Skip navigation

8. A kompozíció


Mit nevezünk kompozíciónak? A jó kompozíció feltételei. Kompozíciós sémák. Kompozíciós feladatok papírragasztással. A fogalmi és a képi ellentét.


Mi a kompozíció? Több megközelítéssel is találkozunk, melyek mindegyike valamely szerkezetre, elrendezésre vagy együttesre utal. A mindennapi életben a kompozíció kifejezést általában valamely művészi megnyilvánuláshoz társítjuk. Pedig egy csokor virág elrendezése a vázában, vagy az ünnepi asztal megterítése, sőt ruháink bizonyos alkalmakra való összeválogatása is kompozíciós feladatot igényel. Más művészeti ágaknak is, az irodalomnak, filmnek, zenének is lényege a kompozíció. Elég talán csak magára a zenére gondolnunk, ahol magát a zeneszerzőt is komponistának nevezik.

„A művészi kompozíció olyan megbonthatatlan egész, melyhez sem hozzátenni nem lehet, sem elvenni belőle.” – szól a jól ismert, a tökéletességet meghatározó definíció.

„A szó legtágabb értelmében tehát a kompozíció azoknak a tényezőknek összességét jelenti, amelyek megszabják a mű összetartó erejét biztosító belső összefüggéseket.” – írja René Berger művészettörténész.(Berger 1977, p. 23.)

De megközelíthetjük a kompozíciót úgy is, mint a dinamika és egyensúly egységét, együttes jelenlétét.

50. ábra – Dinamika – Egyensúly
50. ábra – Dinamika – Egyensúly

Talán jobban érthető mindez, ha a dinamika és a mozgás szavak mellé többé-kevésbé szinonim kifejezéseket rendelünk. A dinamika mindenekelőtt a mozgásra, feszültségre utal. Például dinamikus egy motor, dinamikus egy erősítő. Az egyensúly viszont a nyugalmat feltételezi. Gondoljunk a mérlegre, mely akkor van egyensúlyban mikor nyugalomban van. A cselekmény (action) kifejezés szintén nem szorul sok magyarázatra. Gondoljunk az amerikai filmekre melyek a világban történő széles elfogadásukat éppen az akció jelenetek gazdagságának, az izgalomnak köszönhetik. Ugyanakkor egy mélyebb tartalommal bíró film vagy könyv megértéséhez nekünk, a befogadónak is nagyobb áldozatot kell hoznunk. Fáradozásunk ritkán hiábavaló, hiszen személyiségünk gazdagodik ezen művek befogadásával.

Dinamika és egyensúly. A jó kompozíció mindkét összetevőt tartalmazza. Sosem elég, ha csupán az egyik összetevő van jelen.

51. ábra – Körterajzok, tus
51. ábra – Körterajzok, tus

Nézzük csak e két körtének az egyszerű ábrázolását! Az első kép az egyensúly követelményeinek minden szempontból megfelel, de a feszültség hiányzik. A második ábrán viszont már az egyensúly és a feszültség egyaránt jelen van. Ez utóbbi az ellentétes irányoknak és a takarásos elrendezésnek köszönhető.

Van egy nagy különbség a zenei, irodalmi, vagy éppen a filmes kompozíció között és ez a különbség az idő kérdése. Míg a zenében, vagy a filmben a szerző határozza meg az egyes kompozíciós elemek helyét (az irodalomban is fokozatosan tárul fel előttünk a történet), tehát az idő tőlünk független, addig a képzőművészeti alkotásokban az idő teljesen ránk van bízva, szabadon kalandozhat tekintetünk a képmezőn, köthet össze pontokat és eseményeket. Ezért van az, hogy egy jó festményt, grafikát, vagy egyéb síkművészeti alkotást szinte soha nem érzünk holt tárgynak, mint erről már az előző fejezetben is írtunk.


A sík kompozíció elemei a pont, a vonal, a folt és a szín.


Képi látásunk azon alapszik, hogy a tekintetünk a hasonlót a hasonlóval összeköti. E törvényszerűség egyformán igaz látszatelvű és absztrakt műalkotásra. Mondrian New York Boogie-Woogie kompozícióján az egyforma színű és alakú síkidomokra éppúgy, mint Pieter Brueghel Téli vadászat című festményén a vadászok, a kutyák vagy a madarak figuráira.

52. ábra – Pieter Bruegel: Téli vadászat
52. ábra – Pieter Bruegel: Téli vadászat

53. ábra – Piet Mondrian: New York Boogie-Woogie
53. ábra – Piet Mondrian: New York Boogie-Woogie

A kompozícióról így ír Kepes György: „A tevékeny szemnek egyaránt fontos az akció és a nyugalom. Az egymást kiegészítő alkotóelemek egyensúlyára tekintettel kell lenni. [...] Az optikailag hasonló vagy azonos elemek szabályos ismétlése vagy szabályos váltakozása meghatározza a képfelépítés ritmusát. [...] Mihelyt felismerjük a hangsúly és a szünet időmértékét, előttünk áll a dinamikus egység, az időhöz kötött rend. A fentet és lentet, a balt és a jobbot, az egyenest és görbét, világosat és sötétet, kicsit és nagyot, rövidet és hosszút, sűrítést és ritkítást és a többi optikai jegyet egy közös mérték szerves egymásutániságban tagolja.” (Kepes in. Szemelvények a vizualitásról p. 14-15.)

Talán egyetérthetünk abban, hogy a jó kompozíció létrehozása sokszor a kör négyszögesítésével egyenértékű feladatnak tűnik. A művészettörténet folyamán kialakultak bizonyos sémák, melyeket a későbbiekben is előszeretettel alkalmaztak. Fontos megemlíteni, hogy igaz ugyan, hogy ezek a sémák mutatnak némi időbeliséget, mégsem szigorú függvényei a művészettörténeti koroknak.

8.1. Kompozíciós sémák – Centrális kompozíció

8.2. Kompozíciós sémák – Háromszög kompozíció

8.3. Kompozíciós sémák – Átlós kompozíció

8.4. Kompozíciós sémák – Aszimmetrikus kompozíció

8.5. Kompozíciós feladatok

A kötetre így hivatkozzon: Németh Tamás (szerk.): Gáspárdy Tibor: Festészet – Grafika. Soproni Egyetem Kiadó, Sopron, 2021.
A szerkesztés lezárva: 2021. november 2. | Licenc: CC BY-NC-ND 4.0, Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd!