II.

...miért csak most tudtunk találkozni,
amikor testem és lelkem romokban
hever? Maradjak? Jobb volna fogyni,

méltósággal, akár a hold. Nyomorban
élek, mióta magamról tudok.
Sose hátrálok meg, nem is futok
senki elé és senki után. Gyorsan

okulok s még gyakrabban selejtezem
emlékeim. Hogy kerültünk egybe?
Talán nem számít. Mindig a percbe,
könyvekbe, barátokba temetkezem.

Még itt vagyok s mindenem a múlté:
a jövőmről gyakran megfeledkezem,
öregszem és van közöttünk – húsz év...

III.

...s mily’ fösvény vagy: a világtól takarod
kamaszos bájaid; karcsú alakod
fiúruhába bújtatod, hajad

kontyba tűzöd, mint a nénék hajdanán.
Szerencse, hogy nem sminkeled magad.
Érzéki vagy, de félénk: nem marad
benned semmi önbizalom s a mamád

szoknyáján üldögélsz naphosszat. Bátor
vagy mégis, bár annak igen bolond:
miért kell gyönge nyakadba kolonc?
Béna s mogorva vagyok, mért nem látod?

Ajtómban vagy ezer kérdés tolong
s miképp merhetném megszámlálni veled:
költők számára – baljóslatú neved...