M
MACSKA - Balaton - a dereglyén, négy körmű nagy vashorog, a halászjáróműnek síkvizen való kikötésére.
MACSKATEKERŐ - Budapest - csiga, a melylyel a macskát fölhúzzák és leeresztik.
MACZA - H. O. - Acerina cernua L. Csongrád; l. Taknyos Macza.
MAGSZÁL - zoospermium.*
MAGVAÉRETT, mikor a himhal teje alkalmas a termékenyítésre.
MAGYAR BUCZÓ, Aspro Zingel CUV.*
MAGYAR KÓCZ - H. O. - Aspro Zingel CUV. Szeged.
MAGYAR PONTY, Cyprinus hungaricus HECK.*
MAKK - Tápé, Algyő - a nádvágón a penge nyelbejáró részének csapszerű darabja.
MALÁNYA - Karád - a szárnyas varsa szárnya.
MANKÓ - Karád - ágas fa, a jég alatt való halászatnál a vezérrúd tologatására való.
MARÁZSAHÁLÓ - Udvarhely és Gyergyó - hosszú póznán zászlószerűen kifeszíthető kéttükrös háló; a Gyilkos tóban éjen át felállítják, Sz.-Udvarhely és Sz.-Keresztúr táján a sugákban kísérik vele a vizet. A Tiszánál - Szeged - a czötkényes háló, melyet két karó közt kifeszítenek; l. Mereglye.
MARÁZSAKARÓ, a melyhez a m.-háló pallója rá van kötve.*
MARÁZSÁZÓ - Szeged - az a halász, a ki a marázsahálóval jár.
MARCZIHAL - P. K. - Barbus fluviatilis AG. Tisza m. így.
MARÉNA SZEMLING - Szirmay Andr. - Coregonus lavaretus L. a magyar vizekre csak ráfogva.
MARINA - Grossinger - Barbus fluviatilis AG. Nem magyarember írta le.
MARKOLÓ - Keszthely - a halászbokornak az az embere, a ki a hálót a jégre kiemeli.
MÁRNA - K. - Barbus fluviatilis AG. Egy tőből fakadt a tót: Mrňa, Mreňe, Mreňa névvel; l. Merenne, Marina és Marczihal, Martikeszeg neveket; úgy más fajra alkalmazva a Márnafiú és Bartafiú neveket is.
MARNA - Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. - barbus. Mullus alatt az Orbis pictusban (1708), a rómaiak tengeri mullusát érti.
MÁRNAFIÚ - P. K. - Thymallus vexillifer AG. Szamos, Szatmár körül, valószínűleg egy a bartafiúval, mely HECKEL szerint a Barbus Petényii népies neve.
MAROKHÁLÓ - Duna m. - minden háló, melynek nyele van; de leginkább az ághegyháló.
MARTIKESZEG - T. Sz. Nátly és H. O. Barbus fluviatilis L. Szeged, Algyő, Tápé.
MÁSODIK KŐ Szolnok - l. Végkő.
MASZLAG - B. Szabó Dávid - a halak megétetésére való mérgezett étel.
MATAK - Szeged az a bábalakú fa a farhámon, a melyre a laptáros a bejáró kötelet reátekeri, hogy megtarthassa.
MÁTRA - Miskolczi Gáspár - a hal méhe.
MÁZSA - Velencze - nagy, emeltyűs mérleg.
MÁZSA - "masa" - régi okiratokban a sóshalnak egy kötését jelentette: "item de curru masa vocato salsorum piscium stb." Cod. Dipl. VII, 5, 145., a mai halászok bálnak (Ballen) mondják.
MEDENCZECSONT - pelvis."
MEDERBÁLVÁNY - Szeged - az állóbárkán az oldal legalsóbb deszkája.
MEDVE HALÓ - Grossinger - a "bóné, gyalom, ketze, marása, pinty, varsa" közt felsorolva. Az életben nem akadtam reá.
MEGADNI - Tápé - "a szügönynyel mögvágott harcsa mögadta magát" = kifáradván, ki lehetett fogni.
