Szín: A Visegrádi palota erkélye.
Balra széles ajtó, jobbra kőkorlát, középen lépcső lefelé.

---

     Az erkély üres, az ajtó mögül sikoltozás, fegyvercsörgés, kiáltozás hallatszik.

BÖMBÖLŐ HANG: Elpusztítalak a fattyaiddal együtt!

     Majd nehéz test zuhanása, miközben a fegyvercsörgés és kiáltozás még hangosabb lesz. A széles ajtó kinyílik, kilép Károly király, mögötte a palotaőrség parancsnoka és egy apród, László.

KIRÁLY (Böjtéhöz): A palotaőrség, azonnal vegye védelembe a királynét és a királyfikat! És gondoskodj róla, hogy azonnal hozzanak orvost a királynénak

BÖJTE: Már megtettem, uram.

     Az ajtónál a király visszafordul és bekiabál a terembe.

KIRÁLY: Hagyjátok abba az értelmetlen vagdalkozást! Az aljas merénylő, Zách Felicián, már halott. Inkább az előbb vitézkedtetek volna, amint ez a gyerek.

     Átöleli László vállát.

KIRÁLY: Köszönöm, amit tettél fiam Vitézi tett volt, ha te közbe nem lépsz, a két fiam talán már halott lenne.

     A fiú zavarában lehajtja a fejét.

LÁSZLÓ: Igazában magam sem tudtam mit tettem.

KIRÁLY: A legjobbat tetted, amit tehettél, fiam.  Gondom lesz rá, hogy megháláljam neked. Ugye, te Sárosdi várnagy fia vagy, László?

LÁSZLÓ: Igen, Sárosdi várnagy az apám. A keresztségben ugyan a János nevet kaptam, de itt mindenki inkább második keresztnevemen, Lászlónak nevez.

KIRÁLY: Jobban is hozzád illő védőszent hős királyunk, Szent László, amint azt a mai tetted is bizonyítja. Legyél te csak László, mint szegény, korán meghalt fiam!

KIRÁLY (Böjtéhez): Intézkedj, hogy vágják le ennek a bitangnak a fejét és küldjék Budára, a két kezét Győrbe és Veszprémbe, a két lábát Váradra és Fehérvárra és a testrészeket szögezzék ki az öt vár kapujára. A maradékot pedig vessétek oda a kutyáknak.

     Gondolkodik kicsit.

KIRÁLY: Ami Zách Felícián menekülés közben elfogott fiát és szolgáját illeti: kössék mind a kettőt egy-egy ló farkához és addig húzassák őket, amíg élnek. Holttestüket pedig vessék a kutyáknak. Mára ennyi elég, most felkeresem a királynét, talán már magához tért.

     Megfordul és lemegy a lépcsőn. Böjte a korláthoz megy és lenéz a várudvarba.

LÁSZLÓ: Annyira érdekel uram, hogyan lakolnak gyalázatos tettükért ezek a bűnösök, hogy le sem veszed róluk a szemedet?

BÖJTE: Nem azt nézem, mit tesznek velük, csak elgondolkoztam. De ha már szóba hoztad, nem hiszem, hogy ezek vétkesek Zách Felicián gaztettében. Legalábbis a fiú nem. Talán azt gondolod, ott ácsorgott volna a palota kapujában, várva, hogy elfogják?

LÁSZLÓ: Lehetségesnek tartod, hogy király urunk ítélete nem igazságos?

BÖJTE: Siheder korom óta szolgálom Károly királyt. Soha nem jutna eszembe bírálni uralkodóm tetteit. De a király is ember és ő is tévedhetett Feliciánt kísérő fia bűnösségének megítélésében.

LÁSZLÓ: És te is tévedhetsz, uram!

BÖJTE: Lehet, hogy én tévedek. De ne felejtsd el, Károly király közvetlenül a merénylő borzalmas tette után, annak hatása alatt hozta meg döntését. Lehet, hogy Zách Felicián bizalmas szolgáját beavatta terveibe, de nem hiszem, hogy a fia tudott volna róluk. Ha pedig így van, ez a kegyetlen ítélet ártatlant sújt. Aki pedig ártatlanok vérét ontja, az Úristen haragját vonja magára. Isten óvja meg ettől Károly királyt!

LÁSZLÓ: De remélem, azt, amit én tettem, nem tartod helytelennek?

BÖJTE: Te fiam, nagy dolgot cselekedtél Talán nem is tudod felfogni, milyen bátor voltál. Bizony, talán magam is meggondoltam volna, hogy rátámadjak egy nálam tízszer erősebb és gyakorlottabb őrjöngőre.

LÁSZLÓ: Hát az már igaz, csakugyan őrjöngött. Még sohasem láttam ilyen őrült dühöt.

BÖJTE: Zách Felicián a családja és leányának becsületét – akit a királyné öccse Kazimír herceg megrontott –, akarta ilyen őrült módon megbosszulni.

LÁSZLÓ: De ugye, ő megérdemelte a büntetést?

BÖJTE: Felicián úr sokszorosan rászolgált a halálra és holttestének meggyalázását megérdemelte, már csak azokért a kegyetlenkedésekért is, amit Vágszerdahely elpusztításakor a néppel művelt. Most pedig valós, vagy vélt sérelme miatt uralkodójára támadt és el akarta pusztítani a király ártatlan gyermekeit. Az, hogy nem sikerült neki, a te érdemed!

LÁSZLÓ: Akkor minden jól van, a bűnös elnyerte méltó büntetését.

VÁRNAGY (szomorúan mosolyogva):Sajnos, a megtorlásnak még nincs vége. A királyné biztosan követelni fogja a vétkes család megbüntetését is. És akkor ennek más ártatlanok is áldozatul eshetnek.

LÁSZLÓ: Gondolod, hogy a királyné további kegyetlen büntetéseket fog követelni?

BÖJTE: A királynét súlyos sérelem érte. Elvesztette négy ujját! Bosszút akar majd állni. Sajnos a nők bosszúszomja sokkal erősebb, mint a miénk, férfiaké. Biztos vagyok benne, hogy rövidesen csapatok fognak indulni a Zách család tagjai ellen és az egyiknek sajnos én leszek a vezetője. De lehet, hogy te is ott leszel, velem együtt.