Árvaság

Állok a félhomályban, nézlek
ahogyan próbálsz lekászálódni
ráncos lepedődről, magas az ágy
s te annyira kicsi vagy, hogy
ügyeskedned kell, kitartó vagy,
tüdőd préseli magából a levegőt,
lassan leér lilára dagadt lábad,
megkönnyebbülsz, sziszeg az
oxigén a csőben, félredobod,
hogy megölelhess, fontosabb
neked én hogy vagyok, alád
tolom a széket, mesélek, közben
figyellek, megállapítom,
szűkebb lett a hálóinged.
Féltelek.
Ne engedj el Anyám.