Levél Vékony Andor haiku költőnek

Hogy miért is kell a régi alapokat egy új úthoz fölhasználnunk

Andorom,

egy leveledben a hexameterről úgy írtál, hogy; a régi világ maradéka csupán. És hogy nemigen használatos, és idejét múlt, mint amiképpen a daktilus is „kifutott a divatból”. Mert a „modern költők” másképpen akarják már kifejezni az életük és érzéseiket: szabadabban, a formai megkötözés korlátai nélkül.

Nem szándékozom ezzel a ténnyel szóváltásba kerülni, de szembe helyezkednék vele. Ősi idők mélyén, Dionüsszosz mámora adta a lét vigaszát: a bor és kapatosság. Nagyra becsülték: ünnepi játékokkal s színdarabok sokaságaival tisztelték. Költők, írók, mind kifejezték – hexameterben – a lét örömét s szomorúságát. Ez a harcosok és filozófusok és művészetek Isteni nyelve, amit hagyománnyá tettek az ókori rómaiak s görögök. Ne is említsem Senecát, vagy Arisztolelészt, ugye?

Most pedig itt az idő, hogy a régiek új reneszánsza föléledjék sok ezernyi alakjában: tartsuk meg s tiszteljük hagyományait! És aki alkot – az törekedjék folyton a formai újítást szemelőtt tartani…

Andorom, ezt cselekedjük most éppen: Te meg én, hiszen új formát alakítunk.

Így hát, kérlek, hogy ne becsüld le a régieket! Mert új csakis általuk éled a földön.

Éppen ezért most visszazavarlak a hexameterhez, amit nagyon elhanyagoltál. Ott van a Költészet című koszorúm: hatodik számú versét, nosza, szedjük hát szét bátran! S ez csak a kezdet…

VI.
Macuo Bashonak

Árva világod elosztja az ősz: nyomokat hagy a nyárban – szeptember
sárga a táj, de a bokrok alatt tücsök éneke hallik, – október
alszik a fűzfa, magányosan int neki tükre a sárban. – november

Lágyan esik le, felolvad a nyelvemen; éteri ízek, – december
íme az égi s a véges. Ugyancsak a semmibe hajlik. – újévi haiku
Zajlik a víz, aromás tea; jégszirom illata habzik: – január
tarts ki! hiszen pici korty csak a tél, noha fájdul a szíved. – február

Sarjad a zsenge vetés, valahol csalogány szava szárnyal – március
s áztam – a bőrömig! és a varangy? hasal: ágya a bánat. – április
Lábaim állnak: az utca kövén lila orgona szárad, – május
száll a tücsök – ni! de röpke a röpte! csak éjszaka szájal. – június

Gömbök a porban: a fecskeraj álmai megtörik árnyam, – július
szánjad a nap sugarát; felemészti a távoli tájat, – augusztus
bátran előre haladsz, hova fény sose hull, csak az ágak. – halál haiku

(Az alkotók a haikukat Macuo Basho-nak ajánlják - a szerk.)

Andorom: ezzel fogjuk kezdeni:

Árva világod
elosztja az ősz:
nyomokat hagy a nyárban

Folytassuk munkánkat a költészetben: a haiku megújításában! Soha, senki se lesz majd érte nekünk hálás, de mi majd elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk, amit emberileg s költészetileg csak meglehetett cselekednünk.

Végezetül még azt javasolnám, hogy kötetünkben, majd az ajánlásunkkal tiszteljük meg a Mestert…

Sárközi László

Vékony Andor - a haikuk társszerzője