A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.

  1. És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.
  2. És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.
  3. És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani?
    Mát. 12,10.
  4. Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.
  5. És felevén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?
    Mát. 12,11.
  6. És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.
  7. És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:
  8. Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
    Péld. 25,6., Péld. 25,7.
  9. És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
  10. Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.
  11. Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
    Luk. 18,14., Jób. 22,29., Mát. 23,12.
  12. Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.
    Luk. 6,33.
  13. Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:
    Mát. 25,34., Mát. 25,36., Mát. 25,40.
  14. És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
  15. Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
  16. Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
    Mát. 22,2., Mát. 22,10., Jel. 19,7., Jel. 19,9., Péld. 9,2., Péld. 9,5.
  17. És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
    Mát. 15,24., Mát. 10,5., Mát. 10,6., Csel. 13,46.
  18. És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
  19. És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
  20. A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
  21. Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
  22. És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
  23. Akkor monda az úr a szolgájának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
  24. Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak + közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
    4 Móz. 13,3., 4 Móz. 13,26., 4 Móz. 13,32., 4 Móz. 13,34., 4 Móz. 14,1., 4 Móz. 14,4., 4 Móz. 14,21., 4 Móz. 14,23., Luk. 14,17.
  25. Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
  26. Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
    Mát. 10,37., Mát. 10,38.
  27. És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
    Luk. 9,23., Mát. 10,38., Márk. 8,34.
  28. Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
  29. Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
  30. Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
  31. Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
  32. Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
  33. Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
  34. Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
    Mát. 5,13., Márk. 9,50.
  35. Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.
    Mát. 11,15.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.


Vissza