A MAGYAR NÉPIES HALÁSZAT MESTERSZÓTÁRA



A   B   C   D   E   F   G   H   I   J   K   L   M   N   O   P   R   S   SZ   T   U   V   W   Z

A Mesterszótár magában foglalja a magyar halásznép száján élő halneveket és mesterszavakat, megpótolva azokkal a halnevekkel és kevés mesterszavakkal, a melyek különösen régibb, jobb szótárainkban akadtak és beváltak*; megpótolva azokkal is, a melyek a népiesek hatása alatt e könyv irása közben úgyszólván önként keletkeztek.

A leglényegesebb rész a halnevekre esik s akként keletkezett, hogy az összegyűjtött négyszáz és körülbelől hatvan népies halnévből megalkottam a rendszeres részt s egyáltalában a halászati irodalom számára, a családok, illetőleg csoportok, továbbá a nemek és fajok neveit.

A népies elnevezések nagy bősége s legnagyobb részben magyarossága lehetővé tette azt is, hogy azok a fajok is megfelelő neveket kaptak, a melyeket csak a tudomány különböztet meg.

Az újabbkori halászati irodalomban levő csinált halneveket és u. n. műszavakat tudatosan mellőztem; egyfelől azért, mert a nyelv szellemébe ütköznek, másfelől azért, mert tekintettel a magyar halász mesternyelvének gazdagságára, merőben fölösleges alkotások.

Tekintettel a halnevek nagy fontosságára s arra a körülményre, hogy egy és ugyanannak a halnak vidék szerint igen sok neve van, a Mesterszótár elején az illető tudományos s a megállapítottam magyar fajnév alá betűrendbe csoportosítottam mindazokat a neveket, a melyek egy és ugyanazon fajra vonatkoznak. Evvel lehetővé tettem, hogy a Mesterszótárban előforduló hozzácsatolt latin, tudományos név során, a csoportos szótárban rögtön megtalálhatjuk mind azokkal a magyar nevekkel együtt, a melyek a nép száján élve, ugyanarra a halra vonatkoznak.

* A szótárak teljes kiaknázása lehetetlen volt.


761

Példával magyarázva: ha a Mesterszótárban olvassuk a vakcsik nevet, ez ott Petromyzon fluviatilis L. s ha e tudományos nevet fölkeressük a csoportos szótárban, akkor azt találjuk, hogy egyéb nevei még fizis, folyóvízi-orsóhal, ingola, ingolna, kilenczszemű-hal, olajhal, olhal, orsóhal, vakcsik. Ha pedig azt akarjuk megtudni, honnan való pld. az ingola, megnézzük a Mesterszótárban s ezt találjuk: "Erdő-vidék és Udvarhelymegye vizei; nyilván az ingolna, ángolna alkalmazása; Galgóczynál (1622) megvan".

Ezáltal eleje van véve annak a sok tévedésnek és sokszor önkénykedésnek is, a melylyel halászati irodalmunkban lépten-nyomon találkozunk.

A könyv történetében világosan megmondottam, hogy az anyagot nem meríthettem ki s így mindazok a megállapodások, a melyekre jutottam, csak az összehordtam anyagra támaszkodnak.

Talán helyén lesz itt - legalább kevés szóval - arra a nagy zavarra rámutatni, a mely onnan eredt, hogy a míg a szerzők a tudományos latin nomenclaturában a szőrszálhasogatásig járó pontosságra törekedtek, addig a magyarral épen csak elbántak; noha ennek kellő méltatására, a nemzet művelődési érdekén kívül, az is ösztönözhette volna, hogy a külföld irodalma, mondhatni eredettől fogva, kellő ügyet vetett különösen a magyar népies elnevezésekre is. Ennek oka nagyon egyszerű: a népies elnevezéseknek pontos felismerése módot nyujt a kutatónak, hogy az egyes fajok életmódjára nézve adatokat szerezhessen attól a halászságtól, mely a hallal folytonosan foglalkozik.*