MEGÁLLÍTÁS - Komárom - megállítják a hálót, azaz: az inakhoz kötik = felállítják, fölszerelik; l. Állítás.
MEGAPAD - Miskolczi Gáspár - s hal, azaz megsoványodik.
MEGBÁGYADT HAL - általánosan - a bárkában fogva tartott hal, mely már veszti életerejét. Ezt az állóbárkákon külön rekeszekbe rakják; l. Ispita.
MEGBÉKÁZNI - Tisza mentén - a kuttyogató horgot, t. i. a békát a horogra ráhúzni; l. Felférgelni, Felhalazni.
MEGDAGAD - Ecsedi Láp, Szernye - a láp, mikor vizekkel telik meg.
MEGEJTENI - B. Szabó Dávid - a halat, azaz: megfogni.
MEGELEVENEDIK - Miskolczi Gáspár - "a lazacz ikrája csak karácson táján elevenedik meg" azaz: indúl fejlődésnek.
MEGFORGATNI (a halat) - általánosan - az álló bárkában tartott halakat minden nap szákkal kimerítgetik, hogy a megbágyadtakat kiválaszthassák; ez a megforgatás.
MEGFÖRÖDNI - Keszthely - megikrázni, pld.: "a kisz megförödi a fűcsomót", az az rárakja ikráját.
MEGHALASÉTANI - Nádasdy Tamás lev. - a tavakat hallal benépesíteni.
MEGHALÁSZNI - Balaton - egy adott területet.
MEGHÚZNI - Bodrogköz - a tanyát, ilyen alkalmazásban: - "Már három tanyát is meghúztunk s mégsem fogtunk halat".
MEGIRAMODIK - Körös mentén - a szigonynyal megdobott hal.
MEGRAKNI - Komárom - a bárkát, azaz: hallal megtölteni.
MEGSENYVEDT - Miskolczi Gáspár - hal; a más hal gyomrában emésztő félben levő halról mondja.
MEGSZALAD - Agárd - a ponty, azaz kijön a nád közül a szabad vizekbe.
MEGSZÍVJA - Körös-Tarcsa - a só a halat, t. i. kiszívja belőle a vizet.
MEGTÖMNI - Körös mentén - az akadó kasokat földdel; l. Akadó, Akadótörés.
MEGVAKARNI - Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. - desquamare; t. i. a halat megtisztítani.
MEGVETNI - Miskolczi Gáspár - "Mert midőn Szt. Péter az ő hálóját megvetette".
MEGMAKACSÍTANI - Tihany - a halászarticulusban; ellenszegülés értelmében.
MÉHAL - H. O. - Lota vulgaris CUV. Bódva mentén: Hidvég-Ardó, Komjáti, Szendrő.
MELLYEZNI - Fáy-féle szakácskönyv, XVII. század - a halat a háta felől úgy ketté hasítani, hogy a két felét a mellbőr tartja össze.
MÉLYSÉG - általánosan - a kerítő hálóknál, tehát az öreg- (léhés), kecsege-, balin-stb. hálónál a felín és alín közötti szélesség. Terjed 2 métertől 24-ig.
MENTŐ - Hegykő - az övön egy lefüggő bőrdarab, melyen a háló kötele jár; megkíméli a halász ruházatát a kötél dörzsölésétől.
MENYFÉLÉK - Gadoidei, mint család.*
MENYHAL - K. - Lota vulgaris C. A tót Mjen névvel egy tőből fakadt. GALGÓCZInál (1622) megvan.
MENYHAL - Janus 1729 - Lota.
MENY HAL - Ujfalvi-Szikszai XVI. század - Mustela, murena.
MÉNYHAL - H. O. - Lota vulgaris CUV. Ipoly, Lázi, Nógrád megye (palócz); P. K. Cobitis barbatula L. is Zala-Tapolcza.
MEREDEK PART - általánosan - hirtelenül,
MERENNE - Marsili és Bloch - Barbus fluviatilis AG. Nem magyar ember írta le.
MÉRCZE - Nagy-Bereg - jó fél literes, fűzvesszőből fonott mérték, a melybe 10 krajczár ára csík fér el.
