Árvaság

Elcsitult zajokban
pilled a város.
Fenyők sűrűjében
vadászó bagoly szálldos,
magányos kémények
torka okádja
a szürke napokat.
Bokrok között matat
a Hold, itt-ott
ijedt madárszemek
fagynak az ágra.

Ablakom tükrében
valami furcsa látomásba
reked a szemem.
A külső világ már
egy hatalmas terem,
szikrázó-csillámló hóba’
angyalok szállnak puhán,
karcsú alakkal, ringatózva.
Egyikük szemében
téged látlak Anya.
Ahogy rám hullt az
éjszaka bűvös palástja,
úgy lebben fel hirtelen.
A Hold már nyugodni készül
hajnal-vánkosára. Odafenn.