A magyar népies halnevekre már MARSILIUS nagy művében (1726) is akadunk, honnan azután BLOCH (1782-84) merített; és reátalálunk a legújabb német halászati könyvben (1886) is, mely újabb halászati irodalmunkból merítve, átvette azokat a hibákat is, a melyek valóságos szarvashibák. Nem szólva az "érdesz, orsa, szobbár" féle alkotásokról, itt csak azt hozom fel, hogy a mi újabb halászati irodalmunk a dévérkeszegből, mely már a XVII. században is ezt a nevet viselte s a mely név a törzsökös magyar halászság száján ma is él, soha más

* SIEBOLD ezt igen jól érezte, mondván: "Uebrigens muss ich bemerken, dass bei allen dem auf die verschiedenen Volksnamen der Fische ein sehr grüsser Werth zu legen ist, indem dergleichen Namen sehr oft über Alter, Lebensweise, Gewohnheit Aufenthalt, Nahrung und Fortpflanzung der Fische demn Ichthyologen höchst willkommene Aufschlüsse geben können." SIEBOLD i. h. p. 4.


762

fajra nem alkalmaztatik, mondom, ebből megcsinálták a "közönséges durda" nevet, noha a "durda" egy a "durbincscsal" s noha ezt halászember soha, sehol sem alkalmazza keszegre; ez a durda átment a német halászkönyvbe! Épen így vagyunk a "sőreg" névvel is, a melyre nézve kimondom, hogy nem képzelhető oly magyar halász, a ki ezt a nevet másra, mint az Acipenser stellatus, Pallas fajra alkalmazná és szerzőink mégis összezavarták a kecsegével, ma pedig már a német halászkönyvben ott van az Acipenser Ruthenus "sőrek tok"!

Ez ösztönzött a nevek összegyűjtésére, a tudományos elnevezésekre való visszavezetésére és csoportosítására, mert csak így van meg a mód, hogy adott halfajt, adott vidéken azon a néven kereshessük, a melyen ott a halászság ismeri. Az bizonyos, hogy a "közönséges érdeszszel, vágó szobbárral" bejárhatjuk a magyar földet a Kárpátoktól az Adriáig s nem érünk el egyebet annál, hogy a halászember szeme kerekre nyílik.

Ez vezet abban is, hogy a csoportos szótár mellett összeállítom azokat a német, tót és oláh halneveket, a melyek magyar vizek mellékén élnek, a mennyiben t. i. ezekre nézve különösen PETÉNYI becses jegyzetei módot nyujtanak. Ezekben talán a nyelvész is megtalálja a maga részét.

A mesterszótár anyaga körülbelől 2500 szóra és magyarázatra terjed, beleértve azokat is, a melyeket én alkalmaztam vagy a melyekben megállapodtam. A könyvben, mint elkésett gyűjtéseket, nem alkalmazhattam azokat, a melyeket az UJFALVI-SZIKSZAI féle XVI. századbeli Nomenclatura, az Orbis pictus 1708-ból való kiadása a Máramarosból és Göcsejből való gyűjtés nyujtott; de ezek azért a szótárrészbe besoroztattak.

Rövidítések. A mesterszótáron végig bizonyos nevek, czimek és jegyek vehetők észre, melyeknek jelentése a következő: A hol a szó után pld.: Miskolczi Gáspár, Szabó Dávid stb. következik, ott a szó forrásának teljes czíme a szerző neve alatt a könyvet berekesztő irodalmi kimutatásban található meg. A hol rövidített könyvczím áll, pld. "Orbis pictus", ez szintén az irodalmi kimutatásban van meg.

* a szó, vagy magyarázat végén azt jelenti, hogy a szó alkotás, vagy alkalmazás szerint tőlem való.

K. = Közkeletű; - P. K. = Petényi kézirata. - T. Sz. = Tájszótár.

A hol a szerző neve, könyvczím nincsen, az gyűjtés, melynek eredetét a szóra vagy a meghatározásra következő helynév mondja meg.


A   B   C   D   E   F   G   H   I   J   K   L   M   N   O   P   R   S   SZ   T   U   V   W   Z




Hátra Tartalomjegyzék Előre