Szín: Károly király tanácskozója a Visegrádi királyi palotában.

---

     Károly király, az időnként jelentkező kar és lábfájása miatt, rossz kedvében üldögél kedvenc karosszékében. Bujtos Demeter belép.

KIRÁLY (bosszúsan): Nos, mi az a fontos dolog, amiért rám törtél, Demeter fiam, amikor tudod, hogy fáj a lábam?

DEMETER (büszkén): Uram, megtaláltam és magammal hoztam ide a palotába az aljas merénylő, Zách Felicián unokahúgát, a neked ellenszegülő és csúfos véget ért Zách Simon lányát, akit Sárosdi László, tudtodon kívül, öt évvel ezelőtt megmentett a megérdemelt büntetéstől és azóta rejteget.

     Károly király meglepve egy darabig szótlanul mered Bujtosra.

KIRÁLY: Nem egészen értem, ismételd csak meg, amit mondtál!

DEMETER: A palotába hoztam Zách Simon lányát, akit Sárosdi rejtegetett.

KIRÁLY: Sárosdi László rejtegette?

DEMETER: Amikor lerohanták Erdővértes várát, megmentette és azóta rejtegeti.

KIRÁLY: Idehoztad a palotába?

DEMETER: Nem hoztam, magától jött. (nevetve) Még meg is köszönte nekem, Azt mondta: „Köszönöm, hogy lejöttél értem Erdővértesre elmondani, hogy László állapota rosszabbodott, pedig a futár azt mondta, hogy az orvos szerint fel fog gyógyulni.”

KIRÁLY: És most hol van?

DEMETER: Bezártam egy szobába. Azt mondtam neki, László haldoklik, ezért jött önként velem. Most vár, azt hiszi, hozzá viszem.

     Károly Róbert összeráncolta a homlokát.

KIRÁLY: Szólj ki, hogy küldjék be Dancs magisztert és Csanád érseket!

     Elgondolkozva mered maga elé, nem szólal meg többet. Megvárja, amíg azok ketten megjönnek és helyet foglalnak.

KIRÁLY (undorodva): Demeter, ismételd meg, amit az előbb elmondtál!

DEMETER (büszkén): Uraim, megtaláltam és csellel magammal hoztam ide a palotába az aljas merénylő, Zách Felicián unokahúgát, a királynak ellenszegülő és csúfos véget ért Zách Simon lányát, akit Sárosdi László, öt évvel ezelőtt megmentett a megérdemelt büntetéstől és azóta rejteget.

DANCS (megvetéssel): Szóval félrevezetted. Hogy lehet, hogy nem félt idejönni? Nem tartotta veszélyesnek?

DEMETER: Sikerült elhitetnem vele, hogy Sárosdi a végét járja, haldoklik.  Félt, de jött, mert úgy látszik, szerelmes bele.

DANCS: Úgy!

     Hosszan méregeti Demetert, hogy az beleremeg.

KIRÁLY: Akkor azonnal vezesd ide!

     Bujtos engedelmesen kimegy és néhány perc múlva visszatér, maga elé engedve a gyanútlan Évát. Éva meglepve néz körül, keresi jegyesét.

ÉVA (ijedten, csaknem sikoltva): Hol van László? Meghalt?

     Körülnéz.

ÉVA: Hová hoztak? Hol vagyok?

KIRÁLY (méltóságteljesen): Urad és királyod előtt.

     Éva újra körülnéz, kétségbeesetten megmozdul, mintha menekülni akarna, azután zokogni kezd.

ÉVA: Tőrbecsaltál, te aljas!

     Bujtosnak, aki szorosan markolja a karját az arcába köp.

ÉVA (csaknem sikoltva): Hol van László? Meghalt?

     Károly Róbert magához inti Dancs mestert, súg valamit a fülébe. Az bólint és kimegy a teremből.

KIRÁLY: Mi a neved, te lány?

     Éva újra összerezzen.

ÉVA (halkan, mormogva maga elé): Most már úgyis mindegy. Ha László halott, minden mindegy. (dacosan felvetve a fejét) Megmondhatom. Zách Éva vagyok, a megölt Zách Simon lánya.

     Ekkor kinyílik az ajtó és Dancs betámogatja a lábadozó Lászlót. Az megpróbálja meghajtani magát a király előtt, ami nemigen sikerült a sebei miatt. Ekkor megpillantja Évát.

LÁSZLÓ (rémülten): Éva, hogy kerülsz ide?

     A lány kitépi magát Demeter kezéből, Lászlóhoz rohan és átöleli.

