 urasági lóval rendelkezik. Jármosökrei magyar fajták; a szarvasmarhatenyésztés siementhali. A gazdaság a munkaerőt a környéken szerzi be. Átlagos napszámbérek: férfiaknál 1 korona - 1 korona 20 fillér, nőknél 80-90 fillér. Átlagos földhaszonbér 15-20 korona.
Egyházmaróti gazdaság. Bartakovics Ágost örököseinek tulajdona. Kiterjedése 1000 m. hold. Főterményei búza, árpa, rozs, továbbá a takarmányneműek közül vörös lóhere és luczerna. Üzemrendszere a hatos vetésforgó. Jelentékeny nyugati fajta szarvasmarhatenyésztés, napi 200 liter tejtermeléssel, melyet nagyrészben vajnyerésre fordítanak és a Magyar Mezőgazdák Vásárcsarnokellátó Szövetkezete útján értékesítenek. Lótenyésztés félvér és telivér angol.
Felsőfegyverneki gazdaság. Szulyovszky Aurél tulajdona. Területe 800 hold. Ezenkivül Bars vármegyében belterjes gazdaság, főképp búza-, rozs-, árpa- és zab-, továbbá tengeri- és takarmányrépa-termeléssel. Czukorrépatermelés, melyet az oroszkai czukorgyárban értékesítenek. Siementhali szarvasmarhatenyésztés; a tej a füzesgyarmati tejszövetkezet útján kerül eladásra. Juhtenyésztés: angol keresztezés. Mangalicza sertéstenyésztés. Gazdasági gépek közül említendők egy 8 lóerejű Clayton és Shuttleworth-féle cséplőgarnitura, vető- és szecskavágó-, továbbá kaszálógépek. A munkaerő beszerzése csak részben történik helyben. Napszámbérek: férfiaknál 80 fillér - 3 korona, nőknál 60 fill. - 2 korona 40 fill. Az átlagos földhaszonbér 20-24 korona.
Felsőfehérkúti gazdaság. Laszkáry Pál tulajdona. 1000 hold. Hozzátartozik: Felsőfehérkút és Ebeczke. Szabad gazdálkodással kezelt külterjes gazdaság; részben norfolki vetőforgó. Főterménye a búza; ezenkivül nagyobb mennyiségben termel tengerit, lóherét, nyulszapukát, luczernát és burgonyát. Szarvasmarhatenyésztése: siementhali; napi 100 liter tejtermelés, mely legnagyobbrészt vajjá feldolgozva, Balassagyarmaton kerül elárusításra. Az uradalom lótenyésztése lippizai fajta. Ezenkivül van fésűs juhtenyésztés és yorkshirei sertéstenyésztés. Nagyobb súlyt helyez az uradalom a baromfinevelésre is. Az erdőállomány főképp tölgy- és bükkfa, kisebb része cserfa; a tölgyfát épületfa, a többit szerszámfa alakjában értékesítik. Az erdő 80 éves forda szerint kezeltetik. 149Átlagos napszámbérek: férfiaknál 1 korona 20 fillér, nőknél 80 fillér. Átlagos haszonbér 10-16 korona.
Felsőszemerédi uradalom. Gróf Steinlein Ottó tulajdona. Bérlője gróf Wilczek Vilmos. Hozzátartozik Felsőszemeréd, Szárd és Horváti. Kiterjedése 3000 m. hold. Kötött, agyagos talajú terület, mely négyes vetőforgó szerint műveltetik. Főtermények: búza, árpa és tengeri, továbbá lóhere, bükköny, luczerna és csalamádé. Czukorrépát az oroszkai czukorgyár részére trmel az uradalom. a gyümölcstermelés főképp almát, körtét és szilvát produkál. Az erdő 40 éves forda szerint kezeltetik. a tehenészet nyugati fajta, míg az igásökrök vegyesek. Van félvér-ménes. Az ardennesi tenyészettel most kisérleteznek. Juhtenyésztés: merino. A helybeli munkaerő nem elégséges, hanem Barsból és Zólyommegyéből kell hozatni a munkások nagy részét.
