HEVES VÁRMEGYE TÖRTÉNETE

IRTA SZEDERKÉNYI NÁNDOR

III. kötet


NEGYEDIK FEJEZET.



I. Bocskay halála után Hevesmegye visszaszállt Rudolf király uralma alá 1607. Gyöngyös városa részére adott védelmi levél. II. Thurzó nádor a tizedelők visszaélései ellen. III. Az egri püspöki s káptalani birtokok szétosztása. Solymos és Püspöki Orle Miklósnak zálogba adatik. IV. Rudolf kir. lemondása, Mályás királylyá koronáztatik 1608. A káptalan számüzetése Nagyszombatba l609). Esztergomi kath. zsinat, és intézkedései az egri egyházmegyére. V. Az 1613-iki. törvény Jászót jelöli káptalani székhelyül. Ugyanakkor javai visszaadatnak. Mátyás kir. rendelete ez ügyben. A szendrői provizor jelentése a káptalani javakról 1611. és 1612-ben. Zsércz birtoka Bocskay hivei kezében. VI. Thurzó nádor rendelete a káptalani javakról 1613 ban. Forgách Zsigmond országbiró ugya azokról 1614. Forgách Ferencz esztergomi érsek véleménye az egri egyház restitualásáról.



I. Bocskay halálával nagy változás állott be az országos viszonyok s ezzel Heves és Szolnok megyék beléletében is.

A bécsi béke értelmében, Erdély részére a fejedelem-választás joga megnyilt, a magyarországi részek pedig visszaszállottak Rudolf király kormányzata alá; ezzel Heves és K. - Szolnok egyesült vármegyék is, melyek eddig Bocskay országrészéhez tartoztak, régi kötelékök körébe léptek.

Az egyes visszakerült részek, siettek külön hódolatukat bemutatni Rudolf kormányának, megtette ezt Gyöngyös városa is, és erre érkezett 1607. május 7-én "Kolonitz Zeifrid szabad ur, szentelt vitéz az fenséges római Rudolphus császárnak hadakozó tanácsa Mathias és Maximilian ő felségek komornikja, Dunáninneni generalis és Érsek-Ujvár főkapitányának" védelmet biztositó levele, irván "minden kapitányoknak, hadnagyoknak, zászlótartóknak, tizedeseknek, hogy ennek utánna, senki akaratjok ellen Gyöngyös városára ne szóljon, semmibe kárt ne tegyen" 1).

II. 1608-ik évben a tized már Rudolf király kincstára javára szedetett be, mint ezt látjuk Pásztohy András és Sárközi Ferencz kamarai biztosok utasitásából, mely "ő cs. és kir. felsége" nevében szól 2).

Ezen tizedszedés sok panaszra adhatott alkalmat, mert 1610. jun. 2-án Thurzó György nádor Tokaj várából. rendeletet adott ki, hogy "jönnek gyöngyösi polgárok panaszszal, hogy sok éven át a törököktől is nyomatva, eddig nem gyakorlott módon, az eddigi mértéken és kötelezettségen tul kényszeritetnek. Meghagyja a. decimatoroknak, hogy Gyöngyös polgárait jogtalanul ne zaklassák, oda két-háromnál több tizedszedésre ne menjen, és a szokottnál többet ne vegyenek" 3).

III. Szuhay egri püspök halála után betöltetlen maradt az egri püspöki szék egészen 1616. évig.

Ugy a püspöki, mint káptalani birtokok, kivált Bocskay fejedelem adományozása folytán, széjjel darabolva, idegen világiak kezére jutottak. Alább látni fogjuk részletesen is, hogy hányfelé daraboltatott, és kiknek használatába kerültek e birtokok. A pusztitó hadviselés, testvér- és polgár háboru, kimerité ugy Rudolf király, mint Bocskay fejedelem kincstárát; és ugy egyik mint másik, birtok-adományozások utján igyekezett részint párthiveit gyarapitani, esetleg kárpótolni, részint birtokok elzálogositásával kincstárát növelni, és igy a hadviseléshez a pénzerőt megszerezni. Ugy Bocskay fejedelem, mint Rudolf király egyformán jártak el ez irányban. A szepesi kamara 1607. jun. 12-én adta zálogba Püspöki és Solymos püspöki birtokokat Orle Miklósnak 3000 frtért zálogba 4).

IV. Bocskay halála után Rudolf király is reávétetett, hogy mondjon le királyi tisztéről, és engedje át az uralkodást Mátyás főherczegnek, ki az 1608-ik év nov. 19-én tartott országgyülésen csakugyan meg is koronáztatott. Illésházy István nádor is meghalt, és a nádori székre 1609-iki országgyülésen Thurzó György emeltetett.