ÉVA: Hát élsz drágám? Akkor minden rendben van!

LÁSZLÓ: Dehogy van rendben, drágám! A király előtt állunk!  De, hogy kerültél ide?

ÉVA: Tőrbecsalt ez az aljas! Azt hazudta, haldokolsz.

KIRÁLY: Ebből elég volt! Sárosdi László, te megcsaltál engem. Azt hittem, egyike vagy leghívebb alattvalóimnak. Mondd el őszintén, mit tettél!

LÁSZLÓ: Uram, királyom! Kegyelmedet kérem, noha tudom erre nincs bocsánat. Nem akartalak félrevezetni. De láttam, mit művelnek lerészegedett katonáink a győzelem mámorában és akkor elébem került egy kis vékony, ártatlan, tíz éves kislány, aki nem tehet családja bűneiről. Úgy éreztem, meg kell mentenem és megtettem. Azután pedig nem volt visszaút.

     Csend lett, mindenki hallgat. Végül Károly Róbert töri meg a csendet.

KIRÁLY: Meghallgattalak Sárosdi László. És most azon gondolkodom, mit tegyek veletek.

LÁSZLÓ (megpróbál térdre borulni): Királyom, megcsaltalak, büntess meg, akár fejeztess le, ha megérdemlem, de kérlek, kíméld meg ezt a lányt, mert ő ártatlan.

KIRÁLY: Meg foglak büntetni, mert bűnös vagy, noha már többször bebizonyítottad hűségedet és a minap is nagy szolgálatot tettél nekünk. De mindannyian bűnösök vagyunk. Érsek uram, és te, barátom, Dancs mester, ti már nem egyszer szememre vetettétek, hogy Zách Felicián bűnét családja ártatlan tagjain bosszultam meg. Isten látja lelkemet, megbántam. Meg is bűnhődtem, Isten talán ezért vert meg a szerencsétlen havasalföldi hadjárat kudarcával és ezzel a fájdalmas betegséggel, ami mindig kínoz, ha elromlik az idő.

     Körülnéz, majd folytatja.

KIRÁLY: Igen bűnös vagyok én is és te is bűnös vagy, Sárosdi László fiam. Ezért büntetésként visszaveszem tőled az erdővértesi várat meg birtokot. Helyeslitek?

DANCS: Helyes!

KIRÁLY: És mivel te vagy köztünk egyedül ártatlan Zách Éva, visszaadom, neked, illetve a törvény szerint annak, aki majd feleségül vesz. Egyetértesz-e, Dancs magiszter?

DANCS: Bölcs döntés, uram!

KIRÁLY: És te elfogadod-e, nemes kisasszony?

ÉVA (könnyes szemmel): Köszönöm, uram!

KIRÁLY: Van-e már választottad? Vagy még nem döntöttél? Elég fiatal vagy, van még időd, válogathatsz a kérőkben.

ÉVA: Van választottam, aki megmentett, és akit szeretek. Ha ő nem vesz feleségül, inkább nem megyek férjhez soha!

KIRÁLY (mosolyogva): És te, Sárosdi László, elfogadod-e a büntetést és a lányt?

LÁSZLÓ: Köszönöm a kegyelmet királyom, meghálálom!

KIRÁLY: Lesz rá módod, mert a következő időben csak néha látogathatsz jegyesedhez. Ezért azt javaslom, gondoljátok át, mikor akartok összeházasodni. Várnod kell a fiúra, ha csak meg nem gondolod magad addig.

ÉVA: Soha nem gondolom meg magam és várok, amíg élek!

KIRÁLY: És te egyetértesz-e az ítéletemmel Bujtos Demeter?

DEMETER (kényszeredetten): Kinek van bátorsága bírálni az uralkodó döntését?

KIRÁLY (komoran): Remélem is! Bízom benne, hogy téged az uralkodó iránti hűség és nem a személyes sérelem megtorlása vezérelt, amikor ezt a lányt csellel idehoztad. De, ha így is van, a jó szándék nem teszi nemessé a nemtelen cselekedetet.

     Azzal Károly király elfordul tőle és rámosolyog az esztergomi érsekre és Dancsra.

KIRÁLY: Remélem uraim, ezúttal nem vádoltok, mint már annyiszor, azzal, hogy elhamarkodottan döntöttem? Miért mosolyogsz Dancs mester? Talán kinevetsz?

DANCS: Dehogy nevetlek ki, királyom, sőt! Nyilvánosan elismerted tévedésedet, ami senkinek sem könnyű. Ezt kevés uralkodó teszi meg! Igazi királyi ítélet volt, egy nagy király ítélete.