H
HAALO CSINALO - Ujfalvi-Szikszai XVI. század - reticularius.
HABARNICZA - Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. - Polypus; a régi írók mindig a halakkal együtt tárgyalták.
HABITA - Balaton, Siófok - az a nádtörek, giz-gaz, a melyet a hullám a partra vet; tüzelő szer; l. Habócsa, Katér, Katré.
HABVETŐ - Balaton, tihanyi őshalászat - a bödönhajó peremére erősített rúdkeret, mely a habot visszaveti.
HABZÓ VÍZ - Balaton, őshalászat - a balatoni őshalász csak habzó vízben, vagy mindjárt a habzás után halászik, mert csöndes vízben a hal lát és kitér.
HABZÓ VÍZ - általánosan - oly mozgásban levő víz, mely fodros hullámokat vet és tajtékzik.
HAGYÁS - Bodrogköz - a varsánál, ilyen alkalmazásban: egyhagyású, több hagyású kisebb, nagyobb hagyású; vonatkozik a kávák mennyiségére és a közök nagyságára, l. Egyhagyású.
HAJAS KÖVIHAL - H. O. - Gobio fluviatilis. CUV. Miskolci, Sajó; már a XVI. századbeli szakácskönyvekben is.
HAJATLAN KÖVIHAL - H. O. - Cobitis barbatula L. Miskolci, Sajó; már a XVII. század szakácskönyveiben is.
HAJÓ - Velencze - egy embernek való ladik, ládával, egy evezőpaddal. Ezt a "farán" állva rúddal "tolják".
HAJÓHÚZÓ - Fertő tava - azok a halászok, a kik eveznek, vagyis a gúzsba akasztott nagy evezővel húznak; l. Dal.
HAJÓKARÓ - Hegykő - erős hegyes czölöp, a melyet a tó fenekébe levernek, a mikor a tó színén húzzák ki a hálót, l. "Karóra halászni".
HAJÓ TAT - B. Szabó Dávid - "Őtet a hajó tatról le-taszítja"; - l. Tat, Taty, Toty.
HAJTÓ CSÁKLYA, a melylyel a vezérrudat a jég alatt lékről lékre hajtják.*
HAJTÓ HALÁSZ, a farszákkal, bokorhálóval stb. járó.*
HAJTOVÁNY - Keszthely - a szák kerete; egyáltalában mindennemű hajlított háló-keret; nem értve belé az ágast, melyhez a hajtovány, mint nyélhez kötve van.
HAJVÁR - P. K. Szatmár körül - kaviár, jelesen a csillagostok, Acipenser stellatus ikrájából való.
HAL - általánosan - Piscis. Sokszorosan a rend, nem és faj tekintetében értelmező, halak, szálkás halak, halcsík, márnahal stb.
HAL - Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. - piscis.
HALAASZ - Ujfalvi-Szikszai XVI. század - piscator.
HALACSKA - Ujfalvi-SzikSzai XVI. sz. - pisciculus.
HALAK - Pisces, mint osztály.
HALAK FÉSZKE - Szergény, Vasmegye - a hol a hal - régentén - a réteken ívás közben seregbe verődött.
HALAK KIRÁLYA - P. K. - Acipenser stellatus PALL. Eredete nincs; de mindenesetre népies; a csillagalakú vértek kiváló dísze avathatta királylyá. A magyar nép eszejárásának teljesen megfelelő.
HALÁROS - Kresznerics - a ki a halat eladja; halászoknál közhasználatban van a "fisér" (Fischer), nyilván onnan, hogy leginkább németek foglalkoznak halkereskedéssel; l. Fisér.
HAL AROS - Ujfalvi-Szikszai XV. sz. - cetarius, piscarius.
HALASFÖLD - Miskolczi Gáspár - sok halat termő vidék.
HALASKOFA - általánosan - halat árúló asszony, ha állandó helyen ez az állandó keresetmódja.
HALASLEGÉNY - Bodrogköz - a laptár kormányosa. A laptáron van t. i. a kifogott halak helye.
HALASTÓ - általánosan - a régi piscinának az a neme, a melyben valóban halat tartottak; a "piscina" t. i. sokértelmű volt.
HALASTÓ - Miskolczi Gáspár - a folyó víz szakadéka, az ú. n. morotva is.
HALASTÓ - B. Szabó Dávid - a tulajdonképeni piscina értelmében.
HALAS TO - Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. - piscina, vivarium piscium.
HALAS TOVAL BANO - Ujfalvi-Szikszai XVI. század - piscinarius.