Ezen országgyülés vette tárgyalás alá a Kassáról elüzött egri káptalan ügyét is, melynek javai részben a kincstár, részben egyesek által ez időszerint ténylegesen elfoglalva voltak.

Az országgyülés az 1609. évi 10. tvczikkben ugy oldotta meg az ügyet, hogy a káptalannak Nagyszombatot jelölte ki székhelyül, - tagjai eltartásának gondját pedig. a királyra háritotta. Ez intézkedésnek okát, mely az egri káptalannak mintegy számüzését czélozza egyházi kerületétől, részben politikai, részben vagyoni tekintetekben kell keresni.

A Bocskay fejedelem idejében alakult viszonyok, a vallási gyülölet, a tényleges vagyoni kérdések, nem engedheték .meg, hogy a káptalan egyszerüen régi jogaiba restauráltassék. A fent hivatkozott tczikk azzal indokolja az intézkedést, hogy a végvárak megrongálva lévén, felépitésre és kijavitásra várnak, már pedig mindez abba marad, ha az ide forditott káptalani birtokok jövedelme, jogos tulajdonosának visszaadatik. Tényleg az egri egyházi vagyont, jó részben katonai czélokra forditották; de jó részben egyes hivek jutalmi bére gyanánt szerepeltek; e kettős érdek állott a törvényes visszahelyezésnek utjában akadályul.

Az igy pusztulásnak indult egyház ügye az 1611-ik évben Forgách Zsigmond esztergomi primás által összehivott katholikus zsinaton tanácskozás alá vétetvén, Mátyás királyhoz előterjesztés tétetett, hogy ezen egyháznak siralmas állapotát tekintve, bizassék meg és hatalmaztassék fel az esztergomi érsek, hogy püspök nem létében az egri egyházi méltóságokra, a káptalani és archidiaconusi székekre érdemes, képzett egyházi fénfiakat nevezzen ki, kik a hivek lelki szükségletéről gondoskodjanak; és mivel a gyöngyösi kerületben az egyházi látogatást archidiaconus nem teljesitheti, a gyöngyösi lelkész hatalmaztassék fel, hogy e látogatást végezze, az eredményről pedig annak idejében tegyen jelentést az érseknek. a hevesi archidiaconusi tisztre pedig vice-archidiaconus helyettesitessék. 5) Ezen egyházi zsinaton az egri egyház képviselve forma szerint nem volt, de jelen volt azon Hegyi András kisprépost, ki a káptalan nevében a zsinati végzéseket alá is irta 6).

V. Az egri káptalant egyháza területének még közeléből is számüző 1609-iki törvényt, az 1613. évi országgyülés 3. tvczikke igazitotta ki azzal, hogy Jászó jelöltetett ki most káptalani székhelyül az ottani prépostság és konvent joga érintetlen maradásával, honnan egyházi és egyéb törvényes teendőit könnyebben végezheti, és igy eleget tehet feladatának és hivatásának. Ugyanezen országgyülés 2. tvczikkében, az eladományozott egyházi javaknak az illető egyház törvényes birtokába való visszaadása is megrendeltetett.

Az egri káptalan sietett Jászón elhelyezkedni, hol mintegy 35 évig tartózkodott, mignem 1649. évben ismét Kassára költözött át. Jászón elhelyezkedve, nem késhetett a káptalan sokáig, a megélhetés szempontjából is, ujból felvetni birtok-kérdését, miután a fent hivatkozott törvény is, az ő eltartások gondját a királyra bizta.

A káptalan a megélhetés kérdését ugy vélte legegyszerübben megoldandónak, hogy birtokai és illetékei adassanak vissza. Ez irányban ő felségéhez tett felterjesztés után, Mátyás király is ezt tartotta leghelyesebbnek; és ez irányban 1613. máj. 31-én parancsot bocsátott ki mindenkihez, főleg azokhoz, kiknek kezében valamely rész az egri káptalan javaiból Bocskay adományozása folytán, vagy bármiképen találtatik, hogy az országgyülés által Jászóra rendelt káptalannak, miután az egyházi birtokok tulajdonosaiknak visszaadandók, szolgáltassák ki. E végből meghagyatott, hogy mindenki, kinek kezénél ily birtok van, ehhez való jogát a szepesi kamara előtt igazolja, hogy az méltányos elintézést nyerjen, különben egyszerüen birtok-vesztettnek nyilvánittatik. 7)

Most tehát vizsgáljuk meg, mint állott a püspök és káptalan birtok-viszonya ez időszerint.

