TIZENÖTÖDIK FEJEZET.
I. A megye küzdelme a katonai élelmezés ügyében. A váltság mennyiségének megállapitása. II. A katonai élelmezés mennyiségét megszabó királyi leirat. A fogyasztási adó. III. Az uj adónemek tárgyalására összehivott országbirói értekezlet. Az adó beszedésére történt megállapodás a megyei közgyülésen 1672. IV. Ujabb nyilt parancs az adók beszedésére.
I. Rákóczy Ferencz fegyveres ellenállásának sikertelensége, majd utána Nádasdy, Frangepán és Zrinyi kivégeztetése 1771-ik évben, és az erre beállott alkotmányellenes kormányzás, végzetes következményeit érezteté Heves és K. Szolnok megyékkel is.
A felvidéki végvárak idegen katonákkal rakattak meg, és ezek élelmezési szükségletének kiszolgáltatása a megyék vállaira utaltatott. A német kapitányok durva kiméletlen elbánása, az ugy is annyi részről üldözött néppel, most már se határt, se féket nem ismert. Ezzel beállott Hevesmegyére is a végvárbeli katonatartás ügyében a végletekig menő küzdelem. A megye eddig a 13 vármegye gyülésén meghatározott katonatartás összes szükségleteinek reá eső évi részét, mint hódolt terület, pénzben váltotta meg s fizette.
Most a szepesi kamara önkényesen vetette azt ki, melynek ez irányban kiadott rendelete az 1671. máj. 8-iki közgyülésen tárgyaltatott. A megye a főispánhoz irt, hogy járjon közbe e szokatlan teher megváltoztatása végett. "Ha a nemes vármegye ily impositiót vett a szegény emberre élésből, hasonlót követ el rajtok a török. Példánk ebben a portákra vetett impositio." Küldöttség menesztetett, hogy ez ügyet jóra vigyék a szepesi kamaránál és Spankau generálisnál: Sikerült ez uttal jóra vinni, a pénzbeli megváltás elfogadtatott: egy köböl buzát 1 frtra, zabot 1/2, egy mázsa hust 3 frtra, sörnek urnáját fél tallérra, bornak urnáját másfél tallérra limitálva. Sennyey Ferencz ónodi vicegenerális az Ónodhoz rendelendő közmunka-ügyben, Pethő Zsigmond vicegenerális pedig a kóborló katonák kihágásaira vonatkozó katonai rendeletet adta a megyének tudomására.
A fentebbi limitatió alapján egy küldöttség bizatott meg, hogy Nógrád és Pestmegyékkel egyetértve, a katonai élelmezés, adóját részletekben állapitsa meg.
A küldöttség ekként részletezte az élelmezési adót: 140 porta után (ennyi porta vétetett fel még ekkor is) portánként 8 kassai köböl buzát számolva esik: 1120 köböl, melynek ára köblönként 1 rén. frttal 1120, kassai értékkel vagyis magyar frttal 1344 frt. 1) Zabot portánként számolva, 140 porta után 1120 köböl, ennek értéke köblét fél rén. frttal számitva 560 frt, kassai értékkel 672 frt. Minden portára 4 mázsa hust véve, 120 után 560 mázsa, ennek fele 280 mázsa, három frtjával tesz 1008 frtot. Sör portánként 10 urnát limitálva, lesz fizetendő 1400 urna. Egy urnát fél tallérra véve, lesz 700 féltallér, renusi értékben 1050 frt, kassaiban 1260 frt, összeg 4284 frt.
Ebből levonva a taksa-kötelesek által fizetendő 1102 frt 21 denárt, és a Jászok kvótáját 1200 frtot, a porták által fizetendő lesz 1981 frt. Ennek fedezetére kivetendő minden porta után 16 frt, mely tesz 2240 frt.
E kivetés szerint volt a megye fizetendő a természetbeli élelmezést pénzben megváltva, melynek alapján az adószedés meg is történt. 2)
II.1671. szept. 9-én érkezett az uj királyi leirat, mely a katonai élelmezést a megyére részletezi, ugy hogy az pénzben vagy természetben fizetendő, a mint a megyének az alkalmasabb. Egy-egy portára 102 frt, illetőleg mint fél adózóra 51 frt esnék pénzben.
Ezen rendeletben érkezett a fogyasztási adó kivetését és beszedését illető parancs is. A megye erre azt határozta, hogy a főispán külön közgyülést hivjon ennek kihirdetésére, a megyei főpapokat, mágnásokat és birtokos nemeseket névszerint felszólitva a megjelenésre. Okt. hó 25-én Jászóról érkezett levelében erre a főispán "persvadeálja a vármegyét, hogy az accisákat venné be; mindazáltal, hogy a török miatt nem követelheti a nemes vármegye, ezt ő felségének representálni fogja, ugy azt is, hogy a repartitiónak esak felét fizesse. " A megye közgyülése "miután ez által igen nagy, és a nemesi szabadságban járó dolog conprehendaltatik, annak kihirdetését a jövő ülésre halasztja: a mikor is az armalisták és kurialisták jelenjenek meg, és kiki declarálja, micsoda jussal birja a fundust, melyen lakik, az az örökségképen, avagy zálogképen, avagy summát ad és fizet a fundus földesurának."
A hódoltság eddigi szokás törvénye szerint, a török az adóterhek felére tartott igényt, miután a magyar törvények is, az országos adó összegének csak fele fizetésére kötelezte a hódolt népet.
