Latinovits Zoltán emlékére
I. „Az EMBER HÍD”
’A segítő az,
aki a beszédén keresztül
az új világok létesülésére kísérletet tesz.’
NEM KELL
Az a szó, mely elhalt, mint lehulló, kiszáradt szirom.
NEM KELL!
Az a szó, amely már nem ég, mint izzó ÉG, s kihunyt parázsként lankad hamvain.
NEM KELL!
Az a szó, amely nem való, s nem lüktet át szívünk hevén, ami már nem hoz reményt.
De add, hogy szóljak
ÉLŐT,
Lángoktól fénylőt,
Friss vizet,
Szomjoltó tüzet!
Add a SZÓT,
a JÓT hozót,
az örök FÉNYT hordozót!
….
Lehet-e még tiszta az emberi beszéd?
Milyen erők nyilvánulhatnak meg a kiejtett szavak által?
Az ős-eredeti szó az élő erők teljességét áramoltatta ki önmagán keresztül.
A magasságok szellemi ereje üzent általa.
Tűz égetett a szavak nyomán.
Világok teremtődtek a hangok által.
A beszéd és a zene még egy volt.
Egységben volt a létezéssel.
Ezt a lángot, a beszéd képességének erejét az embernek ajándékozták.
Ha valaki rendelkezik ezzel a tüzes karddal,
az alkotó beszéd erejével,
és nem mondhatja ki a kellő szavakat,
vagy nem hallják meg a hangját,
azt az embert könnyen elemészthetik
az égető, belülről feszítő mondatok,
amelyek a külvilágban, a kihűlt elmékben
és a fagyos szívekben szándékoztak volna tüzet gyújtani.
Ez az ember belső harcának és vívódásainak gerjesztője.….
Mondd ki a fényt, és új Föld terem a lábad nyomán!
….
Milyen a mai beszédünk?
Fájó.
Fájón sírnak, nyögnek a szavak.
Torzak, sebzettek, akárcsak az emberi szívek.
Félelmükben mocskot rikoltozó, vad erők játékszere lett.
Azt mondjuk-e, amit tudatosan akarunk?
Vagy azt mondjuk ki, amit mondatnak velünk?
Hol támadható meg könnyen az ember?
A legmagasztosabb képesség a legérzékenyebb.
A gondolkodás, az érzés, az akarat harmóniája
a beszédben, az emberi nyelvben válhat tökéletessé,
és e három erő diszharmóniája a szavakat a föld alá süllyesztheti.
Mondd! Mit választunk?
Mint kis madarakat,
fehér, tiszta galambokat,
látom szállni a szavakat,
jaj, de denevérszárnyú,
vad, s fekete testek borítják be a tiszta lelket…...
kergessed el őket, huss……
hadd szólhassak hozzád…,
Általa…., mindig…..