Mint fentebb érintettük, az 1609. évi 10. tvczikk által ugy a püspöki, mint káptalani birtokok kincstári kezelésbe vétettek ismét, még pedig majd Ónod, majd Szendrő végvár szükségletei fedezésére. Nagytályai Péter szendrői provizor, 1611. apr. 25-én jelenti Hoffman György felsőmagyarországi kincstári javak administratorának: "hogy mely javak felől Palatinus uram nem assecuralta a hajdu vitézeket, mind ide Szendrőhöz irta, de Várkony, Baracza; Aranyos, Egyek, Bocs, Nána mind oda vannak adva, s a biztositó levél egyformán szól. Vrayt Zechy György hatalmasul birja, Aranyost Monoky Miklós, a palatinus levelével." A jelentés vége ekként szól: "az Zendrő-völgyi processusbeli bárány decimát conferálná nekem, en se lennek feledekenységben uraságod többi szolgái között" 8).

Ennél érdekesebb, és az akkori viszonyokat tisztábban feltüntető jelentés az, melyet Nagytályai Péter 1612. jun. 30-án irt ugyanazon Hoffman György administratornak; az egri káptalan s püspökség javainak Szendrő várához leendő foglalásáról, melyek részben Ónodhoz voltak már irva. "Itt mi alattunk nincsen egyéb jószág-irja Nagytályai-mint Várkony, Galgócz, Csokor, Vray, Baracza, . de ezt mások birják. A Tiszamelletti praediumokat uraságod parancsolatjára eresztettem az ónodi profontmesten kezére, adjon ő számot róla. Ha uraságod parancsolja én arra gondot viselek, s át veszem kezéből. A jobb részt azonban mások birják, mert Nánát Török Jánosnak és Kürthy Györgynek király urunk adta, Örvényt és Halászt palatinus uram Mező Jánosnak és Török Bálintnak conferalta, Zsérczet, Tárkánt, Baktát miskolczi hajduk birják, ugy Kisfaludot is. Vagyon még Babolna, Egyek fele, Poroszlóban egy rész, ezeknek semmi haszna, valamint Sarud, Hidvégnek, ugy tul a Tiszán Nagy-Iványnak is melynek csak a temploma áll. Van még . Keresztes, Szent-Iván, Abony Bogács, ezeknek sincs semmi haszna. Novaj, Ostoros, Szomolya, Kistálya, Tihaméren a törökök gazdálkodnak, s veszik hasznát. Montajt Farkas Mihály birja, a mohi falukat is mások használják, Valkot .a palatinus Abaffynak adta;"-ekként ismerteti jelentést tevő a tényleges viszonyokat, a kamarai administratorral, kinek irja még, hogy az onodi profontmesterhöz adjon levelet, hogy mely jószágot bir, adja ki kezéből, és én elfoglalom." 9)

A püspöki és káptalani birtokok ez időbeli sorsára, érdekes világosságot derit az itt következő tanuvallomási felvétel 1658-ik évben, midőn a káptalan Zsércz birtokra nézve birtokba-helyezési keresetét meginditotta. Csak nevezett évben vehetett alkalmat a káptalan, hogy a Bocskay által egyeseknek elajándékozott Zsérczre nézve, a birtokjog tisztába hozatalát meginditsa, addig zavartalanul birták a Bocskay-donatáriusok, kikről az alábbi tanuvallomások megemlékeznek. Ugy látszik azonban, hogy Zsérczre nézve ez időben különösen nagy homály és feledékenység borult. Munkánk (II. kötet 196-7. 1.) saját helyén kimutattuk, hogy Zsércz Verancz püspök közbejárása folytán, királyi megerősitő levéllel, püspöki birtokká nyilvánitatott. Idők folyamán, kincstári kezelés alá kerűlt, majd Bocskay fejedelem egyeseknek adományozta, és e század közepén már magok az egyházi körök sem voltak vele tisztában, hogy Zsércz tulajdonképen a káptalan vagy a püspökségi birtokokhoz tartozik-e. A káptalan régi emlékek során vélte megállapithatni Zsérczhez tulajdonjogát, és Borsodmegyéhez folyamodott 1658-ik évben, hogy az alispán a törvények értelmében restituálja ezt vissza részére. Ezen folyamodvány folytán Pap István szolgabiró küldetett ki, hogy ez irányban, a tulajdonjog tisztázására, tanukihallgatásokat eszközöljön. Nevezett szolgabiró felvett jegyzőkönyve igy szól:

