Árvaság

Sarokba rekedt a szó,
mint ereszcsatornába
az őszi falevelek.
Advent csendjében
vártam az „eljövetelt”
de a neked készített
ünnepi tányérból
kicsorogtak a szavak.
Szobámban meglapult
Karácsony, s homályba
veszett fények.

Már semmi nem olyan nélküled.

Látom imára kulcsolt kezed,
- Hiszek egy Istenben –
mondtad, s szorítottad
tenyereid között féltésed.
Belém palántáltad szemed
utolsó fénysugarát.
Most bennem ragyogsz,
mint fenyőfán a csillag.