Árvaság

Még megkenegetem cserzett karodat,
ellenőrzöm, hogy a múltkor általad
kifogásolt macska ül-e még a plafonon.
csak én beszélek, mert nyelvedre bogot
kötött valami démoni átokfajzat, de tudom,
azt akarod mondani, hogy szeretsz.
szemedben már eresedik a tudat.
megnézem véresre nyúzott lábaidat,
kilométerek súlyától süpped a lepedő.
megsimítalak, jövök vissza hamar
– mondom–, s kicsit félve hagylak ott,
mert az ágy elvékonyította az orrodat.
Nem vártál meg Anya.