Anno 1658. die 10 novembris. En nemes Pap István nemes Borsod varmegyének egyik szolgabirája mellettem levő esküttemmel, vitézlő Szabó Mihály urammal, ugyanezen nemes vármegyének mostani viceispánjának nemzetes Dőri István urnak, commissiójából ültem le, itt Onodban az magam házánál az nemes egri káptalannak Instantiájára, collateralis inquisitionak peragálására az ide alább meghirt deutrum szerint, mely ezképen következik: De eo utrum.

l. Tanu tudod-e bizonyosan Sircz nevű falu minden határival, és hozzá tartozó pertinentiáival, az nemes egri káptalannak saját örökös jószága, és örökösképen nem másokat, hanem az nemes egri káptalant concernalja. 2. Emlékezik-e reá ki kérte volt meg Bocskay fejedelemtől, és ha azon fejedelem collatiója és adományából, a vagy micsoda jussal birják az mostani temporaneus possessorok, s miképen jutott kezeikhez?

3. Mostan kicsodák birják?

Ezen kérdő pontokra 31 tanu hallgattatott ki. Mindnyája zsérczi, tárkányi és bogácsi jobbágy. A vallomások ekként csoportosithatók: Koros Mátyás Tárkányon egri püspök jobbágya, megesküdött hite után igy vall: Hallottam Zsérczen lakozó Vas Bálinttól, ki igen öreg ember volt, hagy mondotta: az egri káptalan akarattyából Zsércz mindenkor az Barát réten való klastromba attak az Boldog Asszony hegynek a dézsmáját; de egyéb dezsmát Egré az nemes káptalanba vitték, az disznóból malacz korába szoktak ki adni, bevitték az malaczot Egerre az káptalanba, vissza akarták adni a pásztornak, hogy kicsiny volt, az emberek nem vették, mivel törvények ez volt, uj törvényt magokra nem akartak venni. De secundo nihil scit. Tertio, egyik részt Kovács Marton birja Borsodon, egy részt Farnosra Holló ur, negyedik részt Papi Miklós ur. A második tanu Farkas Mátyás, az első kérdő pontra mit sem tud mondani. A másodikra: "tudom nyilván, hogy Bocskay fejedelem adománya volt Balla János nevű nemes embernek, és mindazóta ebben birják."

A 3-ik, 4-ik, 7-ik, 8-ik, 9-ik, 13-25-ig terjedő tanuvallomási felvételek mind ugy. szólanak, hogy a tanuk mit sem tudnak s vallanak. Szentes Gergely bogácsi jobbágy, hallomás után mondja, hogy Sircz, nemes egri káptalané volna; Rozsnoki Lőrincz tárkányi jobbágy "hallotta hogy Sérczet Bocskay fejedelem adta el." Hegyi Jakab tárkányi jobbágy "öreg emberektöl hallotta, hogy Tárkánynyal együtt egy ur birta Sérczet, s hogy Bocskaytól Posony Gáspár, Balla János többivel együtt kérték volna meg." Erdely János szintén "a régi öreg emberektöl hallotta, hogy Sircz az püspöké volna, hallotta azt is, hogy a püspök Istenért hatta volna Sirczet az klastromhoz, hogy tartsák az barátokat." Uso János Hamvay Ferencz jobbágya,;régi öreg emberektöl hallotta, kik Sirczen laktak, hogy mondották: Egerben laktában az kaptalan birta Sirczet, mind jószágát, hallotta Berta Gergely szájából, hogy mondotta, hogy Sirczet csak ispansagul kérték meg Bocskaytól, azután csak pénz nélkül foglalták el, mostán is ugy birják, mert se nekem se másoknak pénze nincs benne, ha el akartok rola menni atyámfiai szabadon elmehettek, mi nem kergethetünk." Sipos Lenart "tudja hogy nemes káptalan Sirczet örökös urul birta, hogy a nemes káptalannak az pogány miatt el kellett Egerből menni, egy kevessé az egri káptalan birta, annak utánna Bocskay fejedelem kijövén, atta őt katonának Sirczet, de puszta volt, azután szállitották meg az katonák, ezek voltak: Balla Gergely, Eötvös Mátyás, Szőcs István, Posony Gáspár, ezek atták aztán más kézre, azóta ötödik kézen fordult meg; azt is tudja, hogy Bocskay fejedelem atta volt el, s mint azolta abban birják. Varga Jakab és Tót Jakab bogácsi és serczi jobbágyok vallják még, hogy "öreg emberektól hallották, hogy Sirczet pap urak birták 10) s hogy Bocskay adományából birják a mostani urak. "

E vallomások elég érdekesen világitják meg azon időben Zsércz birtoklására fennálló viszonyokat; világos, hogy Zsérczet, Bocskay fejedelem osztotta el katonái között. A káptalan azonban ezuttal is, illetéktelenül kereste, mint saját birtokát.

