Lélekvándor
Otthonod elhagyod
Úttalan utadat járod
Lépkedsz magadban
De a lényed mozdulatlan
Éji fények a csillagok
Átölelnek, mint karok
És a fáradt fájdalom
Már csak gyötrő álom
Sebes folyó a lelked
Partjánál megpihennek
Egy pillantásra a könnyek
Hozzád könyörögnek
De a tested tovább halad
Vándorol némán a lábad
És talán egyszer a magodban
Megváltozik a mozdulatlan