Felsőszemerédi uradalom. Ivánka László tulajdona. Hozzátartozik: Felsőszemeréd, Alsószemeréd, Magyarád, Tompa, Horváti, Ipolyság, Kistúr, Középtúr, Sirák, Kőkeszi, Gyürki és Szárd. Azonkivül bérlet: Szalatnya, Ipolyvecze, Ősöd, Palást, Nyék, összesen 4000 m. holdnyi terjedelemben. Ezenkivül Fehér vármegyében. Legnagyobbrészt szántóföld, mely a norfolki és ötös forgó szerint műveltetik és melynek főterményei a búza, árpa, rozs és zab, a takarmánynövények közül luczerna, lóhere, nyúlszapuka és csalamádé állnak előtérben. Az uradalom nagyobbmennyiségű czukorrépát termel az oroszkai czukorgyár részére, valamint dohányt a budapesti beváltóállomás részére. Nyugoti telivér tehenészet és 70 drb borzderes. Biaktenyésztés nyugoti és siementhali. Magyar fajta igásökrök. Lótenyésztés: angol félvér. Juhtenyésztés: magyar fésüs. Sertéstenyésztés: kisebb mértékben magyar mangalicza fajta. A munkaerőt az uradalom főkép Felső Hontból és Zólyom vármegyéből szerzi be. Kiváló mintagazdaság.
Felsőszúdi uradalom. Sembery István és családjának tulajdona, 1678 hold. Hozzátartozik: Szúdmarót, Egyházmarót. Ezenkivül Nógrád vármegyében. a birtok beosztása csak most van folyamatban.
Ipolybalogi gazdaság. Huszár Aladár tulajdona. Hozzátartozik Ipolybalog és Magasmajtény. Kiterjedése 1800 magyar hold, a miból 730 hold erdő, 600 hold szántóföld, a többi rét, legelő és kert. A birtok jelenleg bérben van.
Ipolykeszii gazdaság. Kondor József tulajdona. Terület 700 m. hold. Ötös vetőforgó szerint mívelik és a búzán és árpán, valamint takarmányneműeken kívül nagyobb mennyiségben termel mákot, melyet a külföldön értékesít. Szarvasmarhatenyésztés: nyugati fajta, az igás ökrök pedig magyar fajták. Lótenyésztés félvér. Nagyobbméretű baromfitenyésztése is van. A gazdaság mezőgazdasági gépekkel is fel van szerelve. A munkaerőt nagyrészt a vármegye felső részeiből szerzi be. Az átlagos napszámbérek: férfiaknál 1-2 korona 40 fillér, nőknél 70 fill. - 1 korona 60 fillér. Átlagos földhaszonbér 20-24 korona.
Ipolyszécsénkei uradalom. Gróf Somsich ödön tulajdona. Kiterjedése 2300 m. hold. Négyes vetőforgó szerint mívelt, intenziv gazdaság, főkép árpa-, búza-, lóhere- és czukorrépatermeléssel. Az éjszakibb vidéken a czukorrépatermelés hiányzik és a zabot nagyobb mértékben termelik. Lótenyésztés: főképp igáslovak. Szarvasmarhatenyésztés: siementhali, az igásökrök magyar fajták. Rambouillet-juhtenyésztés. Sertéstenyésztés: mangalicza. Szőlészet: felújított amerikai ültetvény. Újabban a gyümölcstermelést is felkarolta az uradalom, főképp jó minőségű almát termelvén nagyobb mennyiségben. A munkaerőt az uradalom nagyrészt helyben szerzi be. Átlagos napszámbérek: férfiaknál 60 fill. - 1 korona 60 fill., nőknél ugyanaz.
Kemenczei gazdaság. Aczél József tulajdona. Hozzátartozik: Kemencze és Perőcsény. 600 hold. Négyes forgó szerint kezelt gazdaság, mely főképp gabonaneműeket, ú. m. búzát, sörárpát és zabot, e mellett pedig czukorrépát is termel. Lótenyésztése amerikai fajta. A szarvasmarhatenyésztés siementhali. Van a gazdaságban kisebbszerű yorkshirei sertéstenyésztés is. Az erdőállomány főképp tölgy- és bükkfát szolgáltat. A kertészetre a gazdaságban nagy súlyt helyeznek és főképp nagy mennyiségű diót, ezenkivül almát és körtét is termelnek. A mezőgazdasági ipart egy háromjáratú hengermalom képviseli, mely gőzerőre van berendezve. Az átlagos napszámbérek: férfiaknál 1-2 kor., nőknél 70 fillér - 1 korona 60 fillér.
