Szín: a Visegrádi királyi palota kapuja.

---

     A Visegrádi királyi várpalota kapuja előtt áll egy kapuőr. A palotából Bujtos Demeter, a palotaőrség parancsnok helyettese lép ki. A kapuőr hozzá fordul.

KAPUŐR: Hallottam uram, hogy a vadászat rosszul sikerült és valaki súlyosan megsérült. Csak nem Lajos, vagy Endre herceg?

DEMETER: Hála az Úrnak, ők nem sérültek meg. Nagy szerencséje volt Lajos királyfinak, hogy épséggel megúszta ezt a vadászatot. Bezzeg, Sárosdi úr csaknem otthagyta a fogát. Itt ápolják az előcsarnokban, vele van az orvos és a többiek is.

KAPUŐR: Hogy történt, uram?

DEMETER: Károly király a két herceggel, nevelőjükkel Sárosdi László úrral és a kísérettel vadászatra indult. Vadkan nyomára találtak és szétválva követték a nyomát. A keresett vadkan pedig a két hercegre támadt. Nekirontott Lajosnak, de Sárosdi félrelökte a herceget, így őt sebezte meg a hatalmas vadállat. Sárosdi súlyos sebet kapott és bár végül megölte a vadkant, most eszméletlenül fekszik.

KAPUŐR: Túl fogja élni?

DEMETER (elvigyorodva): Nem tudni.

     Odébb megy.

KAPUŐR: Na, itt jön megint valaki. Mit akarsz, öreg?

KUDOS: Erdővértesről jöttem, Sárosdi László úrnak hoztam levelet Kenéz úrtól.

KAPUŐR: Nem te szoktál jönni, hanem valami Kaba nevezetű. Mi van vele?

KUDOS: Kaba eltörte a lábát, így jobb híján engem küldött Kenéz úr. Engedj be, Kenéz úr megparancsolta, hogy csak László úrnak adhatom át.

KAPUŐR: Nem engedhetlek hozzá, súlyosan megsebesült. Különben sem engedhetnélek most be, itt van a király és a fél udvar. Add ide nekem, eljuttatom hozzá, ha majd lehet.

KUDOS: Senkinek nem adhatom oda, csak László úr saját kezébe!

KAPUŐR: Akkor jó sokat kell várnod! Akár estig is.

*     *     *

     Demeter a kapu közelében állva, hallgatva a beszélgetést, Kudoshoz lép.

DEMETER: Mutasd meg csak azt a levelet! Én Sárosdi László úr barátja vagyok, elintézem, hogy odaadhasd neki. Megbízhatsz bennem, én is nemes úr vagyok.

     Az öreg szolga zavartan téblábol, majd odaadja Bujtosnak a leveleket. Az alaposan szemügyre veszi, megforgatja, megpróbál keresztülnézni rajtuk, majd visszaadja Kudosnak.

DEMETER: Aztán ki írta ezeket a leveleket?

KUDOS: Hát Kenéz úr, Sárosdi uram ispánja, meg Éva leányasszonyka.

     Bujtos felkapja a fejét.

DEMETER: Ki az az Éva leányasszonyka?

KUDOS: Igazában nem vagyok benne biztos, de azt gondoljuk, mi szolgák, ő László úr jegyese.

DEMETER: Na, mesélj csak erről az Éva lányasszonyról! Vagy kérdezzem meg László barátomat, tényleg a jegyese-e, ahogy te mondtad?

KUDOS (ijedten): Ne tedd uram, mert még megharagudna. Inkább elmondom, ha már ennyit mondtam. Hát ez az Éva egy nagyúr lánya, egy nagyúré, akit megöl..., aki meghalt.

DEMETER: Akit megöl...? Szóval, akit megöltek. Honnan tudod? Hallgatóztál?

KUDOS: Nem! Csak véletlenül hallottam a folyosón, ahogy László úr elmondta Kenéz úrnak, hogyan mentette meg a leányasszonykát Erdővértes ostromakor.

DEMETER: Jól van, ne mondd tovább! Elintézem, hogy Sárosdi Lászlónak a kezébe adhasd a leveleket.

KUDOS: De ígérjed meg uram, nem árulod el László úrnak, amit elmondtam!

DEMETER: Ígérem. Neki nem fogom elmondani. Tessék, itt van két ezüst, de te se mondd el senkinek!  

KUDOS: Ezt miért kaptam?

DEMETER (nevetve): A hűségedért!  De itt volt éppen az orvos, most jött ki a sebesülttől. Azt mondta, nincs valami jól, de meg fog gyógyulni. Tudod, mit? Vidd vissza inkább a levelet Kenéz úrnak. Urad megsebesült, úgysem tudná most elolvasni. Nézz be csak az ajtón, látod?  Mondd meg, sebe súlyos, de fel fog épülni.

     Az öreg riadtan benéz, látja mozdulatlanul fekvő gazdáját. Bólint, visszateszi tarisznyájába a leveleket és elindul kifelé.

DEMETER: Mesélj el odahaza Kenéz úrnak és Éva kisasszonykának mindent, amit itt láttál és hallottál, csak arról hallgass, hogy velem találkoztál.