I

édesapám szenvedése

hozott a világra

látott téged útra-kelni

mosolyodra várva

növekedtél máriásan

Isten erős házban

kocsi alá hulltál egykor

véletlenül párban

angyal fogta a kezedet

kerekek közt zárva

új életet kaptál egykor

benned ott a hála

II.

érces húrokat penget a sokszirmú liliom

fák beszélnek a szitáló eső mosta mezőn

pipacs és tátika nyitja egy színű bimbaját

a bükkerdőben fény-közeli oldott nyugalom

hallgatod a többszólamú zene dallamait

ahogy sóhajt a fű lábad alatt a napfényben

puhán lépdelsz a meleg föld bársonytakaróján

karod tárva lelked nyitod a lét forrásain

leülsz a hajnali tisztás párás dombjaira

látod aranyló fényben futni az őzet

a töbörből hangosan szólongatja kicsinyét

a rét a fennsík széléig hangod visszhangozza

virágok nappali fényénél a hegyek között

szemed a látnivalókat pásztázza tüzesen

melegíti a hangacsendben lágy ujjaival

a frissen felkelt bő sugarú szél a föld fölött

a levegő áttetsző felszálló víztömegét

csillantva a szivárvány színeiben pompázó

égi hidak sokféleségének láncolatát

a szeretet aranyozza sokszínű dús fövegét

Dávidnak, második fiamnak