Ágai Adolf
Por és hamu
"Tünődéseim elvisznek a sirkertbe. Mikor az ember az ötvenekben jár, több már a barátja, ismerőse a temetőben, mint a városban. Meg-megállok egy domb fölött. Büszke márvány, kérkedő családi kripta, szerény fejfa, jeltelen halmok egymás végében. Az egyik sirban pihen az édes anyám is."
2013-09-23
Megtekinthető verziók
Word EPUB HTML PRC RTFMegtekinthető verziók (pdf)
PDF PDFZIP verziók
Word ZIP PDF RTF URL: https://mek.oszk.hu/11900/11963 URN: http://nbn.urn.hu/N2L?urn:nbn:hu-109121Látogatások: 4 736