HALÁSZ - Szeged - ellentétben a bérlő és kereskedő fisérrel az, a ki az öreghálóval jár.
HALASZ - Ujfalvi-Szikszai XVI. század - piscator.
HALÁSZAT - Kresznerics - a halfogás míveletének összessége.
HALÁSZBÍRÓ - T. Sz. - ki a halászatot vezeti. Balaton.
HALÁSZÓBOT - Máramaros, Visk - az eresztőhálónak két apacsfája, l. Eresztőháló.
HALÁSZCSÉR - Mező-Túr - a Sterna hirundo halászneve; a széki csértől - Glareola - való megkülönböztetés.
HALÁSZCSATT - általánosan - a bogkötésnek a halászoknál divó neme.
HALÁSZDEREGLYE - Komárom - a legnagyobb halászhajó.
HALÁSZFONAL - Komárom - az, a melyből a hálót kötik, l. Léhés.
HALÁSZHATÁR - halas vizeken községek vagy egyesek halászó területének a határa.
HALÁSZKARÁM - Királyföldi - halászkunyhó.
HALÁSZKŐ - Pinnyéd - nagy hálósúlyozó, melyet akkor kötnek a hálóra, a mikor mély vízben halásznak.
HALÁSZLÉ - általánosan - halászatokon a halászember tápláléka; különben általánosan a magyar konyha eledele; leginkább a pontyot, a harcsát és a kecsegét használják, még pedig vegyesen; a kishalász keszegből is főzi; járúlékai sok hagyma és kellő só mellett sok paprika.
HALÁSZKUNYHÓ - Tisza m. - állandó tanyázó hely.
HALÁSZMADÁR - Királyföldi - l. Halászcsér, Küszvágó, Szerkő.
HALÁSZMESTER - Tata - a tómester alatt állott s a halászást vezette.
HALÁSZÓ - Janua 1729 - a ki halászik.
HALÁSZÓ - Kresznerics - az, a ki a halat fogja.
HALASZO HAJO - Ujfalvi-Szikszai XVI. század - scapha, onia.
HALÁSZI HÁLÓ - Janua 1729 - halászó háló.
HALÁSZÓ HELY - XVI. század, NÁDASDY TAMÁS leveleiben.
HALÁSZÓ SAS - általánosan - a Pandion haliaëtos halászneve.
HALÁSZÓ VÍZ - Miskolczi Gáspár - az, melyben a hal él.
HALÁSZSÓLYOM - Kresznerics - Pandion haliaëtos.
HALÁSZTÁBLA - Keszthely - egy fából faragott ponty, melynek oldalára a czéhmester ráragasztja az üzenetet - gyűlés, temetés, kivonúlás; kézről-kézre járván, visszakerül a czéhmesterhez.
HALÁSZTÁRS - Tihany - az egy halászbokorhoz tartozó legénység egymáshoz való viszonyát fejezi ki.
HALÁSZTŰ - Komárom - l. Hálótű és orr, nyelv, láb.
HALÁSZSZÉK - Máramaros - egy vagy két bakon nyugvó, gerendákból készült palló, melyet a halász a partról a vízbe állít, hogy az ághegyhálónak megfelelő mélységű vizet érjen. Részei: a palló, a bak és a lesőbak, a melyre a háló rúdját megtámasztja.
HALBÁBA - P. K. - Cobitis taenia L. Tisza; nyilván a vulvaalakú sebekre való czélzás, melyeket e hal pofa tüskéjével vág.
HALBÓDÍTÓ - Kresznerics - nyilván egy a székelység "méregfüvével", mely az Euphorbia palustris stb. = farkasfűtej; másra használva: "czötkény" - l. Czötkény.
HALCSÍK - Cobitis fossilis L. Varbó (palócz) és Tószeg.
HALCSONT - Kresznerics - közhasználat szerint a német "Fischbein" értelmében, mely azonban nem haltól, hanem a czettől származik.
HAL CSONTJA, TÖVISKE - Ujfalvi-Szikszai XVI. század - spina.
HALDOBÓKA - Királyföldi - a "Köder" értelmében, l. Csali, Pélle.
HALDOKTOR - Tata. - Tinca vulgaris CUV. mint a czompónak külön tulajdonságára vonatkozó név. A halászok t. i. azt hiszik, hogy ez a hal sok nyálkájával a halak sebeit bekeni s így meggyógyítja.
HALEBÉD - Komárom - főkelléke a halászlé, melyhez ponty, harcsa és kecsege járúl; sok hagyma, paprika és kellő só a fűszer; az edény, a melyben főzik, a bogrács mely vörös rézből való s egészen sajátos alakú; a jó főzőnek - mindig férfi - nagy becsülete, híre van s dolgát igen komolyan veszi.
