Teremtetten
Teremtetten, lassan, égve
A szívem ritmusát félve
Megnyitom magam, hogy láss
A sárkány tűzzel, vassal írt
Kőkövön nem maradt felróva
Egyetlen strófa
Ami bennem újból hajnalt bont
Ha rád gondolok,
Akkor megint virrad
És teremtetten, lassan, félve
Szívem ritmusát zenélve
Megnyitom magam, hogy láss!
…
Az agyamból kifordult minden kép
Levetette előítéletét a hét
Árulkodó örök pecsét
Benned felhasad
Lángol titkokat
Soha nagyobb kínt
Mint az öröklétből kint
Ámulkodó madarak
Röptetik vad magányukat
Ugye marad a lélek?
Tudod, én már mindig félek
Egyedül hagyták a bábokat
Csak a déli kábulat, az maradt
Az angyaltól elfordult a nép
Agyaggá perzselte az Ég ígéretét
Gúzsba kötött hétköznapok
Napközi lét, ennyit kapok
Emeld fel áldozat magad
A porból jött, de rajta maradt
Az árulkodó pecsét
Soha nagyobb kínt
Mint az öröklétből kint