Vékony Andor - Sárközi László: Haikuk

XXI.

 

Harcosok sírja.
Hegyek ölén kőkereszt,
fiatal évek.

Fiatal évek;
fejemen kakukkfészek,
lábamon bakancs.

Lábamon bakancs
talpa alatt sorsom: a
harcosok sírja...

 

XXII.

 

Zúzmarás a táj,
fakopáncs vési dalát
az öreg nyárba.

Az öreg nyárba
varjú vájja karmait;
zilált tollabda.

Zilált tollabda
fagyott hantokra hullva...
Zúzmarás a táj.

 

Kedves Andor,

Arra gondoltam, hogy a hexameteres haikukoszorúk mellett nyugodtan írhatnánk tovább a rendes haikukoszorúkat is. Mégpedig azért, hogy ne szálljon el az ihlet, amelyre egy ilyen megírásához nagyon is szükség van.

A másik ötletem az volna, hogy a szonettkoszorúk mintájára, alkossunk haikukoszorút. Vagyis a jelenlegi haikukoszorú minden egyes sorából alkossunk haikukat. És a végén, amiként a szonettkoszorúkban is, az első sorok alkotják majd a mesterhaikut. És ha elfogadod az ötletet, akkor kísérletezhetünk a hexameteres fajtával is…

Csak az a nehézség, hogy haikut írni nehezebb, mint szonettet. Belőlem sokkal több energiát vesz ki egy haiku. A szonetten sokat gondolkodom. A haikuhoz nem elég a puszta gondolkodás: meditálni kell rajta egy kicsit.

Amint elkészültem a XIII-ik haikukoszorúval, azonnal küldöm. Nehéz, mert nagyon nem mindegy, mit akarok vele kifejezni. Egy szó mindent meghatározhat és megváltoztathat. Itt hajszálnyi a különbség a selejt és az igazán jó mű között.

Őszinte és Igaz Barátsággal Irántad

laci

 

XXIII.

 

Zúzmarás vén fák
Őrzik a reggel csendjét.
Búcsúznak ők is...

Búcsúznak ők is:
malac a szerencsétől,
a virsli – tőlem...

A virsli tőlem
érkezett, körbeveszik
zúzmarás vén fák...

 

XXIV.

 

Hideg szelekkel
búcsúzik a január.
Utad fut tovább.

Utad fut tovább,
ifjúságod emléke
őszül meg velem.

...őszül meg, velem
őrzöd a percet, szemközt
hideg szelekkel.