Árvaság

Mint aláhullott száraz mag,
bebábozódtam rőt avar alatt.
Szememben kihunytak a csillagok.
Anyám! A föld alatt vagy. Ott.

Torkomban szavak fuldokolnak,
ki-nem mondott, sikoltó csendek.
Most érzem csak igazán,
mennyire-mennyire szeretlek.

Sírodon ragyog a fejfa;
– Isten szemének villanása –
Úgy égeti megárvult bőrömet,
mint perzselő napfény
érett búzamezőket.

Hiába múlnak napok és évek,
hiányzik féltő érintésed.
Gyermek szeretnék lenni újra.
Ringatóznék. Öledbe bújva.