Árvaság

Gyermekfejjel, kisszékhez
ragadva csodáltam, ahogyan
hajlongott tested, karod,
mint szél zenéjére a fák.
Vasaló hasában parázs, mint
alkonyat szikrázó bíbor varázsa,
dúdoltál hozzá, melytől életre kelt
a parázs, majd patyolat fehér
lepedők szálltak a légben,
– elvesztél benne, mint hólepel
alatt a lábnyomok, – s ahogyan
lehullt a vasalódeszkára,
arcodon angyal-mosoly ült,
s ropogós-tükörsimára
varázsoltad a lepleket.
Még ma is vágyom a
keményítőillatú álmokat.