Kiscsalomiai gazdaság. Kondor Emil tulajdona. Területe 1380 m. hold. Hármas vetésforgó szerint kezelt intenziv gazdaság, melynek főterményei a gabona mellett a repcze, lóhere, luczerna és bükköny, továbbá nagyobb mennyiségben a mák. Lótenéysztés: félvér. Igásökrök magyar fajták, a tehenészet, mely napi 200 liter tejet termel, tarka. Juhtenyésztés: merino. Az erdő 20 éves forda szerint kezeltetik. Gazdasági gépek: egy 2½ lóerejű benzinmotor, nyolczas Clayton-féle cséplőgép, 4 vetőgép. A munkaerőt főképp helyben szerzik be. Átlagos napszámbérek: férfiaknál 80 fill. - 2 korona, nőknél 60 fill. - 1 korona 20 fill. Az átlagos földhaszonbér: 16-24 kor.
Kiskerecskényi gazdaság. Mailáth István örököseinek tulajdona. Hozzátartozik: Kiskerecskény és Nagykerecskény. Kiterjedése 800 kat. hold. A birtok bérbe van adva.
Kiskerecskényi gazdaság. Ordódy Lajos és László tulajdona. Kiterjedés 803 m. hold. Ezenkivül Borsod és Bars vármegyékben. Négyes vetőforgó szerint kezelt belterjes gazdaság, búza-, rozs-, árpa- és kukoriczaterméssel. A gazdaság fajburgonyát is termel. 150Lótenyésztés: arab és angol félvér. Szarvasmarhatényésztés: berni fajta, évi 40.000 liter tejtermeléssel, mely Léván kerül eladásra. Az erdők 40 és 50 éves forda szerint kezeltetnek és főképp tölgy-, cser- és akáczállományt tartalmaznak. A szőlészet is jelentékeny. A kertészet részben mezei kertészet, zöld borsó-, hagyma, stb. termeléssel, részben pedig gyümölcskertészet. A gazdaság gépekkel jól fel van szerelve és a vármegyei gőzekeszövetkezetnek is tagja. Az átlagos napszámbérek férfiaknál 80 fill. - 2 korona 80 fill., nőknél 48 fill. - 1 korona 40 fill. Átlagos földhaszonbér 18 korona.
Kiskéri gazdaság. Gróf Mailáth György tulajdona. Ezenfelül Bars, Nyitra, Baranya és Pozsony vármegyékben, továbbá Szlavoniában. Kiterjedése 805 magyar hold. Előtérben a szemtermelés áll. Norfolki négyes szerint kezelt gazdaság. Lóállomány 25 drb, túlnyomóan nehéz magyar. Szarvasmarhatenyésztés: felerészben vegyes, felerészben bonyhádi siementhali. Sertéstenyésztés: yorkshirei. A tejgazdaság napi temrelése 200-280 liter, piacza Léva. Szöllőtermelés és kertészet házi szhükségletre. A gazdaság területén van gőzmalom és elsőrendü mészkőbánya. Gépek: két nyolcz- és hat lóerejü gőzgép, két két arató- és fűkaszáló gép. a munkaerőt a környékből szerik be. Napszámbér férfiaknál 1 korona - 2 korona 30 fillér, nőknél 60 fillér - 1 korona 80 fillér. Az átlagos földhaszonbér 16 korona. a gazdaságot ezidőszerint Razgha Ernő bérli.
Kőkeszii gazdaság. Méhes Sándor tulajdona. Hozzátartozik: Kőkeszi, Nagycsalomia, Ipolykeszi. Kiterjedése 500 m. hold. Szabad gazdaság. Magyar igás ökrök és berni tehenészet, napi 100 liter tejtermeléssel. A munkaerő beszerzése helyben történik. Átlagos napszámbérek: férfiaknál 1 korona - 1 korona 20 fill., nőknél 80 fill. - 1 kor. Az átlagos fölhaszonbér 14 korona.
Ledényi uradalom. Gróf Ledebúr tulajdona. Kiterjedése 2866 kat. hold. Hármas nyomású gazdaság, melynek főterményei búza, árpa és zab. Lótenyésztés: magyar fajta. Szarvasmarhatenyésztés: pirostarka. Az uradalom erdeinek állománya főképp bükk, tölgy és gyertyánfa. A fa értékesítés főképp vasúti talpfák alakjában történik.
