XXVII.

Hogy mesterem...

...hogy mesterem házából kirúgott, *
vakon botorkáltam sötétedésig:
fények, parlament – valami húzott

oda; a parton Attilát fürkészik:
szimpatikus ifjú pár – oroszok,
megálltam, de mégsem vették zokon,
nem zavarok tán: az alkotást nézik

s a fiú fényképezőgépet vesz ki
táskájából; Who is it? Ejj’, mit is
kérd? oroszt s angolt sem tudok: this is
a very big Hungarian poetry,

makogom. A lány leül, fogain
mosoly s keze simít egy másodpercig
a bronz ernyedten csüngő ujjain...

 

Budapest, 2002. május 23-25.

 

* Összevesztem Faludy Györggyel  Eric Johnson elhagyása, és újdonsült, fiatal felesége miatt, akinek a nevét leírnom is nagy méltatlanság lenne rám nézve.
Mivel nem tudtam Faludyt személyesen elérni, az üzenetrögzítőjére ordibáltam rá – finoman megfogalmazva is – erőteljesen szókimondó véleményemet…
Csak 2005-ben, a Dedikáció az Örökkévalóságnak című kötetem bemutatása után fogtunk újra kezet.