HALÉLÉS - Szeged - mindenféle horogra való, a "Köder" értelmében, l. Csali, Pelle, Éléskeszeg.
HALÉLŐ - Komárom - hálózacskó, a melybe - bárka nem létében - a fogott halakat a vízben tartják, hogy élve maradjanak.
HALETETŐ - Kresznerics - vivárium, a melyben az apróbb halat rendes etetéssel nevelték.
HAL FARKA - Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. - cauda piscis.
HAL FOGÓ HÁLÓ - Janua 1729.
HALHAJA - Komárom - halpikkely.
HAL HATAN VALO SERTE - Ujfalvi-Szikszai XVI. század - pinna, pinnula; nyilván a hátsörényúszó.
HAL HEA - Ujfalvi-Szikszai XVI. század - squama.
HALHÉJ - Balaton - halpikkely.
HAL HÉJ - Orbis pictus 1709.
HALHELY - Balaton - a jégre rakott halak nyoma. Egy perben azt kellett eldönteni, vajjon a behalászók sok halat fogtak-e? mire a tanúk azt felelték, hogy a jegen sok h. volt látható; jelölik ezt a lehullott pikkelyek s a nyálka, mely a jég felületét megváltoztatja.
HALHÓLYAG - Kresznerics - egy a vizahólyaggal.
HALHUSZÁR - H. O. - Alburnus bipunctatus HECK. Székely-Keresztúr.
HALIHANY - Tápé - l. Ihany; "ráhányja a halat" - annyi mint fölfűzi.
HAL IKRA - Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. - ova piscium, polygranum.
HALIVADÉK - Királyföldi - apró hal.
HALÍVÁS - Királyföldi - párzás, l. Fiasítani, Ívni, Vívni, Fördés.
HALJÁRÁS - Komárom - ha sok a hal, azt mondják "a halnak van járása"; ha kevés a hal: "a halnak nincs járása". A fajokról is így; Balaton-Füreden az a hely, a hol a
HAL KOPOTOJA - Ujfalvi-Szikszai - brancha.
HALMASZLAG - Kresznerics - a legközönségesebb a törött borostyánbogyó, pálinkával meglágyított kenyérbélbe gyúrva s jókora borsónyi golyóalakban a vízbe hányva.
HALO - Ujfalvi-Szikszai XVI. század - rete.
HÁLÓ - általánosan - fonalból kötött, sokféle szerkezetű halászszerszám.
HÁLÓÁLLÍTÁS - Tihany - az öregháló úgy készül, hogy a bokor minden embere egy tizedrészét köti; a midőn a részek készen vannak, a bokor összejön, a részeket összeköti; ez a hálóállítás; l. Állítás is.
HÁLÓBÉL - Máramaros, Visk - az eresztőháló aprószemű, középső része, l. Eresztőháló.
HÁLÓCSAPÁS - Balaton - minden egyes hely, mely a jég alatt meghalásztatott s a melynek nyomát (csapását) a lékek mutatják; de a meghalászott pont, mint egység is: "három csapást halásztunk meg". - Különben l. Vonyó.
HÁLÓ FÖLE - általánosan - a húzóhálóknál az úszókkal a víz színén járó rész, ellentétben a háló aljával, melyet a kövek, egyáltalában súlyok elsülyesztenek.
HÁLÓHÁNYÓ - Körös mentén - az a legény, a ki tanyavetéskor a hálót kihányja.
HÁLÓKŐ - Balaton, őshalászat - az alínra kötött súlyozó kövek, tégladarabok.
HÁLÓMENTŐ - Hegykő, Saród - a karikán az a keresztvas, mely a hálónak a tengelyre való feltekerődését lehetetlenné teszi.
HÁLÓMESTER - Kopácsi - a tanyavetésnél parancsol.
HÁLÓS - Agárd - hálóval halászó halász.
HÁLÓSZEM - Királyföldi - a hálónak egyes szeme.
HÁLÓSZOLGA - Bódva, Szendrőn - a négykávás merítő, tulajdonképen ághegyháló rúdjának megtámasztására szolgáló, piszkés, talpas és ágas fa.
HÁLÓTŰ - általánosan - fából készült, lapos, orros, nyelves és lábas szerszám, a melyre sok fonal reáhányható s a melylyel a hálókötést végzik.
HÁLÓT VETNI - Kuthy - a hálót a halászatra vízbe vetni.
HÁLÓT VONNI - Kuthy - a kivetett hálót kihúzni.
791
792
793