MERECS - Komárom - kis karó, a melyhez s csónak köthető. Egyértelmű a mereglyével, l. Mereglye.
MEREDIOSEMI (diószemű merítő háló, l. Meregygyű) - már 1493-ban. Az egri püsp. számadási könyvében. Udv. levélt. Bécs Nr. 314. Fol. A merítő szákok között a Körös-Tarcsán dívónak van leginkább "dió-nagyságú" szeme.
MÉREGFŐ - Székelyföld - Euphorbia palustris, farkasfű; a pisztrángos vizekbe törik, hogy a hal elkábúljon.
MEREGLYE - Derczen - a csíkkason azok a vesszők, a melyek a kas hosszában futnak, tehát vázát alkotják. A Tisza mentén azok a karók, a melyek közé a marázsahálót kifeszítik.
MEREGYGYŰ (így!) - Körös-Tarcsa - szák, két fajtája van: kerek- és lapos fejű.
MERETTYŰ - Latorcza mentén - l. Meregygyű, Szák és Tanyaszák.
MERICSKŐ - Velenczei tó - l. Szapoly. Az i betűt röviden ejtik.
MERIGYGYŐ - Bodrog mentén - l. Szák; tavaszkor a halvaczkok tájára karót vernek, erre füvet, főkép zabkelést kötnek s mikor a potyka a zabot tépegeti, a merigygyővel kifogják. Lásd a Meregygyőt is.
MERÍTŐHÁLÓ, a rekesztő halászatnál szák és meregygyű helyett; fej helyett: hajtovány.*
MÉRŐSZÁK - Velencze, Budapest - az az abroncsos háló, a melybe a megmérendő halat beteszik. Körös-Tarcsán kitünő szerkezetű négyszögletes kereten erős zsák-háló; egyszersmind halhordásra is alkalmatos.
MESZELÉS - Országszerte. Valóságos halirtás, melyet a pisztrángos vizek mentén lakó nép szerte űz s mely abból áll, hogy a zubogókba vagy göbékbe oltatlan meszet dobnak, mely mindent megöl, a mi az illető ponton és környékén él.
MESTER - Komárom - halászmester és kormányos, ki a halászatot vezeti.
MÉTFA - Tápé - a czötkényparás eresztőháló fölfűzésére való ágasfa.
MÉTHÁLÓ - Szeged, Tápé, őshalászat - czötkényparás eresztőháló, kövellők nélkül való, a hal belébonyolódik; l. Métfa.
MINDNYÁJA - Szeged - az egész: "mikor mindnyája háló elfogyott", azaz: az egész háló ki van vetve.
MOCSÁR - általánosan - növényzettel benőtt, iszapos, süppedékes helyek, a hol apróbb víztükrök vizenyős helyekkel váltakoznak. Kemény életű halak helyei.
MOHOLÓ - Szeged - kurtanyelű, széles élű favéső, a melylyel a mohát a ladik repedéseibe vagy deszkaközeibe verik.
MOHOZNI - Algyő - vízi járóművek réseit mohával betömni.
MOHOZÓ FOGÓ - Algyő - a mohozáshoz való tömőfa, szélesen vésőforma; a ponty tisztogatására is használják.
MONKŰ - Balaton-Füred - az öregháló zsákja alján alkalmazott nagyobb kő, l. Monykő, Munki, Torokkő.
MOROTVA - Miskolczi Gáspár - tavak mélysége, a melyben a hal él; tulajdonképen holt ág; tót eredetű. MIKLOSICH szerint a szláv mrtev.
MOSÓ - Balaton - az a kád, a melyben a felhasított halak mosatnak, mielőtt sózásra és szárításra kerülnének.
MÖGINDÚL - Szeged - elindúl a hajó.
MUNÍCZIÓ - Balaton - a szerszámok és az eleség összessége, t. i. az a czók-mók, a melyet a halászatra kiszálló halászbokor magával viszen.
MUNKI - Tihany - l. Monkű; Monykő s gyalomháló középső köve is.
812
813