Anyám

 

 
Mindig úgy nézel rám, mint a legszebbre.
Szemed megrepedt tükör. Hosszú évek
égették bőrödbe e nincstelenséget. 
Minden este imádkozol. Elmosom
ebéd után a tányérodat, te még
ülsz egy kicsit, bennem gyönyörködsz.
Eszedbe jutnak ifjú éveid, azt mondod,
olyan vagyok, mint te. Hallgatunk a rekedt
homályban, csendélet szunyókál az asztalon.
Mielőtt elmegyek, tenyerembe simítom múltad.