Lontói uradalom. Thék Endre tulajdona. 1300 magyar hold. Előtérben a szemtermelés áll. Az uradalom jelentékenyebb ló- és szarvasmarha-állománynyal rendelkezik. A sertéstenyésztés részben magyar, részben angol. A borászat főképp asztali borok előállítására irányul. Gyümölcsészet is van az uradalomban, mely jóminőségű almát termel nagyobb mennyiségben. A munkaerőt a környékről szerzi az uradalom. Átlagos napszámbérek: férfiaknál 1 korona 60 fill. - 2 korona 50 fillér, nőknél 1 korona - 2 korona. Átlagos földhaszonbér 30 korona.
Lukanényei uradalom. Báró Majthényi László tulajdona. Hozzátartozik: Lukanénye, Letenye, Fehérkút, Havasnénye, Bátorfalu, Újfalu, Illési puszta, Szelény, Szirák, Terbejen, Kőkeszi, Haraszti, Kis- és Nagycsalomia, Kóvár, Kapasz-puszta, Alsó- és Felsőnyék, Ipolyvecze és Tompa, Haraszti. Területe 6500 hold. A birtok bérbe van adva. A vármegyeszerte divó rendes terményeken kivül dohányt és czukorrépát termel nagyobb mennyiségben. Jelentékeny állattenéysztéssel is bir. A szőlőt részben musttá dolgozzák fel, részben pedig mint csemegeszőlőt értékesítik. Az átlagos napszámbérek: férfiaknál 1 koronától 1 korona 60 fillérig, nőknél 88 fillértől 1 korona 20 fillérig. Átlagos földhaszonbér 16-32 korona.
Magyaradi gazdaság. Özv. báró Nyáry Adolfné tulajdona. 710 magy hold. Hármas nyomású rendszerrel kezelt gazdaság, mely a rendes terményeken kivül repczét is termel. Szarvasmarhatenyésztése magyar és pirostarka fajta. a munkaerőt a közeli falvakból szerzi be. Átlagos napszámbérek: férfiaknál 1-2 korona; nőknél 60 fillér - 1 korona.
Magyaradi uradalom. Somogyi László tulajdona. Nagysága 1200 m. hold. Hármas vetőforgó szerint kezelt belterjes gazdaság lóhere-, luczerna-, nyulszapuka- és repczetermeléssel. Magyar fajta igásökrök és siementhali keresztezésű szarvasmarhatenyésztés. A gazdasági munkaerő beszerzése helyben történik. Átlagos napszámbérek: férfiaknál 60 fill. - 2 korona, nőknél 50 fill. - 1 korona 40 fill. Átlagos földhaszonbér 16 korona.
Nagycsalomiai gazdaság. Bolgár János tulajdona. 500 magy. hold. Nógrád vármegyében is. A feketeföldön hatos forgó, a homokos területen hármas nyomású gazdaság. Főterményei: búza, rozs, tengeri, takarmányrépa, lóhere és luczerna. Régebben czukorrépát is termelt a gazdaság, újabban azonban a magas napszámbérek folytán ez már nem fizeti ki magát. Lótenyésztése angol, utóbb arabbal keresztezve. Szarvasmarhatenyésztése berni és siementhali keresztezés, napi 80-100 liter tejtermeléssel. A juhtenyésztés főképp hazai fésűs gyapjas állatokat nevel. A sertéstenyésztés, mely a gazdaságban kevésbbé jelentékeny, hazai kondorszőrű tenyésztés. A birtokon különféle fajbaromfit is nevelnek. Kisebb arányu méhészet is van. az erdők 12 éves forda szerint kezeltetnek és főképp tűzifa és szőlőkaró alakjában értékesítik a nyert famennyiséget. a borászat jelentékeny. A gazdaság sok gyümölcsöt, főképp almát, körtét, cseresznyét és szilvát termel. Átlagos napszámbérek; férfiaknál 80-220 fillér, nőknél 60-180 fillér. Átlagos földhaszonbér kicsinyben 27-30 korona, nagyban 16-24 korona. - Nagycsalomián kisebb gazdasága van még Méhes Józsefnek is, a ki az általános gazdálkodási rendszerrel kezeli birtokát.
