Csak zakatoló szíve nem akart csillapodni, amit álmának tulajdonított. Ahogy kicsit megnyugodott, már semmin sem csodálkozott, csak azt sajnálta, hogy nem tanár vagy politikus, hogy mindenkivel tudathassa, amit álmában látott. Azt, hogy nem lenne szabad a Földdel úgy bánni, ahogy eddig az ember tette, hogy saját anyagi előnye miatt feláldozza, mert a FÖLD olyan, mint a TEST. Óvni, félteni, vigyázni kell rá, mert ha megbetegszik, igen nehéz meggyógyítani. Ezért kellene egy egységes VILÁGVÉDELMI TÖRVÉNYT hozni természetvédelemre, állatvédelemre és az emberi jogok védelmére. Míg így gondolkodott, lassan egy különös érzés lágy dallammá kezdett formálódni benne, ami átcsapott egy mindent elsöprő, őrült crescendóba, hogy az embernek minden időben az volt a kívánsága, hogy ezer évig éljen. Ez eddig azért nem volt lehetséges, mert minden tekintetben fejletlenek voltunk. El kell érnünk a fejlődéssel egy olyan fokra, amikor nemcsak a tudományokat, de a lelkiismeretet is kordában tudjuk tartani és a jó iránya felé terelni, és a legkevesebbel is be tudjuk érni. Ha ez így lehetséges lett volna a múltban, akkor nem történt volna annyi rettenet. Az évezredek folyamán lezajlott háborúk. Mivel fejletlenek voltunk, ezért nem értettük meg a Teremtőt? A saját hibánkból csupán harminc-negyven évet éltünk. De ahogy a tudományok fokról-fokra haladnak előre egészen biztos, hogy a gyógyászat is eléri majd azt a szintet, hogy először százhúsz, aztán százötven évet is megérjünk erőben,
Múltak a hónapok és Marih állapota annyira rosszabbodott, hogy Hiramnak be kellett vinnie a kórházba. Amikor ott átvették tőle, és Marih eltűnt előle a hosszú folyosóról nyíló egyik üvegajtó mögött, a férfiban hirtelen feltámadt a régi érzés. Újra a régi gyönyörűségesen szép Mariht látta maga előtt. Belefájdult a szíve az emlékbe. Egy pillanatra mintha kisöpörte volna lelkéből az eddigi nemtörődömséget, és egyszerre nem tudott számot adni magának arról, hogy változhatott meg az érzése iránta. Hiszen már hetek óta hazamenni sem volt kedve. Mindenre hivatkozott, csakhogy ritkábban lássa. Inkább különböző szállodákban aludt és különféle éjszakai szórakozóhelyeket keresett fel, hogy feledtessenek vele mindent. Ezért, amikor becsukódott a kórterem üvegajtaja Marih mögött, Hiram érezte, hogy Marih az első lépést tette meg azon az úton, aminek a végét nem látta, de érezte, hogy hová vezet. Úgy támolygott ki a kórház kapuján. Hirtelen nem tudta, hogy mit kezdjen magával. Mint egy bábu ült bele az autóba. Beindította a motort, gázt adott és megindult céltalanul. Majd egy éles kanyarral irányt változtatott és legújabb nőismerőséhez hajtott, akivel nemrég ismerkedett meg az egyik bárban. Férfigyávaság miatt nem merte bevallani neki Mariht, ezért úgy viselkedett, mintha független lenne, és nem tartozna hozzá senki. A nő fantáziát látott benne, talán titokban arra számított, hogy kapcsolatuk, mely futó kalandnak indult, komollyá válhat, annak ellenére is, hogy Hiram leszögezte már az elején, hogy nincs szándékában komolyabb kapcsolat. Ameddig jól érzik magukat egymással, addig tart, a többi a jövő zenéje...
