Mindegyre feljebb

Születésünkkor
a napkoronából
tüzes sólyom szállt le
a mindenség
szárnyas vadásza ő
csillag-tudattal
lobogva szállunk
gyalog már nem jár senki
miért tipródsz szállj fel
sárcsizmás madaraddal
Kővárad körül
fenyők zöld koszorúja
sólymunk hegyeden fészkel
hűségednek tanúi vagyunk
de kibújsz a tolladra
kirótt adó alól
pennád érdemét
felnagyítod
s hiszed hogy tintád
színe égi azúr
Jótékonykodásod
minden perce
adakozó kezed áldott
évek hűségével
rangos helyre vársz
de vérzik az álmod
elméd kórsága ez is
tüzünk mellett érted
suttogunk fohászt