Kopogtat a hajnali szél
Kopogtat a hajnali szél
Vagy tán beszél hozzám valaki?
Sebesen sóhajt bennem
Titkokat szül ez a reggel
…………………………
-
Beszélgess velem!
Csak velem beszélj
Kérlek…
Úgy tép a kín
Ahogy agyamban
Csak magamban
Barangolok
Odakint
- Kérdezz, válaszolok!
- Nem tudom, hogy ki vagyok!
És azt sem, hogy ki a világ teste?
- Isten, aki saját fényét tenyerébe vette
Úgy melengette
Majd mozgó vízhullámok burkába rejtette
Ő így teremtette meg a formát
Ebből lett a világtest
De mint fény után az est
Úgy jött a dög őrzője
Ördögi tervek megidézője
Csak idézőjelben mondom
Nekem is volt vele sok gondom
Nos, ez az eb, a holt csonthoz
Az üres, zárt formához
Vagyis pusztán az anyaghoz ragaszkodott
S abba kapaszkodott
Lehúzva magával sok kicsiny fényt
Ezercsírányi emberlényt
Tehát te vagy az ’Én vagyok’ egy darabja
Kinek lényege fenn, lenn csupán a magja
Aki folyvást önmagát kutatja, mégsem leli
De ne kint keress
A magodban kutass, ember!
Onnan tekints fel
Csírázz, nőj, hajtsd magasra fejed
Ott majd a lényedet újra megleled!”
- Még ne menj el, kérlek, maradj még!
Kérdésem lenne épp elég
De csak egyet mondjál nékem
Testvérem van, el hogy érem?
- A körmentén körbe haladva
Egymásnak háttal, távolodva
Már közeledtek újból és újra
Mert ez a lelkek útja
És amikor ezt felismerik
Egymásban az egyet ismét meglelik.
……………………………
A hajnali szél kopogtatott
Vagy talán beszélt hozzám valaki?
Nem tudom
De lehet, hogy a reggel ébredt fel bennem…