151Palásti uradalom. Luka Pál tulajdona. Területe 1500 m. hold. Norfolki forgó szerint kezelt gazdaság, melynek főterményei a búza, árpa, rozs és kukoricza, e mellett lóherét és luczernát is nagyobb mennyiségben termel. A czukorrépát az uradalom az oroszkai gyár részére termeli. Jelentékeny gyümölcsészettel rendelkezik, mely főképp almát és körtét hoz a piaczra. Szarvasmarhatenyésztés: magyar fajtájú igásökrök, a tehenészet nyugati fajta, napi 100 liter tejtermeléssel. Lótenyésztés: amerikai. Az uradalom erdeiben jó vadászat van szarvasra, őzre és vaddisznóra. Átlagos napszámbérek: férfiaknál 70 fill. - 2 korona, nőknél 60 fill. - 1 korona 20 fill.
Palásti gazdaság. Vajda Pál birtoka. Nagysága 750 m. hold. Szabad gazdaság, búza-, árpa- és rozstermeléssel; a takarmányneműek közül főképp lóhere, luczerna és nyulszapuka terem. Gyümölcsészet: alma, körte és szilva. Szarvasmarhatenyésztés: nyugati; magyar igás ökrök. Merino juhtenyésztés. A munkaerőt a gazdaság helyben szerzi be. az átlagos napszámbérek: férfiaknál 80 fill. - 1 kor. 60 fill., nőknél 60 fill. - 1 korona 20 fill.
Palásti gazdaság. Zmeskall György tulajdona. Hozzátartozik: Palást és Felsőtúr. Kiterjedése 770 m. hold. Kettős vetőforgó szerint kezelve. Főterményei a gabonán kivül lóhere, luczerna és nyulszapuka. Gyümölcs közül főképp szilva terem. Lótenyésztés: magyar. Szarvasmarhatenyésztés: nyugati. Ezenkivül vegyes juhállomány. A gazdaságban 7-8 köpüből méhészet is van.
Szántói uradalom. A zirczi apátság tulajdona. Bérlője Konkoly Thege Sándor. Hozzátartozik: Szántó és Apátmarót. Területe 1241 kat. hold. Szabad gazdaság. Szarvasmarhatenyésztés tarka fajta. Juhtenyésztés félangol. Az uradalomban jó vadászat van őzre és nyúlra. Szőlészet: amerikai ojtott. Gazdasági gépek: gőzcséplő, sorvető, stb. Az uradalomban savanyúvízforrás van, melynek főértékesítési piaczai: Léva és Komárom. A gazdasági munkaerőt helyben szerzik be. Átlagos napszámbérek: férfiaknál 80 fill. - 2 korona 40 fill., nőknél 60 fill. - 1 korona 40 fill.
Szebellébi uradalom. Az esztergomi főkáptalan tulajdona. Hozzátartozik Szebelléb, Németi és Gyerk. Területe 2356 kat. hold. A rendes gabonaneműeken kivül burgonyát és kukoriczát is termel. az uradalom mezőgazdasági része bérbe van adva, csakis az erdőket kezelik házilag, melyek főképp cser- és tölgyállományt tartalmaznak és a bozóki uradalom erdőihez hasonlóan műveltetnek. A munkaerő beszerzése a nagy amerikai kivándorlás folytán jelentékeny nehézségekbe ütközik.
Szentantali uradalom. Fülöp szász-coburg-góthai herczeg tulajdona. Hozzátartozik: Szentantal, Illés, Berencsfalu, Béld, Szitnyalehotka, Kormosó, Királyfalu, Zsibritó, Devicse, Szitnyatő, Ipolynyék, Födémes, Csall Apafalu, Csábrágvarbók, Palást, Alsó- és Felsőrakoncza, Méznevelő, Szalatnya, Ősöd, Unyad, Ipolyvecze, Ipolykeszi, Sirák, Gyürki és Cseri. Ezenkivül Nógrád, Gömör, Borsod, Heves, Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Szepes vármegyékben. Területe 20,860 kat. hold, a miből erdőállomány 14,786 kat. hold. A mezőgazdasági birtok jelenleg bérben van. A fő termelési ágak magtermelés és állattenyésztés. A rendszeres üzemtervek szerint kezelt erdők faállománya tölgy, bükk, gyertyán és részben fenyő. A vágatás 100, 60 és 40 éves fordákban történik. A nyert famennyiséget tüzifa és épületfa alakjában értékesítik a tölgyfa egy részét az uradalom parkettnek dolgozza fel saját gyárában. Az évi teljes fatermés csak kivételes esetekben értékesíthető. Van virág-, zöldség- és gyümölcskertészet. A gazdasági ipart kisebb malmok és az uradalom téglaégetője képviselik. A munkaerőt a környékbeli községekből szerzik be; a napszámbér váltakozó és folyton emelkedőben van. Az átlagos földhaszonbér igen alacsony.
