PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT MÁSODIK LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

  1. Ekezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?
    2 Kor. 5,12.
  2. A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
    1 Kor. 9,2., 1 Kor. 9,3.
  3. A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
    Jer. 31,33.
  4. Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
    Ján. 14,6.
  5. Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; + ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:
    2 Kor. 2,16., Ján. 15,15., Csel. 16,14.
  6. A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, + a lélek pedig megelevenít.
    Jer. 31,31., 5 Móz. 27,26., Róm. 8,2., Ján. 6,63.
  7. Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes + orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:
    2 Móz. 24,12., 2 Móz. 34,30., 2 Móz. 34,33.
  8. Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
  9. Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
    Róm. 1,17., Róm. 3,21.
  10. Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
    Kol. 2,17.
  11. Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.
    Zsid. 12,18.
  12. Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;
    2 Kor. 3,4., Eféz. 6,19.
  13. És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
    2 Móz. 34,33., 2 Móz. 34,35.
  14. De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, + mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
    Ésa. 6,10., 2 Kor. 3,13.
  15. Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
  16. Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
    Róm. 11,23., Róm. 11,25., Róm. 11,26.
  17. Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
    2 Kor. 3,6., Ján. 4,24.
  18. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.
    1 Kor. 13,12.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.


Vissza