Ez volt az egri egyház birtokainak állása 1613-ban, midőn a káptalan Jászó székhelyén, annak visszaszerzésére megtette lépéseit, és Mátyás király a restituálásra kiadta parancsát az 1613. évi 2. és 3. tczikk alapján.

VI. A királyi parancs után Thurzó György nádor, Forgách Zsigmond országbiróhoz, mint a felsőmagyarországi hadak fökapitányához intézett nádori átiratot, 1613. aug. 17-én, hogy az egri káptalannak bár ki kezén található összes javai visszaadassanak, kivéve a nádor által Alvinczy Péter kassai konczionátornak, és ő felsége által Tarjány Demeternek tetszés szerinti idöre adományozott rész birtokokat. 11)

"Előnkbe terjeszté áz egri káptalan-szól az átirat-hogy a lefolyt zavaros időben, a testvér-háboru tüze által emésztett haza ölében, érdemtelenül mint sujtatott Bocskay fejedelem által azzal, hogy minden javai és jogai kulönféle idegen személyeknek osztogattattak el." Kérik tehát, hogy ugy az 1609. mint az 1613-iki országgyulés határozata értelmében is, a jogtalanul elidegenitett javak, mint Vray Somogy Györgytöl, Bocs Bekeny Andrástól, Bogács Kis Imrétől és Tornay Györgytől, Szomolya Török Bálinttól, Aranyos Monoky Miklós ónodi kapitánytól, részint Bocskay, részint a nádor által adományosoktól, visszavétessenek, s a káptalan törvényes tulajdonába visszaadassanak. Ugy ezek, mint a többi illetéktelenül eladományozott birtokok visszaadását rendeli meg, még ha zálogképen is adatott volna valakinek, mert az eddigi használat, bőven megtérité már a zálog-összeget.

Forgach Zsigmond országbiró ezen nádori átirat folytán 1614. máj. 22-én irja Rákóczy György ő felsége ónodi főkapitányának: 12) "az ország végezte, hogy az egri káptalannak jószágai, melyek az elmult háboruságos időkben sokfelé distraháltatták, visszaadatnak. Az ország e végzése felől Palatinus uram is komolyan ir minekünk, hogy ha valakinél efféle egyházi s papi jószágok volnának, mindjarast resignáltassuk az egri káptalannak. Intjük tehát kegyelmedet, hogy a minemü kaptalanhoz való jobbágyok kezénél vagynak, minden halogatás nélkül bocsássa át a kaptalan birtokába." .

Tehát ez időben, a későbbi erdélyi fejedelem Rákóczy György a király ónodi várkapitánya volt. Ónod tulajdonképen Rákóczy birtok volt, de a várra oly egyezség történt, hogy annak védelme a királyi hadak vezetésére utaltatott.

Thurzo nádor 1614. jul. l-én Loránffy Mihályt inti meg: "hogy ő felsége az ország végzéséből az egri káptalannak minden jogokat visszaadván, - miután többi között Tolcsva nevü falunak, s másoknak quartáit ez ideig kegymed bírja, hogy se ő felsége se mi előttünk a káptalannak méltó panasza ne legyen, kegyelmed a megjelentett faluk quartáihoz közit ne tartson. Intönk kgydet, hogy ő felsége akarata beteljesedjék." 13)

Ezen intézkedések azt tüntetik fel, hogy a legkomolyabban vétetett czélba a káptalani javak visszaszerzése, s az egri káptalannak egyházi és törvénykezési müködéséhez nélkülözhetlen feltételeinek biztositása.




1) Gyöngyös város levéltárában.

2) Országos lvtárban tized-lajstromok a.

3) Gyöngyös v. ltárában.

4) N. R. A. 1718. sz. a.

5) Schmidt III. k. 167. l.

6) U. o.

7) U. o. 170. l.

8) Országos ltár kincstári osztályában.

9) Okmánytárban 6. sz. a.

10) NRA. Fasc.1746.n.15.

11) Okmánytár 7. sz. a.

12) Okmánytárban 7. II. sz. a.

13 ) Okmánytárban 7. III. sz. a.