Tésai gazdaság. Ifj. Jankovich Béla és testvéreinek osztatlan jószága Tésa., Szete és Kemencze községek határában. Területe 730 hold. Többnyire norfolki négyes gazdálkodási rendszerrel kezelik. A szántóföld területe 550 hold kert és beltelek 30 hold, erdő és legelő 70 hold, szőlő 8 hold. A rendes gabnanemüeken kivül lóherét és nyúlszapukát (mintegy 50-100 holdon) termesztenek. Szarvasmarhaállomány 160 darab, jobbára ipolyvölgyi, vöröstarka fajta. Lóállomány: 14 darab félvérü. Kevés yorkshirei sertés is. A napi tejtermelés mintegy 200 liter, melyet a kemenczei tejszövetkezetnél értékesítenek. Szőlőfajok: chasselas és muskotály. Gazdasági gép: egy készlet 4 és fél lóerejü gőzcséplő. A munkaerőt a szomszédos községekből szerzik be; napszámbérek: férfiaknál 1-2 korona, nőknél 70 fillértől 180 fillérig. az átlagos haszonbér 20 korona.
Vámosmikolai uradalom. Huszár Tibor hitbizományi uradalma. Hozzátartozik: Vámosmikola, Peröcsény és Ipolyszakállas. Területe 10.000 magy. hold. Váltógazdaság, főterményei a gabonafélék. Nagyobb mennyiségben termel az uradalom czukorrépát. Lótenyésztés: angol félvér. Szarvasmarhatenyésztés részben siementhali, részben ipolyvölgyi tájfajta. Igásökrök: magyar fajta. Juhállomány: angol húsjuh. Tejtermelés naponkint 800 liter, mely Budapesten kerül eladásra. Az uradalom cselédsége selyemhernyótenyésztéssel foglalkozik. Az erdőt 30 éves forda szerint kezelik. az uradalom jól fel van szerelve gazdasági gépekkel és a Hont megyei gőzekeszövetkezetnek is tagja. A munkaerőt Korpona vidékéről szerzi be. Átlagos napszámbérek: férfiaknál 80 fill. - 1 korona 60 fill., nőknél 70 fill. - 1 korona 20 fil. Átlagos földhaszonbér 20 korona.
152Zselizi uradalom. Gróf Breuner Ágoston örökösei tulajdona. Az örökösök teljhatalmú megbizottja gróf Coudenhove Kuno. Hozzátartozik: Visk, Alsószemeréd, Pereszlény, Börzsöny, Nagypeszek, Tergenye és Garamkissalló. 3839 magy. hold. Ezenkivül Bars vármegyében. Váltógazdaság, javított magyar forgóval. Gabonán kivül főképp heremagot termel; ezenkivül nagyobb mennyiségű czukorrépát. Lóállománya muraközi és pinzgaui keresztezés. Szarvasmarhatenyésztése algaui és siementhali keresztezés. A jármosökrök magyar és pirostarka fajták. A juhállomány merinofajta. Az erdők eddig főképp bükk- és tölgyfából álltak, újabban jobbminőségű, főképp amerikai diófára megy át a kezelés. A szőlészet főképp mézes fehér és rajnai rizling termelésére irányul. Az uradalom 2 vízi és 3 hengermalommal bir. Átlagos napszámbérek: férfiaknál 1 korona - 1 korona 60 fillér, nőknél 80 fill. - 1 korona 40 fillér. Átlagos földhaszonbér kicsinyben 24, nagyban 18 korona.

« Hont vármegye népe. Irta Komoróczy Miklós, rozsnyói tanár KEZDŐLAP

Hont vármegye és Selmeczbánya sz. kir. város

Tartalomjegyzék

Hont vármegye erdészete és vadászata. Irta dr. Heller Farkas. »