Az ujabb időben a pénzbeli adózás megszünt az ország részére; és mint tudjuk, e helyett bizonyos számú katonaság tartásának terhe rovatott a megyékre, mely terhet például a felvidéki 13 vármegye ismét porta-szám szerint osztotta fel, és e szerint teljesitette a fizetést. "
A török hatóság pontosan követte ez irányban a magyar intézkedéseket, és ennek megfelelőleg szedte ő is pénzben vagy természetben a megyebeliektől saját fele-ílletékét, az az ugyanannyit mennyit a magyar szedett.
III. Az uj adónemek beszedésére vonatkozó királyi parancs érvényre emelését sürgető ujabb főispáni rendelet, az 1672. febr. l0-én tartott ülésben tárgyaltatott, hogy az accisa minden rendű egyházi s világi férfiaktól beveendő, és hogy szent-György napra a decapitatio (fejadó) 5 frt, nemesi előjoga elvesztésének sulya alatt befizetendő. Ezen adónemek miként foganatositására Forgách Ádám országbiró 1672. év január végén magához rendelte Heves és K. - Szolnok, Pest-Pilis-Solt és Nógrád megyék alispánjait, kik is megyéjöktől is megbizatva eljártak, és az eredményt ekként jelentették: "előterjesztették-úgymond-a megyék ohaját, de ha már tovább relexatio a repartitióban nem történhetik, és nolle-velle adóznunk kell, noha nehéz, mi reánk csak novitasokat ne kölcsenek, ugy mint accisat, decapitatiót, és más uj nemét az adózásnak, valaminthogy szokott módunk szerint készek vagyunk ezen repartitionak medietását supleálni országos törvényünk és királyink egykori resolutiója szerint. Vagyon abban is dificultása megyénknek, hogy a Jász-Kunok nem akarnak közibünk contribuálni, a mélt. Commisarius urak által is megszabott 1200 frtokat. Resolválta mindezekre Forgács ur ő nsga, hogy a repartitióra a mit feltett a vármegye, jól vagyon, nincs szükség az accisára és más novitásokra, csak teljen ki a quota ad medietatem, hogy legyen Kmetek hivségéről számot adni, nem vizsgálván azt honnét vegyék."
Tehát a megyére ugy oldatott meg az uj adók kérdése, hogy a kettős megyékre eső adó-összeg, a megye által régi módon beszedetvén, az uj adó-nem kivetésére szükség nem volt. 3)
Ezen megállapodásoknak a főispán és Spankau generálissal leendő közlés végett az alispán kiküldetett, egyuttal 1672. márcz. 9-ére közgyülés hirdettetett azzal, hogy a capitatióra vonatkozó királyi parancs meghallgatására a rendek személyesen jöjjenek fel. E közgyülésben az alispán tudatta, hogy a Jász-Kunokra, az 1200 frtnak a fele 600 frt vetendő, melyből 400 frt a jászokat, 200 a kunokat illeti. A capitatióra vonatkozó leirat ujból kihirdettetett, a következőleg: "fizesse a nemesség a kivetett taxát, ha ezt nem fizetné, fizesse a capitatiót, ha ezt sem fizetné, elveszti nemesi előjogát." Ezen körülirás szerint a megye a decapitatiót nem vetette ki, miután a nemességre vetett taksák összegével, az igy kivetendő adó fedezve van. De a patens értelmében fentartotta a decapitatiót is, azok részére, kik a taksák helyett ezt fizetni akarnák.
A megye ezen intézkedését megzavarta az uj kir. parancs, mely az 1672. év jun. 22-én tartott közgyülésen olvastatott fel, mely szerint repartatiónak jövőre egészben, és nem felében leendő kiszabását irja elő, egyszersmind fa és szalma szállitására utasitja a megyét.
IV. A 13 vármegye utolsó értekezletéből már felirt ő felségéhez, hogy a törvények szerint a katonai élelmezés vagyis a repartitió a megyék által kiállitandó 1000 magyar katona tartására lenne forditandó. Erre a királyi leirat azt a választ adta: hogy a törvények szerinti, 1000 magyar katonára most szüksége nincs, össze nem iratja, ezzel a repartitiónak leszállitását kivánja eszközöltetni. Ez azonban nem következett be. Sőt a fent irt királyi parancs, annak egészében leendő fizetését hagyta meg. A közgyülés a föispánhoz irt fel, hogy járjon közbe, az eddigi mód szerint teljesitett félfizetés további fentartására. Az uj parancs, uj portai összeirást is rendel, Ionelli András és Spankau generalis legfőbb felügyelete alatt. A fogyasztási adó beszedésére pedig azon utasitás érkezett, hogy a kamara fog kiküldeni hiteles személyt, egy német katona kiséretében. Ennek folytán a szepesi kamara az aug. 19-én tartott gyülésben hivta fel a megyét, hogy a portai összeirásra egy tagot ő küld, a német katonaság részéről egy katona jön még, s a megye maga részéről is küldjön ki valakit. A megye közönsége felirt a pozsonyi legfőbb kamarához, hogy a megyebeli porták száma hagyassék meg, s uj összeirás ne eszközöltessék. A megye ezen előterjesztése a kamara által elfogadtatott.
1) A renusi és magyar frt között levő különbözetre nézve lásd jelen munkánk 52. fej. 7-ik pontját.
2) Ez évi megyei jegyzőkönyvekben.
3) Ez évi megyei jegyzőkönyvekben.