I

méhemben nőttél hegyormon

voltál pihe a vállamon

sérült madárka hátamon

csacsogó fény világított

göndör hajú tündérdalom

II

fenyőhatár fölött

tizenegy órán át

vittelek az úton

illat magisztrale

különös kövein

enciánok között

fojtott mézszavunkra

boldog örömteli

sziklák húrján dalolt

lelkünk ahogy vittük

csacsogó kisdedünk

kicsiny kezét fogva

piciny libasorba

bandukoltunk ezer

kétezer méteren

huncut alkonyokba

nevettél oly mélyen

népdal gomolyagra

ma is így hordozlak

zöldellő lombokban

szívem virágai

nyiladoznak ottan

pengő húrok csengnek

nyugodt bizalomra